Újra Filo, újra Vágsellyén

Vágsellye. A 2007-es naptári évben a rimaszombatiak kétszer nyertek idegenben – mindkétszer Vágsellyén és mindkétszer Michal Filo lőtte a győztes gólt. A szombati mérkőzés megkímélte a drukkereket a tavaszi, osztályozóbeli 2:3 fordulataitól (0:2-ről a 90. percben 2:2, majd végül 2:3), a rimaszombatiak most 1:0-ra nyertek, a hazaiak Lancz kapufáján és néhány jól helyezett szabadrúgásán kívül nem igazán dicsekedhettek helyzetekkel.

Az egyetlen, kapura igazán veszélyes játékos a vágsellyei csapatban Gašparík volt, aki a saját kapujára jelentett óriási veszélyt. Labdaeladásai és hazaadásai (vendégszempontból inkább szöktetései) után már az első félidőben két gólt lőhettek volna a támadó felfogásban játszó rimaszombatiak (a szünetben mondták is a hazai drukkerek, hogy le kellene cserélni a bizonytalankodó védőt, de ez csak a rimaszombati gól után történt meg – ezt hívják úgy: eső után köpönyeg), de Piszár és Lazúr ekkor még megkegyelmezett.

Nem kegyelmezett viszont a 66. percben Filo, aki Gašparík (ki más?) hibája után Čakajíktól kapott jó labdát, s felidézhette, milyen érzés Vágsellyén győztes gólt lőni: a bal alsó sarokba helyezte a labdát. (A meccs után próbáltuk kideríteni, hogyan is lett a gömöriek heteséből Duslo-specialista, de nem sikerült – az első őszi idegenbeli siker olyan eufórikus hangulatba kerítette a futballistát, hogy mosolygásnál és bólogatásnál nem volt képes többre.)

Mosolygott Mikuláš Komanický, a rimaszombatiak edzője is, de ő azért szólni is tudott: „Játékosságban felülmúltuk a hazaiakat, akiknek csak egy nagy helyzetük volt, Lancz kapufája, míg mi már az első félidőben eldönthettük volna a meccset. A hagyományok nem szakadtak meg, újra bizonyítottuk, hogy a vágsellyeiek ellen megy nekünk a játék” – mondta a tréner, a két csapat egymás elleni meccseinek mérlegére utalva: a tíz eddigi találkozón négy döntetlen mellett ez volt a hatodik gömöri győzelem. (bt)