Szoboszlai és Érdi Mária voltak 2023 legjobbai Magyarországon

A hagyományos év végi ankét ünnepélyes gálájára másodszor került sor a budapesti Operaházban. Bár hétfőre eléggé lehűlt az idő, a fagypont körüli hőmérséklet dacára már fél ötkor, azaz jóval a sportolók érkezése előtt gyülekeztek a rajongók a kordonokkal elkerített patinás épület előtt. Az első két autogramvadász már ekkor elfoglalta a helyét a vörös szőnyeghez legközelebb eső részen, az egyikük akkurátusan rendezgette mappájában az A4-es méretű fotókat, hogy a kellő pillanatban majd keresgetés nélkül tudja előkapni az éppen szükségeset közülük.

Hogy sikerrel járt-e, azt már nem láthattuk, az újságírók a beléptetés után csak egymás között tippelhették meg a végső győztesek kilétét a sajtóhelyiségben. A karzat megnyitása után pedig a magasból figyelhették, ki mindenki foglal helyet a nézőtéren. Az elsők között Hrutka János volt válogatott labdarúgót pillantottuk meg; Bozsik Péter egykori szövetségi kapitány nem messze tőlünk foglalt helyet; de ott volt az Operában Lőrincz Tamás olimpiai ezüstérmes birkózó, Juhász Roland korábbi válogatott focista, Szujó Zoltán, a Magyar Nemzeti Autósport-szövetség elnöke – a sort pedig hosszasan lehetne folytatni.

Élvezni a pillanatot

A színpadon is illusztris nevek váltották egymást díjátadóként is: Javier Sotomayor világcsúcstartó magasugró vagy Fabio Cannavaro világbajnok labdarúgó mellett Major Tímea egykori fitneszvilágbajnok is szerepet kapott, ő ismerette az év szabadidős sporteseménye kategória egyik díjazottját (a Magyar Jégkorongszövetség szervezte Jégpályák éjszakája elnevezésű rendezvényt). A zselízi származású, Amerikában élő edző az Új Szónak elárulta, most debütált ilyen szerepkörben. „Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy az Operaházban itt lehettem a vörös szőnyegen ilyen nagy személyiségekkel. Hatalmas élmény volt számomra – mondta Major. – Először kicsit izgultam, de aztán annyira feldobott a gála hangulata, hogy ez el is múlt, Ez hasonlóan működött nálam aktív versenyzőként is, sosem mutattam ki, hogy lámpalázas vagyok. Általában több nappal a szereplés előtt szoktam izgulni, amikor eljön a nagy nap, már csak próbálom kiélvezni a pillanatokat.”

A Los Angelesben edzőtermet is működtető, az egészséges táplálkozást népszerűsítő exfitneszversenyző már hozzászokott ahhoz, hogy hírességekkel találkozzon. „A Pro Gymben már majdnem minden sztárral összefutottam. De Los Angelesben ha gyakran jár az ember éttermekbe, rátalál a celebekre” – tette hozzá a késő esti időpont ellenére is mindvégig mosolygós és közvetlen Major Tímea.

Már nem repülne

Persze azért a legnagyobb rivaldafény magukra a díjazottakra vetült. Az első igazán felerősödő taps Marco Rossi elismerését kísérte. A labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya láthatóan elérzékenyült az Év edzője-díjat átvéve. Védencei az Év csapata (hagyományos csapatsportok) kategóriában a világbajnok férfi pólósokat előzték meg, és a legnagyobb figyelemmel kísért elsőség is focista–vízilabdás különmeccset hozott. A világbajnok, BL-győztes és sportágában a világ legjobbjának járó elismeréssel díjazott Zalánki Gergő és Szoboszlai Dominik, a Liverpool és a magyar labdarúgó-válogatott csillaga közül utóbbit szólították (újfent) színpadra. „Nyáron a lipcseiekkel meg tudtam nyerni a második Német Kupámat, aztán Liverpoolba tudtam igazolni. Viszont az elmúlt évem fénypontja a válogatottal való menetelés az Eb-selejtezőkön. Az, hogy veretlenül jutottunk ki a kontinenstornára” – mondta Szoboszlai, aki 2020 után másodszor lett az Év férfi sportolója. (A női mezőny legjobbja, az éppen Argentínában versenyző vitorlázó Érdi Mária videóüzenetben köszönte meg a sportújságírók szavazatait).

Az estét pedig az MSÚSZ Életműdíjának átadása zárta, Novák Katalin köztársasági elnök egyik elődjének, a kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó Schmitt Pálnak adta át az elismerést, aki – a tavalyi díjazott Fábiánné Rozsnyói Katalin kajakedzőhöz hasonlóan – ellopta a show-t, és hosszabbra sikeredett köszönőbeszédében több poént is megengedett magának. „1800-szor repültem haza különböző szolgálataim során hétvégére. Ezért nem repülök most már, ne is hívjanak, ne is küldjenek. Mondjuk a párizsi olimpiára még küldjenek – helyesbített mosolyogva a 81 éves Schmitt. – Lelki dolog is a sport. Vesztesként és győztesként is kezet kell fogni. Kell a csapatszellem, és meg kell becsülni, aki minket segít, ez volt az én ars poeticám.”