Vlček még nem tervezi a visszavonulást

Hogy teltek a napjai az olimpia óta?

Voltunk egy nagyot kirándulni az egész családdal, nagyon jól sikerült a nyaralás. Aztán pihentem, a ház körüli munkákkal foglalatoskodtam. Szeptemberben ment a kislányom óvodába, arra készülődtünk – szerencsére nagyon élvezi, tetszik neki, mindig nagyon örül, amikor visszük az oviba. Jólesett kicsit a családdal lenni, csak most kezdünk megint edzeni. Egyelőre csak lassacskán tréningezek, elmegyek evezni vagy tornázni, hogy fokozatosan formába lendüljek, ledobjam azt a pár fölös kilót, amit sikerült felszednem az olimpia óta. Novemberben készülünk edzőtáborba Amerikába, hogy kipróbáljunk valami mást is. Az óceánra fogunk járni evezni, tengeri kajakokon. Az a cél, hogy megint legyen örömünk a sportból, hogy jó legyen újra kajakozni.

Milyen összeállításban mennek Amerikába?

Én, Tarr Gyuri, Martin Jankovec és az edzőnk, Likér Péter. Gelle Péter inkább Spanyolországba szeretne menni, mert egész évben gondjai voltak a derekával, s ott már megegyezett néhány specialistával, akik tudnának vele foglalkozni. De egyelőre még nem biztos, hogy el tudja-e intézni.

Utólag visszagondolva az olimpiára, hogyan látja a londoni szereplést?

Próbálok csak a szépre, a jóra gondolni. A négyessel elért hatodik helynél jobbat vártunk, de nem rossz eredmény az. Sokak számára már az nagy teljesítmény, hogy kijutottak az olimpiára. Ott voltunk, kipróbáltuk, harcoltunk az éremért – de sajnos ilyen a sport, nem sikerült.

Rájöttek utólag, mit rontottak el az olimpián, mit kellett volna másképpen csinálni?

Nem is szívesen foglalkozom azzal, hogy mit lehetett volna tenni, mit nem. Szerintem mi mindent megtettünk azért, hogy jól teljesítsünk. Mindent megpróbáltunk. Sajnos, így sikerült, de nem lehet minden egyes versenyen jól szerepelni. Csak az a kár, hogy nekünk pont az olimpián nem jött ki a lépés, ott, ahol a legjobban szerettük volna, de ez van.

Az olimpián a magyar férfi kajakosok, mind az aranyérmes páros, mind az ezüstérmes négyes tagjai kiemelték, milyen fontos, hogy sokszor edzhettek együtt, szinte naponta együtt eveztek. Önök ezzel szemben csak néhány alkalommal ülhettek egy hajóban. Mekkora a jelentősége a közös edzéseknek?

Tavaly Petivel alig ültünk egy hajóban, és jól ment. Idén többet edzettünk, mégsem ment annyira jól. Mindenkinek más felel meg, valakinek jót tesz a sok közös edzés, valakinek a kevesebb. Az biztos, hogy nem vesz kárba, ha valaki sokat edz együtt a csapattársaival, de nem azon múlik a siker.

Akkor min?

Nem tudom. Tavaly összeültünk Petivel egyszer, kétszer, háromszor, és a hajó repült könnyedén, nem volt semmi gond. Idén minél többet eveztünk együtt, minél több hajót próbáltunk ki, annál nehezebben ment. Ez az év valahogy nem jött össze.

Milyen visszhangja volt a környezetében az olimpiának?

Voltak olyanok is, akik szerint leégtünk, rossz döntéseket hoztunk, és hasonlók. De ez tényleg csak egy szűk rétegre volt jellemző. Kilencven százalékban pozitív visszajelzéseket kaptam, mindenki biztatott, fel a fejjel, szép az a hatodik hely, már az nagy dolog, hogy ott voltunk. Én is meg voltam lepődve, ilyenkor jön rá az ember, ki a barát és ki nem.

Vagyis ha még egyszer nekifuthatna, mindent ugyanúgy csinálna?

