Új motiváció, hogy a párjával dolgozhat

BŐD TITANILLA

Csalódás a második hely egy sportolónak, aki mindig nyerni akar?

Nem, egyáltalán nem, két olimpiai bajnoki cím után nem lehetek csalódott. Ha én sportújságíró lennék, én is Risztov Évire szavaztam volna, hiszen példaértékű, hogy vissza tudott jönni, pedig egyszer már abbahagyta a sportot.

Kiváló évet zárt, s a magyar küldöttség egyetlen tagjaként két aranyat is nyert Londonban. Vissza szokta nézni az olimpiai versenyeit?

Mostanában ritkábban nézem vissza, azért is jó ilyen évértékelő rendezvényeken részt venni, mert újra felidéződnek bennem a szép emlékek. Ez pedig plusz erőt tud adni a hétköznapokra.

Az olimpián egyesben és négyesben is nyert. Hogyan hasonlítaná össze a két számot?

Másképpen kell odaállni a két számhoz, az ember nagyobb felelősséget érez egyesben, de a négyesben jobban kell figyelni, hiszen ott vannak a társak is. Más a kettő, de mind a kettő kemény munka. Táv közben a lányokkal nem tudjuk nyugtatgatni egymást, de a négyes mégis egy csapat.

Az aranyérmeket hol tartja? Milyen gyakran veszi kézbe, babusgatja őket?

Az érmeket odaadtam egy ismerősömnek, hogy őrizze, s amikor jut időm, akkor beugrom hozzá, és nézegetem őket.

Nem akarta otthon a vitrinben kitenni?

Nem, mert nagyon értékesnek tartom őket, jobb, ha máshol vannak! Nehogy betörjenek hozzám!

Kétszeres olimpiai bajnokként mennyire volt nehéz megtalálni újra a motivációt, s elkezdeni keményen edzeni?

Az elején úgy gondoltam, könnyű lesz, majd utána jött egy nehezebb időszak. Azt a motivációt találtam ki magamnak, hogy szeretnék egy kicsit máshogy felkészülni, ezért edzőt váltottam. Ezentúl a párommal szeretnék készülni. Tudom, hogy ez a döntés nagyon felkavarta az állóvizet Magyarországon, de én nagyon bízom benne, hogy jók leszünk együtt.

Sok találgatás született arról, hogy mi áll e mögött a döntés mögött. Néhányan azt feltételezték, azt szeretné, ha így a sikerekért járó jutalom is családban maradna.

Nagyon sok ember nagyon sok rosszat gondol bele ebbe az egészbe, nem tudok ezekre reagálni. Kicsit bántó, hogy valaki, aki nem is ismer, csupa rosszat feltételez rólam, én nem ilyen vagyok. Azért akarok a párommal dolgozni, mert ezzel szeretném motiválni magam, és vele is meg akarom ismételni a jó teljesítményt.

Nem nehéz néha, ha egy nagyon közel álló személy az edző, s annak kell hajtania, kínoznia a sportolót?

Szerintem pont pluszt tud adni, mert jobban ismer engem bárkinél, és tudja, hogy mi az, amivel engem az adott helyzetben motiválni tud. Most már rendszeresen együtt edzünk, és korábban is akadtak edzések, amiket együtt csináltunk. Nem volt eddig semmi gond.

Az olimpia után felbolydult a magyar kajakosvilág, többen elmentek, köztük Csipes Tamara, Paksy Tímea, Janics Natasa… Mit szól ehhez?

Nagyon sok ember döntött úgy, hogy elhagyja az országot. Úgy gondolom, ez valamilyen szinten láncreakció, de mindenkinek megvannak az egyéni okai. Szerintem ezeket tiszteletben kell tartani.

Nem utalhat ez a tömeges menekülés arra, hogy valami nem jól működik Magyarországon?

Biztos van benne ilyesmi is, hiszen mostanában a fiatalok is gyakran elmennek. De nemcsak Magyarországon tapasztalható ez, hanem egyéb országokban is. A fiatalok ki szeretnék próbálni, milyen külföldön élni. Ez a trend a sportba is elérkezett, s jelen pillanatban a kajak-kenusokat sújtja.

Milyen szintre kell jutnia Magyarországon egy kajakosnak, hogy meg tudjon élni a sportolásból?

Szerintem a nemzetközi válogatott szint az, ahol már meg lehet élni a kajakozásból, de még ez sem garantál biztos megélhetést. Minden évben ott kell lenni a válogatottban, s nemzetközi versenyeken rendszeresen dobogón kell állni, hogy egy magyar kajakos azt mondhassa: ebből közepes szinten meg tudok élni.

Azt mondják, Magyarországon nehezebb az országos válogatót megnyerni, mint aztán a világversenyt. Ez tényleg így van?

Ez így volt, de most már szerintem nem így lesz… Azért még így is van sok nagyon jó magyar kajakos, őket le kell győzni, de most a távozókkal valamelyest meggyengült a mezőny.