Trónfosztás és az első magyar Eb-érem

Az első Európa-bajnoksághoz képest 1964-re sem tervezett forradalmat az Európai Labdarúgó-szövetség, a lebonyolítás ugyanaz maradt: kvalifikációs sorozat végén egy négyes döntővel a legjobbak számára. A különbség annyi volt, hogy a résztvevő országok száma 17-ről 29-re emelkedett, és olyan nagy nemzetek is bejelentkeztek, mint Anglia, Olaszország és Svédország. Az angoloknál ez a torna jelentette Alf Ramsey bemutatkozását, az új szövetségi kapitány a franciák ellen ült először tétmérkőzésen a kispadon, de végül 6–3-as összesítéssel kiesett a nagy riválissal szemben. Az olaszok a nyolcad-, a svédek a negyeddöntőben búcsúztak, mindkettőjüket a címvédő szovjetek búcsúztatták. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"234277","attributes":{"alt":"A Barcelona játékosa, Luis Suárez volt a legnagyobb név a spanyol válogatottban","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"A Barcelona játékosa, Luis Suárez volt a legnagyobb név a spanyol válogatottban","typeof":"foaf:Image","width":"468"}}]] Kvalifikáció: görög visszalépés, luxemburgi bravúrAz Eb ezúttal sem múlhatott el diplomácia probléma nélkül, amíg négy éve a spanyolok nem akartak a szovjetekkel játszani, addig ezúttal Görögország döntött úgy, hogy nem lép pályára a hivatalosan 1912 óta független, emiatt háborús ellenfél Albánia ellen. Az albánok azonban végül nem tudták kihasználni az erőnyerő szerepét, a dánok 4–1-es összesítéssel továbbjutottak ellenük. A sorozat bombameglepetését egy nagyhercegség szenzációs szereplése jelentette. Luxemburg sohasem számított nagyhatalomnak (sőt…), 1963-ban mégis alaposan kitett magáért. Ki tudja, miért, de az első körben erőnyerőként nem játszottak, majd Hollandiát 3–2-es összesítéssel búcsúztatták. A nyolc között következett Dánia, és két újabb döntetlen (3–3, 2–2), így harmadik mérkőzésre került sor, amelyet már a dánok behúztak (1–0). Persze könnyű dolguk volt, hiszen akadt egy olyan csatáruk, mint Ole Madsen, ő szerezte a három meccs mind a hat dán találatát. Csak a szovjetek maradtakAz 1964. június 17–21-i spanyolországi végjátékra a négy évvel korábbi válogatottak közül csak a szovjetek jutottak be. A csehszlovákok már az első selejtezőkört elbukták az NDK ellen, a jugoszlávokat a 16 között a svédek, a franciákat a negyeddöntőben a magyarok búcsúztatták. Bizony, az a magyar csapat nagyon ütős volt, Baróti Lajos vezetésével az 1962-es világbajnokságon az ötödik, négy évvel később a hatodik volt, a kettő között pedig megszerezte története egyetlen Európa-bajnoki érmét. Az első körben Walest verte ki 4–2-es összesítéssel (3–1, 1–1), aztán az NDK ellen is jól jött az idegenbeli 2–1-es siker, így a hazai 3–3 is elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz. A nyolc között a franciákat már kettős győzelemmel sikerült búcsúztatni (3–1, 2–1), a csapat legeredményesebb játékosa a négygólos Tichy Lajos volt, Bene Ferenc három, Albert Flórián és Sándor Károly kettő-kettő találatig jutott. Baróti nagyszerűen ötvözte a rutint és a fiatalságot, a keretben még ott voltak az öregebb játékosok, Mátrai Sándor, Fenyvesi Máté, Sipos Ferenc és Sándor Károly, az erejük teljében lévő klasszisok, Rákosi Gyula, Novák Dezső, Göröcs János és Albert Flórián, de már kulcsszerep hárult a 20 éves Bene Ferencre és a 19 évesen a négyes döntőben debütáló Varga Zoltánra. Baróti összeraktaAz elődöntőben aztán hiába védett szenzációsan Szentmihályi Antal, és mentette hosszabbításra a meccset a 85. percben Bene Ferenc, a ráadásban Amancio, a Real Madrid szélsője eldöntötte a spanyolok elleni meccset. A harmadik helyért Dánia volt az ellenfél, Baróti kapitány pedig úgy döntött, felforgatja a csapatot. Mátrai helyett Novák lett a jobbhátvéd, Sárosi helyett Ihász Kálmán a balhátvéd, elöl pedig Varga kezdett. A frissítés jót tett, ugyan Bene gólját a 82. percben Carl Berthelsen kiegyenlítette, de a hosszabbításban Novák két gólja bronzérmet ért. A döntőt a szovjetek és a spanyolok vívták, Franco tábornok egy finálét már mégsem bojkottálhatott, és végül elégedetten nézte, ahogy Jesús María Pereda és Galimzjan Huszainov korai gólváltását követően Marcelino a 84. percben megszerezte a győztes gólt. Ahogy Jonathan Wilson fogalmazott Futballforradalmak