Dokumánia: Leleplezést ígér, keveset nyújt az új Marilyn Monroe-film

– Maga boldog?
– Boldogság... Tudja bárki is, hogy mi az?

Az idézett párbeszéd a legendás filmcsillag, Marilyn Monroe és egy őt kérdező riporter között folyt. A színésznő a tőle megszokott mosollyal, majd hirtelen elkomoruló tekintettel válaszolt. Meglepően nyílt és őszinte pillanat volt.

Az összeesküvés-elméletek hívei­nek egyik kedvenc témája Monroe halála, csakúgy, mint egyik szeretőjéé, John Fitzgerald Kennedyé (vagy a néhai Lady Dianáé – és még folytathatnánk a sort). Ebben a történetben bármi elképzelhető, ahogy annak az ellenkezője is, és vajmi kevés esély van arra, hogy valaha is megtudjuk az igazat. Mindenesetre a Netflixen nemrég bemutatott, The Mystery of Marilyn Monroe: The Unheard Tapes (A Marilyn Monroe-rejtély: az eddig nem hallott kazetták) című dokufilm elvileg azt ígéri, itt és most közelebb kerülünk a valósághoz. Ami annyiban eleve csúsztatás, hogy a film alapjául szolgáló kazettákon elhangzottakról a felvételek tulajdonosa, az egykori újságíró, Anthony Summers már írt egy könyvet Goddess: The Secret Lives of Marilyn Monroe címmel. Hogy mi a konklúzió, azt egy ajánlóban nem ildomos lelőni, pláne, hogy a könyv magyar fordításban nem jelent meg. Amit a dokutól viszont egyértelműen kapunk: olyan egykori hollywoodi nagyságok hangját és elbeszélését Marilyn életéről, jelleméről és utolsó éjszakájáról, mint Jane Russell (aki az 1953-ban bemutatott, Szőkék előnyben című moziban játszott együtt Monroe-val) vagy a két neves rendező, Billy Wilder és John Huston. Megszólal továbbá a filmcsillag pszichiáterének a családja: a doktor a kazetták felvételekor, azaz a nyolcvanas években már nem élt, de felesége és gyerekei is gyakran töltöttek el napokat Marilyn társaságában. Velük beszélgetett hosszú időn át, főleg telefonon Anthony Summers, aki egyben a film narrátora. Mint mondja, őt sem hagyta nyugodni a sztár hirtelen halála, és fejébe vette, hogy kideríti az igazságot. Maradjunk annyiban, a saját verzióját kialakította, de bizonyosságot így sem nyert arról, mi történt pontosan 1962-ben az augusztus 5-ére virradó éjszakán

Nyilván nem meglepő, hogy a Kennedyk szerepe meghatározó a filmben, csakúgy, mint Marilyn Monroe életében. A közismert viszony ellenére azonban elsősorban nem JFK áll a fókuszban, hanem Bobby, vagyis Robert F. Kennedy, aki a legfőbb ügyész tisztségét töltötte be testvére elnöksége alatt. (A Kennedy család élete is tragédiákkal tarkított, a fivérek merénylet áldozatai lettek, de a családban számos további tragikus haláleset is történt.)

A film „leleménye”, hogy a kazettákon megőrzött hangokhoz színészek kölcsönzik az arcukat, régi időket idéző képi világban, retró bútorok között „tátogják el” a szöveget. A kamera nem közelít nagyon rájuk, legfeljebb egy-egy részleten időz el, így elkerülhető, amitől tartani lehetett: hogy inkább lesz nevetséges ez a megoldás, mintsem megrázó.
Ténylegesen azonban nem lesz megrázó a végeredmény, sőt, a túlzottan is spekulatív és szenzációhajhász hangok erősödnek fel. A film több pontján maga a narrátor-újságíró ismétel el szaftos pletykákat idéző kifejezéseket, egyenként, egymás után, nyomatékosítva a tragikus sorsú filmcsillag életének pikáns részleteit. A kitűzött célhoz pedig nem igazán jutunk közelebb. Van felelős? Meggyilkolták? Köze volt a halálához annak a személynek, akivel az utolsó óráit töltötte? Az úgynevezett oknyomozás – néhány kisebb részlettől eltekintve – inkább csak dagonyázás egy szomorú és rövid életben.

Herczeg Szonja