Tóth szeretne kitartani Tokióig

Rió olimpiai bajnok gyaloglója csak a beszélgetés során tudta meg, hogy ő nyerte az Év sportolója-ankétot, és bár látszott rajta az öröm, végig hangsúlyozta, hogy a riválisai is nagyszerű eredményeket értek el. Szakmai alázat, magabiztosság, profizmus és örök derű – ez jellemzi az idei év sportolóját.

Egyetért azzal az állítással, hogy ez volt a szlovák sport legerősebb éve?

Igen, és nagyon örülök neki. Egy olimpiai évben mindig a játékok vannak a középpontban, és mi nagyon sikeresek voltunk Rióban, de emellett voltak egyéb nagyszerű sikereink, világsztár formátumú sportolóink is. Atlétika, tenisz, kerékpár – meghatározó sportágakban tudtunk eredményesek lenni, ez nagy öröm számomra.

A saját sikerén kívül mi ragadt meg legjobban az emlékezetében?

Senkit nem fog meglepni a válaszom: Peter Sagan és Dominika Cibulková eredményei. De olyan sportolóként, akinek az olimpia jelenti a csúcsot, a legnagyobb figyelemmel az ötkarikás játékokat követtem. De örültem a futballválogatott jó Eb-szereplésének is, hogy sikerült továbbjutniuk a csoportból. Attól vagyok a legboldogabb, hogy egész évben volt minek örülni. Kezdődött a Dakarral, folytatódott a remek síző lányokkal, és így tovább. A sport egész éven át rengeteg pozitív hírt szolgáltatott.

Az olimpiai diadala óta történt nagy változás az életében?

Nagy változás nem volt. Most még többen érdeklődnek irántam, mint a tavalyi vb-győzelmem után, de ezzel számoltunk, próbáltam is valahogy felkészülni rá. Igaz, ezt nehéz előre elképzelni. Nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire a középpontban legyek, és még egy sima vásárlás során is autogramkártyákat kelljen osztogatnom. Ezt leszámítva azonban ugyanúgy élek, mint eddig.

Tavaly megnyerte a világbajnokságot, idén az olimpiát. Ennél többet már nem is lehet elérni.

Engem viszont soha nem a sikerek motiváltak. Persze, mindenki olimpiai bajnok és világbajnok akar lenni, de én sokáig erről nem is álmodtam. Nem ezért keltem fel reggel, és nem ezért mentem el edzésre. A sport öröméért kezdtem sportolni, és csak később lett cél a vb és az olimpia. A célok elérése után pedig csak még nagyobb a kedvem a sporthoz. Fantasztikus érzés látni, mennyi örömet szereztem az embereknek. Igaz, hogy korábban azt mondtam, Rió lesz az utolsó olimpiám, de azóta úgy érzem, ha az egészségem engedi és elkerülnek a sérülések, akkor szeretnék kitartani Tokióig.

Mikor született meg önben ez a gondolat?

Közvetlenül a verseny után Brazíliában még nem. Éppen ellenkezőleg, akkor még azon gondolkoztam, vajon lesz-e még kedvem sportolni ezek után. De ahogy láttam, mekkora nyomot hagyott az emberekben az olimpiai győzelmem, azt mondtam magamban: nem fejezhetem be most! Remélem, tényleg kitart az egészségem, mert Tokió nagy kihívás.

A tokiói olimpia még odébb van – mik a céljai 2017-ben?

A szezon csúcspontja a londoni vb lesz. Címvédő olimpiai és világbajnokként csakis a legmerészebb célokkal várhatom a vb-t, de mindannyian tudjuk, milyen nehéz és csalóka az 50 km-es verseny. Kemény szezonon vagyok túl, sérült voltam, az inat a lábamban meg is kellett műteni, még csak a felkészülés elején járok. Azon fogunk dolgozni, hogy Londonban legyek csúcsformában.

Megvan már a felkészülés pontos terve?

Természetesen, bár még várok egy vizsgálatra, amelyen kiderül, mikortól terhelhetem teljesen a műtött lábamat. Akkor kezdődhet a kemény munka. Reméljük, most már nem lesz semmi komplikáció, és a terv szerint haladhatunk. Az elmúlt évben sok volt a bonyodalom, jó lenne, ha ezek most elkerülnének.

A fő cél a világbajnoki címvédés?

