Visszatért a bokszláz Komáromba

Előzménye is volt a történéseknek, mégpedig az, hogy 57 kilóban nem volt hazai bunyós a ringben. „Pedig nem mást, mint az egykori vb-bronzérmes Rudolf Dydit vártam ebbe a súlycsoportba. Nem ért ide. Még pénteken hívott, hogy út közben autóbalesete volt” – jegyzi meg Győrfi György, a komáromiak vezetőedzője, de tekintetéből kiolvasható, nem tetszik neki az eset.
Dydi nélkül 0:2 S ha már nem volt Dydi–Morar meccs, akkor jöhettek az előcsatározások. Előbb az ifik, majd két női bunyó. Rendesen püfölik egymást a lányok, s miközben nézzük erőfeszítéseiket, azon töprengek,nem lenne-e jobb, ha csak a ring közelébe engednék a gyengébb nem képviselőit, a szorítóba már nem. A választ a másik pár vesztese szolgáltatja: könnyben úszó arccal távozik a kötelek közül.
Utána már a BoxingONE-ceremónia kezdődik: felvonuló csapatokkal, bírókkal, teljes román és szlovák himnusszal. A nézőtéren meg becses vendégek ülnek. Az természetesnek tűnik, hogy jelen van Bolla Szilárd, a bajnokság elnöke és segítői, de az nem mindennapi dolog, hogy mind a szlovák, mind a magyar szövetség elnöke is megérkezik. Egy hete Kecskeméten, a Vasas–Galánta meccsen már találkozott Kostka András és Csötönyi Sándor. Valamin törhetik a fejüket, ha ilyen gyakran összefut az útjuk. És itt van Kovács Tamás profi világbajnok. Vélhetően azért, hogy a galántaiak vezetőedzőjeként leendő elődöntőbeli ellenfelét lesse.
Káté kezd fordítani Még el sem kezdődik, és vezet az Arad. Mivel Dydi nincs, Morar nyer. Hatvan kilóban már öklöznek. Az egyetlen komáromi a hazai csapatban, Polák József az idei román bajnokkal, Holiantruccal csap össze. Polák éjszakai műszak után áll ringbe, azt nem tudni, hogy a román mikor és mennyit utazott előtte. A második menetben rászámolnak Polákra. Folytatja, de nem ússza meg a vereséget.
Gyorsan 0:4-re áll a meccs, de fordul a kocka, és innen csak komáromi győzelmek következnek. Káté Gyula, az idei moszkvai Eb ezüstérmese az első magyar légiós a ringben. Ripanu megsorozza az elején, de Gyuszi fokozatosan felülkerekedik. Szépen és tisztán üt, miközben ordításokkal ad nyomatékot eredményességének. Tetszik a bokszolása a mellettem ülő nagymamájának is, aki hangos bekiabálásokkal méltatja unokája találatait. Vége a meccsnek, és senki sem vonja kétségbe Káté győzelmét. Kézfelemelése csak igazolja ezt. Sokkal feszültebben várja a Klasz–Biea összecsapás eredményét Győrfi György, a hazaiak mestere. A kétszeres junior Európa-bajnok román jól megtáncoltatja a hatszoros magyar bajnokot. Kap is eleget Klasz, de a végén mégis övé a meccs. Talán a Káté nagymama „Gyerünk, Árpika” és maga Káté ringszéli bekiabálásai segítettek neki.
Bónuszmeccs a végén Harcsa Norbertnek nem kellett külső segítség. A szorítóba lépő harmadik magyar válogatott öklöző az elejétől kezdve aktívabb, többet üt, és Rosu a harmadik menetre már ki sem állt ellene. Ennél rövidebb a története Ján Onda meccsének: az idén visszatért szlovák öklöző már az első menetben kétszer padlóra küldi Stoiát. Innen már nem folytatják.
De még hátra volt a bónuszmeccs. A negyedik magyarországi, Balogh Sándor a ringben ugyan kikap a tömzsi és a végén parádés ütéssorozatot bemutató Gánánáutól, de papíron ő nyer. Mint utólag kiderült, a román három és fél kilóval volt nehezebb a mérlegelésnél, így nem fért bele a 91 kilóba. A vége tehát 10:4 a Spartak javára. Pontosan annyi, mint a Rybnik ellen. „Jól jöhetnek még ezek a nagy győzelmek a végelszámolásnál, amikor azonos pontszám lesz a csapatok között” – mondja előrelátóan Győrfi György, a Spartak mestere, aki már azon töri a fejét, kivel erősítsen a következő összecsapásra.