Vogel: „Már a vb-n is a legjobb formánkat akarjuk mutatni”

A vb-döntő óta hányszor pörgött le lelki szemei előtt Alekszandrosz Papanasztasziu ötöse és a védés?

Érdekes, hogy a fejemben már kevésbé van/volt meg a védés. Természetesen különféle úton-módon azért a szemem elé került a videó vagy akár a védésről készült képek. De most kicsit úgy érzem, ez az elismerés és a gálaest egyfajta utolsó utáni lezárása a tavalyi világbajnokságnak és az egész 2023-as évnek. A rivaldafény és a csillogás, amit magával hozott a vb-szereplés és a végső siker, azt most már szeretnénk félretenni. Nyilván a magabiztosságot, amit ezáltal szereztünk, szeretnénk továbbvinni, de már az újabb feladatra fókuszálni teljes mértékben.

Az ünneprontás szándéka nélkül – egy pici hiányérzet nem maradt önben a gálaest után, hogy világbajnokként mégsem a vízilabdázóknak jutott az Év csapata-díj?

Van bennem hiányérzet, igen. Úgy jöttünk ide az Operaházba a csapattársakkal, hogy ahol jelöltek vagyunk, azt meg szeretnénk nyerni, szerintem ez az igazi sportolói mentalitás, hogy mindenben elsők akarunk lenni. Beszélgettünk is a műsor után páran arról, hogy most legalább olyan szinten idegesség vagy düh van bennünk, hogy csak azért is olimpiai bajnokok leszünk idén, aminek köszönhetően hátha megkapjuk a csapatnak járó díjat.

Jelenleg viszont még az Európa-bajnokság van előtérben, ahol az ötkarikás kvóta birtokában egy fiatal válogatott szerepel, a rutinos játékosok itthon készülnek. Milyen érzés sok év után külső szemlélőként, tv előtt szurkolni a csapattársainak?

Nagyon fura érzés. Már az is nagyon fura volt, hogy volt tíz napunk is pihenni, a két ünnep között is szabadunk volt, ez is egy szokatlan dolog. Karácsony előtt két hétig szintén zavartalanul folytathattuk a felkészülést, csak arra fókuszálhattunk. Most is van még szűk három hét a világbajnokságig, és ezt az időszakot is teljesen stresszmentesen abszolválhatjuk, csak arra a feladatra koncentrálva, hogy a legjobb állapotba kerülve utazhassunk Dohába. Mindemmellett furcsa érzés az, hogy a csapat másik fele teljesen másfajta munkát végzett eddig és csúcsra van járatva. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy jó pár éve minden világversenyen ott vagyok, így fura kihagyni most az Eb-t. De szurkolunk a csapatnak, most is a gála előtt az utolsó pillanatig figyeltük az olaszok elleni mérkőzést (amelyet végül a magyar válogatott 10:5-re megnyert, és csoportelsőként közvetlenül a negyeddöntőbe jutott – a szerk. megj.).

Van esetleg önök között szervezett kapcsolattartás, mítingeken online csatlakoznak a Horvátországban szereplőkhöz? Vagy csak egyénileg szolgálnak esetleg egy-egy jótanáccsal?

Úgy tudom, aki éppen amit tud, egyes embereknek elmondja, ha van valamilyen tanácsa. De nem szeretünk beleszólni ilyen távolból azokba a dolgokba, amelyek alapvetően az ottani játékosokra vagy épp az edzői stábra tartozik. Gratulációs, motivációs üzeneteket azért mindig küldünk nekik, ilyen formában tartjuk a kapcsolatot, más módon nem szeretnénk megzavarni az ő specifikus, torna alatti bioritmusukat, amit kialakítottak. Meghagyjuk nekik azokat az energiákat, amire most nekik szükségük van. Már eddig is bebizonyították, hogy működik a rendszerük.

Nemcsak a fiatalok Eb-szereplése miatt specifikus a szezon, hanem azért is, mert ahogy már említettük, az abszolút prioritást jelentő olimpia előtt még egy vb is lesz. Lehet úgy egy ilyen tornára készülni, hogy alá van egy kicsit rendelve Párizsnak?

Ha így utaznánk ki a világbajnokságra, hogy az ottani szereplés alá van rendelve az olimpiának, akkor abból csúnya vereségek is lehetnének. Mi vagyunk a címvédők, most mindenki minket akar majd megverni, úgyhogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne vegyük teljesen komolyan a vb-t. Úgy fogunk kiutazni, hogy a lehető legjobb állapotban várhassuk a nyitányt, a legjobb formánkat akarjuk mutatni. Ha lehetőségünk adódik, meg szeretnénk védeni a címünket, hiszen ez csak még nagyobb motivációt és magabiztosságot tud adni az olimpiára.