Újabb nagy kalandra készül

Krisztu Gábor 2000 őszén igazolt a Slovan Bratislava junior jégkorongcsapatába, s azóta a szlovák fővárosban hokizik. A húszéves budapesti csatárral a minap beszélgettünk.

Hogy került kapcsolatba a Slovannal?

Még a Ferencváros ifjúsági csapatának voltam a játékosa, amikor a szlovák Dušan Králik menedzser jóvoltából Torontóban részt vehettem egy kéthetes edzőtáborozáson, ahová más európai országokból is érkeztek fiatal tehetségek. Ezt követően azt ajánlotta, menjek próbajátékra a Slovanba.

Hogyan fogadták a pozsonyi klub vezetői?

Nagyon szívélyesek voltak, azonnal leigazoltak, talán az is sokat számított, hogy éppen a kanadai edzőtáborból jöttem.

Nem okozott problémát a szlovák nyelv?

Az első hónapokban igen, kézzel-lábbal mutogattam, s amikor ez sem segített, akkor megmondtam angolul, hogy mit is akarok. Most már mindent értek, viszont a ragozással még mindig hadilábon állok.

És a hoki hogy megy?

A szezon elején kisebb sérüléssel bajlódtam, ekkor többnyire a kispadról szemléltem az eseményeket, de a közelmúltban formába lendültem. Sajnos a B-csoportos világbajnokságon nem sikerült kiharcolnia a magyar korosztályos válogatottnak a bennmaradást. Még mindig bosszant a kiesés. Remélem, a bajnokság hajrájában többször leszek eredményes, eddig három gólt ütöttem a Slovan junior csapatában. Tavaly tizenkétszer találtam a hálóba, és volt 13 gólpasszom.

Jövőre már nem játszhat a junioroknál. Hol folytatja?

Már néhányszor együtt edzettem a bajnok Slovan játékosaival, de azt már korábban eldöntöttem, hogy visszatérek a tengerentúlra. Szeptemberben New Jerseyben folytatom tanulmányaimat, s természetesen továbbra is szeretnék hokizni. Komolyan készülök az újabb nagy kalandra, hiszen már három éve a ligetfalui nyelviskola diákja vagyok.

A dunaújvárosi Ladányi Balázs majdnem a Slovan játékosa lett.

Én csak annyit hallottam, hogy az anyagiak miatt hiúsult meg az átigazolás. Pedig nagyon örültem, hogy lesz egy olyan hokis, akivel magyarul beszélhetek Pozsonyban.