című könyvében, a hatvanas évek elején az egész világ, így a Szovjetunió is a 4–2–4 felé fordult. De Gavriil Kacsalin a váltást olyan gyorsan akarta véghezvinni, hogy az a ’62-es világbajnokságon a korai, negyeddöntőbeli búcsúhoz vezetett. Utódja, Konsztantyin Beszkov pedig bár továbbra is azt hirdette, hogy 4–2–4-et játszik a csapatával, a tizennyolc hónapnyi kapitánykodása alatt végig WM-rendszerben küldte pályára csapatát.A spanyolok is erre esküdtek és José Villalonga kapitány a José Ángel Iribar – Feliciano Rivilla, Ferran Olivella, Isacio Calleja – Ignacio Zoco, Josep Maria Fusté – Jesús María Pereda, Luis Suárez – Amancio Amaro, Marcelino Martínez, Carlos Lapetra összeállításban küldte pályára csapatát. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"234278","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"352"}}]] Luis Suárezből igazi sztár lettVillalonga neve annak ellenére keveset mondhat, hogy az Eb-győzelem mellett a Real Madridot két BEK-sikerre is vezette 1955-ben és 1956-ban. Az 1966-os sikertelen vb-szereplés után visszavonult, az edzőképzésben dolgozott, és 53 évesen szívinfarktusban meghalt. A játékosok közül kevesen váltak igazán ismerté, pedig Amancio Amaro kétszeres gólkirály és BEK-győztes volt, 1984–85-ben néhány mérkőzés erejéig a Real Madridot is irányította. A döntő hőse, Marcelino Martínez 30 évesen visszavonult, és inkább az építőiparban vállalt munkát. Arra azonban a mai napig büszke, hogy a Zaragozában rekordnak számító 117 gólt szerzett tétmérkőzéseken, és Carlos Lapetrával együtt tagja volt a klub mágikus csatárötösének. A leghíresebbé azonban egyértel­műen Luis Suárez vált, a má­jus­ban már 80. születésnapját ün­neplő egykori Barcelona- és In­ter-középpályás 1960-ban Arany­lab­­dát kapott, játékosként kétszer nyert spanyol, háromszor olasz bajnoki címet, és részese volt az Inter 1964-es és 1965-ös BEK-sikerének is.  [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"234279","attributes":{"alt":"Európai Nemzetek Kupája, 1964, Spanyolország","author":"","class":"media-image","height":"320","title":"Európai Nemzetek Kupája, 1964, Spanyolország","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] ADATBANKII. Európa-bajnokság, 1964, SpanyolországAz egyenes kieséses szakasz meccseinek eredményei:Nyolcaddöntők:Szovjetunió–Olaszország, 2–0, 1–1Svédország–Jugoszlávia 0–0, 3–2Hollandia–Luxemburg 1–1, 1–2Dánia–Albánia 4–0, 0–1Magyarország–NDK 2–1, 3–3Bulgária–Franciaország 1–0, 1–3Ausztria–Írország 0–0, 2–3Spanyolország–Észak-Írország 1–1, 1–0 NegyeddöntőkLuxemburg–Dánia 3–3, 2–2, 0–1Spanyolország–Írország 5–1, 2–0Magyarország–Franciaország 2–1, 3–1Svédország–Szovjetunió 1–1, 1–3 Négyes döntő(Spanyolország, 1964. június 17–20.) Elődöntők:Spanyolország–Magyarország 2–1 (1–0, 1–1, 1–1)Pereda (39.), Amancio (115.), illetve Bene (85.)Magyarország: Szentmihályi – Mátrai, Mészöly, Sárosi, Nagy I., Sipos, Bene, Komora, Albert, Tichy, Fenyvesi dr. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos  Szovjetunió–Dánia 3–0 (2–0)Voronyin (19.), Ponyegyelnyik (40.), Ivanov (88) A harmadik helyért:Magyarország–Dánia 3–1 (1–0, 1–1, 1–1)Bene (11.), Novák (107., 110. – az elsőt 11-esből), illetve Bertelsen (81.)Magyarország: Szentmihályi - Novák, Mészöly, Ihász, Solymosi, Sipos, Farkas, Varga, Albert, Bene, Fenyvesi dr.  Döntő (1964. június 20.)Spanyolország–Szovjetunió 2–1 (1–1)Pereda (6.), Marcelino (83.), illetve Huszainov (8.)Madrid, Santiago Bernabéu stadion, 79 115 nézőVezette: Holland (angol)Spanyolország: Iríbar – Rivilla, Olivella, Calleja, Zoco, Fusté, Amancio, Pereda, Marcelino, Suárez, Lapetra. Szövetségi kapitány: José Villalonga LlorenteSzovjetunió: Jasin – Susztyikov, Sesztyernyov, Kornyejev, Mudrik, Voronyin, Anyicskin, Csiszlenko, Ivanov, Ponyegyelnyik, Huszainov. Szövetségi kapitány: Konsztantyin Beszkov A döntő góllövőlistájának élmezőnye:2 gólos: Bene Ferenc, Novák Dezső (Magyarország), Jesús María Pereda (Spanyolország) A teljes torna (1962–64) góllövőlistájának élmezőnye:11 gólos: Ole Madsen (Dánia)5 gólos: Bene Ferenc (Magyarország)4 gólos: Amancio Amaro Varela (Spanyolország), Noel Cantwell (Írország), Alberto Orlando (Olaszország), Viktor Ponyegyelnyik (Szovjetunió), Tichy Lajos (Magyarország) Printz László