„Úristen, én most tényleg itt vagyok?”

Gond nélkül haza tudott utazni Gdyniából a bajnokság félbeszakítása után?

Amikor én utaztam, még nem voltak gondok ilyesmivel. Az egyik szombaton jöttem haza, és hétfőtől zártak le Lengyelországban is mindent. Vagyis az utolsó előtti pillanatban jöttem el.

Lengyelországban mennyire voltak szigorúak az intézkedések? A védőmaszk ott is kötelező?

Négy-öt héttel ezelőtt még nem kellett maszk, csak annyi megkötés volt, hogy nem mehettünk be a tornaterembe. Szerdán még minden rendesen működött, csütörtökön viszont leállították az edzéseket. Pár nap alatt mindent lezártak, nem nyithattak ki az üzletek, bezárták a kávézókat és az éttermeket. Minden nagyon gyorsan történt. Csütörtök reggel még úgy volt, hogy este megyek edzésre, aztán egyszer csak írtak, hogy nincs edzés. A második üzenet pedig az volt, hogy véget ért az egész liga.

Az az Energa Basket Liga, amelyet a megszakításkor veretlenül vezetett a csapata. A bajnoki cím mellett pedig – még rendes formában, a pályán – az Arka Gdynia nyerte a Lengyel Kupát is.

Ez volt a cél, elégedettek a klubban, csak mindenki nagyon sajnálja, hogy így lett vége, nem játszottuk le a playoffot. A lengyel bajnokság az egyik legerősebb Európában, sok klub szerepel nemzetközi kupákban. Mi az Euroligában játszottunk, a Bydgoszcz, a Gorzów, a Polkowice az Európa-kupában szerepelt, de az összes többi csapatban is nagyon erős külföldi játékosok és jó lengyel kosarasok vannak.

És maga a Gdynia? Össze lehet hasonlítani a pöstyéniekkel vagy a rózsahegyiekkel, vagy annál sokkal komolyabb klubról van szó?

A legnagyobb különbség a költségvetésben van. Sokkal drágább játékosokat engedhet meg magának a lengyel klub, de maga az euroligás szereplés is sokba kerül. Az Arkának két csarnoka van, külön az Euroligára és külön a lengyel bajnokságra. A kisebb az hasonló, mint például a somorjai, a nagyobb több ezer férőhelyes, ilyen Szlovákiában nincs. 

A lengyel szurkolók kosármeccsen is hangosak? Foci- és röplabdameccseken állítólag fergeteges hangulatot szoktak teremteni…

A kosárlabda sajnos nem annyira népszerű. A kis tornaterem mindig megtelt a bajnokikkor, de az Euroligában nem töltötték meg a drukkerek a hatalmas csarnokot, még ha sokan ki is jöttek. De nem lehet összehasonlítani a buzdítást, a drukkereket a sepsiekkel, ahol egy éve játszottam. Székelyföldön minden találkozón ezer fölötti volt a nézőszám, Gdyniában olyan 500-600-an lehetnek a lelátókon. 

Az idény előtt arról volt szó, hogy válogatottbeli csapattársa, Barbora Bálintová cseréje lesz Lengyelországban az irányító posztján. De végül sokkal nagyobb szerepet kapott.

Igen, arról volt szó, hogy 10-15 perc játékidőt kapok, és a cserepadon kezdek. De gyorsan megváltozott a helyzet. Az Euroliga-kvalifikáció elején még hiányzott egy játékosunk a szélső pozícióból, és én voltam a kezdő. Nagyon jól ment a játék. Gundars Vetra edző látta, hogy lehet rám számítani, sokkal több játéklehetőséget kaptam, mint ahogy ő is gondolta, hogy majd ad nekem. Olyan 20-25 perc körül játszottam meccsenként. Nemcsak mint osztogató, hanem mint szélső is, bármelyik poszton kellett változtatni, én voltam az első választás. 

Az Euroligában ez komoly tapasztalatot jelentett, olyan neves csapatok ellen játszhatott, mint a Fenerbahce, a Schio vagy a Lyon.

Kicsit félelmetesek is voltak azok a meccsek, mert olyan kosarasok ellen kellett hirtelen játszanom, akiket addig csak a tévéközvetítésekben láttam. Sokszor gondoltam arra, hogy Úristen, én most tényleg itt vagyok? Itt fogok játszani ezek ellen a játékosok ellen? Ez volt az első szezonom az Euroligában, nagyon sokat adott, nagyon sokat tanultam belőlük.

A Gdynia 3 győzelemmel és 11 vereséggel a B csoport utolsó helyén végzett. Mennyire voltak kiegyenlítettek ezek a meccsek?

Nagyon sok mérkőzésen csak kevésen múlott a vereségünk. Például rögtön az első két meccsünket csak négy-négy ponttal veszítettük el (Schio 51:47; Montpellier 73:77), a Dinamo Kurszktól csak hosszabbítás után kaptunk ki (86:92), Gironában két ponttal veszítettünk (70:68). Barča Bálintován kívül a csapatunk csupa olyan játékosból állt, aki még sosem szerepelt az Euroligában, fiatalok vagyunk, hiányzott a rutin ezekben az utolsó pillanatokban. De nem vertek el bennünket húsz pontokkal. A Fenerbahcéval nem tudtunk mit kezdeni, százszor jobb csapatuk van, de mindenki mással kiegyenlített meccset tudtunk játszani.

Összességében akkor nagyon pozitívan értékeli a döntését, hogy Lengyelországba igazolt?

Nagyon jó döntés volt, és nagyon-nagyon jól éreztem magam Gdyniában. A város és a klub is csodás, nincs egy rossz szavam se erre a szezonra. 

Itthon mivel telnek a napjai? Erre az időszakra még kaptak edzéstervet?

Csak amit magam tudok itthon csinálni, annyit mozgok, sajnos, tornaterembe vagy edzőterembe sem lehet menni. Amúgy olvasgatok, filmet nézek. Szerencsés vagyok, mert nagy kertünk van, és mindig lehet csinálni valamit kint. A klubtól nem kaptunk semmit, mivel az idény már nem folytatódik. És a következő szezonra nézve pedig szintén nincs értelme komolyabb edzésmunkának, mert az csak szeptemberben kezdődik.

Ugyanúgy Gdyniában?

Már tárgyalunk a klubbal a folytatásról.