Sajnos még nem bizonyított...

Mit állít Graham Hancock? A brit újságíró egy elveszett, őskori civilizáció meglétének lehetőségét kutatja harminc éve. Tudja, hogy nincs könnyű dolga, mert a régészek szerint, ha létezett volna egy olyan kultúra, amely az ókori Mezopotámia, Babilónia vagy Egyiptom virágzó civilizációja előtt fejlődött volna ki, arról már lenne tudomásuk. Az Emberek az emberiség előtt című, 2022-es Netflix-sorozata második évadjában saját maga beszél erről.

Az amerikai kontinens alcímet viselő folytatás értelemszerűen már az első epizódban felidézi: Hancock teóriája szerint körülbelül 12 900–12 800 évvel ezelőtt létezett egy „őskori apokalipszis” (ez a műsor eredeti – angol nyelvű – címe), amelyet egy jelentősebb kozmikustörmelék-vihar eredményezett. A Felső-Dryas behatás néven ismert hipotézis már régóta cirkulál az alternatív- vagy áltudományos társaságok körében, elfogadóinak csupán abban nem sikerült megegyezniük, hogy mi válthatta ki az utolsó jégkorszak végén kialakult természeti kataklizmát. Hancock már az Istenek mágusai című, 2015-ben megjelent – magyarul is olvasható – könyvében arról írt, hogy a szóban forgó csapás, amelyre sokan sokféle bizonyítékot vélnek felfedezni, Noé bibliai története mellett számos nép eredettörténetében visszaköszön. Egy másik könyvében (America Before: The Key to Earth’s Lost Civilization, 2019) már azt pedzegette, hogy a katasztrófa eltörölte egy fejlett jégkorszaki civilizáció minden nyomát Észak-Amerikában is.

Átírják a tankönyveket?

Most, miután az Emberek az emberiség előtt című sorozatának első évadja kiemelkedő nézőszámot produkált a Netflixen és markáns felháborodást eredményezett a tudományos nyilvánosságban (legtöbben „pszeudo-tudományosnak” ítélték), még tovább megy. Az új-mexikói White Sands Nemzeti Parkban indítja újabb nyomozását, ahol nem csak óriási földi lajhárok, Camelopok és mamutok homokban konzerválódott lábnyomait találták meg, hanem emberi lábnyomokat is. Elképzelése szerint már körülbelül 23 ezer évvel ezelőtt ember járt Amerikában, ami azért érdekes, mert a tudomány hivatalos álláspontja az első amerikaiak érkezését 16–14 ezer évvel ezelőtti időpontra datálja (Dél-Szibériából érkezhettek a Bering-földhídként ismert szárazföldön keresztül a mai Alaszkába). Hancock tisztába van vele, hogy amennyiben az általa bemutatott opció hitelt érdemlőnek bizonyul, át kell írni a történelemtankönyveket. „Ez megváltoztatja az amerikai kontinensek és a világ történelmét” – közli prófétai kinyilatkozását, azzal a jellegzetes brit akcentussal, amelyet Shakespeare-színészek is megirigyelhetnének.

„A föld tetoválásai”

Hancock most sem vállalkozik kevesebbre, minthogy az őstörténet idővonalát régebbre vezesse az elfogadottnál. Az ITN Productions brit produkciós vállalat által gyártott dokumentumfilm-sorozata hat új epizódban Brazília Acre tartományában már egyenesen arra jut, hogy az elveszett őskori civilizáció képviselői „tudósok voltak”, miután az Amazonas-medencében található felégetett esőerdő helyén több ezernyi fura geoglifát találtak az elmúlt négy évtizedben. A hatalmas, a föld felszínén kialakított ábrákból csupán az említett északi régióban több ezernyi van; rendkívül egységesnek és kidolgozottnak tűnnek. A helyi őslakosok által a „föld tetoválásainak” nevezett, körülbelül kétezerötszáz éves mintázatok nagyfokú geometriai ismeretekről és magas szintű szervezettségről árulkodnak, amelyeket az alternatív válaszok iránt érdeklődők szerint egy „ősi tudásörökség” letéteményesei alkották.

Több szakértő

Az Emberek az emberiség előtt: Az amerikai kontinens sokkal több releváns szakértőt beszéltet, mint az első évad. Bár Hancock először egy természetvédelmi terület munkatársát szólaltatja meg, a tudományos életből paleográfusok, geográfusok, régészek, antropológusok is lehetőséget kapnak arra, hogy alátámasszák az érveket. Mégis úgy tetszik, mintha nem a tudomány, hanem a helyi őslakosok lennének fókuszban; szép gesztus, de erősen problémás egy olyan sorozatban, amely vállaltan a tudományos fősodor ellen ránt kardot. Az újonnan felvetett témák mentén eljutunk a Húsvét-szigetekre, a délkelet-perui Cuscóba, a dél-mexikói Palenquebe és még egy hagyományos ayahuasca szertartás helyszínére is. A magát valamiféle boszorkányüldözés áldozatának tekintő, valóban megkapó elgondolásokat propagáló emberünk mindig arra a következtetésre jut, hogy az egyes struktúrák építői talán egy fejlettebb, ősi alapokra hagyatkozva alkottak, máskor csak szimplán meglepődik a maják csillagászati érdeklődésén. 

Hancock meggyőző, figyelmes és provokatív riporter. Olyannyira, hogy már végére is érünk az összesen körülbelül négy-ötórás játékidőnek, amikor észbe kapunk, hogy megint hangzatos dolgokról esett szó, mégsem cáfolhatatlan tények kíséretében. A „mi lett volna, ha…” és a „sajnos még nem bizonyított” kezdetű gyenge talpazaton álló feltevések sorakoznak a nyomós érvek helyén. Bár maga a produkció elég minőségi kidolgozottságú (gyakran szemkápráztató az operatőri munka, drámai hatású a zene, de az inzertek is figyelmet érdemlőek), még Keanu Reeves kanadai filmsztár – kevés érdemi mondanivalót tartalmazó – jelenléte se hagyjon minket megtéveszteni! Végtére is, egy kis szkepticizmus soha nem ártott még senkinek. Most sem fog, attól függetlenül, hogy akarunk-e hinni az újságírónak vagy sem.