Vida Kristopher: „Bizakodunk, hogy lejátszhatjuk a meccseket”

Néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán üzent a DAC-szurkolóknak.
Sokan írtak és kérdezték, hogy mi van velem. Gyönyörű időszakot éltünk át közösen, büszke vagyok arra, hogy a csallóközi városban fejlődhettem, és örökre a szívembe zártam a hűséges szurkolókat és barátokat. Együtt repdestünk az örömtől, amikor 2019 áprilisában az én gólomnak köszönhetően törtük meg a pozsonyi Slovan hat meccsen át tartó veretlenségi sorozatát, majd tavaly ősszel szédületes, 5:2 arányú diadalt könyvelhettünk el a nagy riválisunkkal szemben.

Hogyan fogadták új csapatánál?
Február 22-én a rózsahegyiek elleni idegenbeli bajnokin még a cserepadon foglaltam helyet, ám a soron következő zsolnai megmérettetésen már a nevem nem szerepelt a mérkőzés jegyzőkönyvében. Ekkor már sokan sejtették, sőt tudták, hogy csapatot váltok. Rengeteget köszönhetek menedzseremnek, Mathias Jansnak, akinek nem volt könnyű dolga, merthogy a gliwiceiek már tavaly nyáron szerződést ajánlottak, amit viszont nem tudtunk nyélbe ütni. Tudomásom szerint a DAC stábja egy olyan játékost keresett, aki távozásom után kellőképpen képes lesz betölteni a posztomat. Ez később sikerült is, amikor leigazolták Németh Krisztiánt. A lengyel szakvezetők akkortól fogva rendszeresen figyelemmel kísérték teljesítményemet. Aztán szélsebesen zajlottak a történések, a fizikai tesztelést és az orvosi kivizsgálást követően megkötöttük a végleges szerződést, és nagy szerencsémre abban is megállapodtunk, hogy itt is a 10-es számú mezt fogom viselni. Utána menyasszonyommal együtt elfoglaltuk az új hajlékunkat. A beilleszkedésben nagy segítségemre volt hajdani dunaszerdahelyi csapattársam, Tomáš Huk és Piotr Parzyszek, akivel egykoron a De Graafschapban szerepeltem. Nyelvi nehézségeim alig akadtak, tudniillik a labdarúgók mintegy 95 százaléka beszél angolul. Jómagam azonban szeretném mihamarabb elsajátítani a lengyel nyelv alapjait.

Nem sok ideje maradt megmelegedni a klubnál, hiszen máris jöttek a feladatok.
Megérkezésem után egy hét leforgása alatt három alkalommal is pályára léptem. Kezdésként az Arka csapatát fogadtuk, amelyet 1:0-ra legyőztünk, majd a 13-szoros bajnok és 19-szeres kupagyőztes varsói Legia otthonában sikerült mindhárom pontot megkaparintanunk. A Lechia Gdansk elleni kiruccanásunk nem alakult a legjobban a mi szempontunkból, ugyanis 2:1-re kikaptunk, így kiestünk a Lengyel Kupából. Ennek ellenére számomra emlékezetes marad ez a párbaj, mivel sikerült megszereznem első lengyelországi gólomat.

Pillanatnyilag szünetel a bajnokság, hogyan telnek napjai?
Időnként rosszkedvűen ébredek, hiszen menyasszonyom egyetemi tanulmányai miatt otthon maradt Magyarországon. Folyamatosan kapjuk az edzéstervet, sokat futok és kondizok, de nagyon hiányoznak a labdás gyakorlatok és a közösség. Egyelőre csak kettesével edzhetünk, természetesen szigorú intézkedések betartásával. Szerencsémre az általam bérelt ház mellett van egy kis rendezett kertem, sok illatos virággal és buja növényzettel. A füvet is rendszeresen nyírom, hiszen szeretném, hogy szép és sűrű legyen, a legszebb a környéken. És értelemszerűen nagyon várom jegyesem érkezését, aki magával hozza kedvenc kutyánkat is.

Milyenek a szakmai stáb elképzelései a jövőt illetően?
Nagyon bizakodunk, hogy lejátszhatjuk a hátralévő meccseket. Tavalyi bajnokként jelenleg a második helyen állunk, a Legia Warszawa nyolc ponttal előz meg bennünket. Edzőnk főleg a 4-4-2-es rendszert szorgalmazza, célunk a dobogón végezni. A lengyel élvonalban egyénileg sok jó képességű játékos van és magasabb a színvonal, mint a szlovák ligában. Reménykedem, hogy a magyar válogatottnál is mielőbb eljön az én időm. Végezetül csak annyit, hogy az elkövetkező időszakban is figyelemmel kísérem majd a DAC szereplését, és egyértelműen szorítok a csapatnak innen is. Ha időmből futja, személyesen is találkozunk Dunaszerdahelyen.