A versenytaktikán biztosan nem változtatnék, az jó volt. Azzal sem volt gond, hogy a párost kombináltuk a négyessel. Igaz, a páros nem ment egész évben, de bíztunk benne, hogy az olimpián sikerülhet. Bejutottunk a döntőbe, ahol többet vártunk magunktól. Nagyon kis különbségek voltak ott a hajók között, nem sokkal lettünk mi nyolcadikok, csak hát mégis nyolcadikok lettünk… A négyesben pedig közel volt az érem is…

Hogyan látja a négyes, illetve a Gellével alkotott páros jövőjét?

A párost fogjuk próbálgatni a Világkupákon. Ha menni fog, csináljuk tovább, ha nem, nem fogjuk erőltetni. Én főleg a négyesre szeretnék koncentrálni, mert nagyon jól éreztem magam abban a hajóban, jó volt edzeni, élveztem a tréningeket, erősek voltunk. Szeretném, ha ennek a négyesnek még lenne esélye megmutatni, hogy jók vagyunk, és tudunk mi nagy versenyen még érmet szerezni.

Ugyanabban az összetételben, mint Londonban?

Igen. Szerintem az összetétellel nem volt semmi gond. A négy legjobb kajakos ült a hajóban. Két fiú, Gelle és Jankovec először volt olimpián, de nem panaszkodhatok rájuk, profiként viselkedtek. Maximálisan meg vagyok elégedve velük, és szeretném, ha a négyes a jövőben is együtt maradna.

Ez csak a versenyzőkön múlik, vagy a szövetség is bele fog szólni a négyes összeállításába?

A szövetségnek meg kell hoznia a döntést, megbízik-e bennünk, de még nem tudom, milyen kritériumok alapján fog eldőlni, ki ülhet a hajóban. Én azt szeretném, ha így négyen maradnánk együtt, de ha valaki sérült, vagy nem tud megfelelően felkészülni, akkor ki kell cserélni, hogy tényleg a legjobbak kapjanak helyet az egységben. Ezzel talán magam ellen is beszélek, de én sem szeretnék úgy a négyes tagja lenni, hogy nem vagyok odavaló a teljesítményem alapján. Nem akarok a leggyengébb lenni a négy közül.

Gelle Péter 28, Martin Jankovec 25 éves, előttük még nem egy, hanem több olimpia is állhat. Tarr György viszont már 33, ön pedig 30. Készek megcélozni a riói olimpiát, vagy egyelőre csak a következő szezont tervezik?

Rió most még csak egy álom, mert négy év hosszú idő. Ha szezonról szezonra meg bírjuk tartani a formánkat, és látjuk, hogy van rá erőnk, fejben még bírjuk az edzéseket, akkor sikerülhet Rió is.

Vagyis még nem gondolkozik a visszavonuláson.

Nem. Én még szeretném ezt csinálni, majd ha tényleg úgy érzem, fizikailag és mentálisan is, hogy nem bírom, akkor abbahagyom.

Hogyan lehetne még eredményesebb a felkészülésük, mivel lehetne fellendíteni a kajak-kenut Szlovákiában?

Sok mindenen lehetne javítani, de ez nem tőlünk függ. Rengeteget segítene, ha lenne Szlovákiában is egy minden szabálynak megfelelő versenypálya, nemcsak nekünk, hanem a fiatal kajakosoknak, a kajaksport egészének. Nekem ez egy nagy kívánságom, szeretnék egyszer hazai versenypályán, hazai közönség előtt szerepelni.

Meglennének valahol ehhez a feltételek?

Pozsonyban a Zemník már régóta megvan, két kilométeres, egyenes, tökéletes pálya, csak az utakat kellene megcsinálni hozzá, ami csak apróság ahhoz képest, ami már elkészült. Ez viszont már a politikusokon múlik, mivel ott a telkekkel van egy kis gond. De azért én bízom benne, hogy valaki az asztalra csap, és rendet tesz ebben az ügyben.