Én ezt nem úgy veszem, hogy kötelesség vagy célkitűzés. Csak élvezni akarom a sportot, azt hiszem, már nem kell senkinek semmit bizonyítanom. Szeretnék az embereknek örömet szerezni – erre azért rá lehet szokni! Maximálisan fel fogok készülni, tudom, hogy nagy lesz rajtam a nyomás, de azt hiszem, az olimpia is megmutatta, hogy ezek a helyzetek nem bénítanak meg, inkább segítenek abban, hogy még többet kihozzak magamból. Ezért egyáltalán nem izgulok, inkább annak örülök, hogy az emberek most már talán még nagyobb figyelemmel fogják követni a vb-t, és az 50 km-es gyaloglás mellett esetleg a többi versenyszámba is belenéznek.

Ha legyőzi az ankéton Peter Sagant és Dominika Cibulkovát, ünnepelni fog?

De hát ez nem egy párharc! Ezt azóta mondom, hogy Peťo megnyerte a vb-t, és nyilvánvalóvá vált, hogy ő is nagy esélyese ennek az ankétnak. Örülök neki, hogy ilyen nagy az érdeklődés az ankét iránt, mert ez azt jelenti, hogy a sport szem előtt van, sok példaképet szolgáltat a gyerekeknek, és világsztárokkal is büszkélkedhetünk Szlovákiában. Hogy első leszek-e, második vagy harmadik – szerintem nincs olyan nagy különbség a helyezések között. A szeretteim számára fontosabb a helyezésem. Én csak abban bízom, hogy a gálaest után nem lesznek nagy veszekedések arról, kinek kellett volna nyernie. Nincs kétség afelől, hogy mind a ketten megérdemelnénk a díjat, csak hozzáállás, megközelítés kérdése, hogy valaki egy Peter Sagan típusú világsztárt preferál-e, vagy azt vallja, hogy az olimpia a legnagyobb sportesemény, s ezért az olimpiai arany a legértékesebb.

A riói játékok után sok sportrajongó bevallotta, életében először nézett végig egy négyórás gyaloglóversenyt. Ön már visszanézte a versenyét?

Az egészre még nem volt időm. Ha volt négy szabad órám egyhuzamban, akkor inkább a lányaimmal töltöttem azt az időt. De láttam az utolsó 12 kilométert. A szüleim minden hétvégén ezt nézik! Egyszer, amikor náluk voltam, a végére én is leültem hozzájuk. Nagyon élveztem. Nem csodálkozom, hogy sokan azt mondták, képtelenek voltak elszakadni a tévétől, és a nemzetközi szövetség is úgy értékelte ki utólag, hogy az 50 km-es gyaloglás volt az egész olimpia egyik legizgalmasabb versenyszáma. Ezzel egyetértek. Boldog vagyok, hogy egy ilyen versenyt nyerhettem meg. Egy évvel korábban Pekingben rajt-cél győzelmet arattam, és bár végig az élen gyalogoltam, szerintem az nem kötötte volna le ennyire a nézőket. Ők a drámát szeretik. Egyszer biztosan végignézem az egész versenyt, mert a kommentár is nagyon jó volt hozzá. Le a kalappal Pavol Gašpar és Alfons Juck előtt, milyen jól megoldották. Érezhető volt, mekkora profik, de a szívük is benne volt a kommentálásban.

Mindig jó kapcsolata volt az újságírókkal, azért is, mert zsurnalisztikát végzett. Előfordult már egyáltalán, hogy egy újságíró kifejezetten feldühítette?

Igen, és éppen egy egyetemi csoporttársamnak sikerült... Bár tudom, hogy nem szándékosan csinálta, és az is lehet, hogy nem is ő volt a ludas, hanem egy szerkesztő, aki címet adott az anyagnak, de nagyon mérges voltam. Éppen autóban ültem, amikor meghallottam egy hetilap reklámját: „Matej Tóth eladja az érmét!” Aztán elolvastam a cikket is, és ott már nem ez szerepelt, hanem az, amit tényleg mondtam: el tudok képzelni olyan lehetőséget, hogy ha egy számomra fontos személynek vagy ügynek nem tudnék máshogyan segíteni, akkor lehet, hogy eladnám az érmemet, ha valaki tényleg nagy összeget fizetne érte. De erre csak egy a millióhoz az esély. Viszont azt a hetilapot egy hétig reklámozták ezzel a címmel, úgyhogy sokat kellett magyarázkodnom.

A sport mellett a sportdiplomáciában is érdekelt, tagja a Szlovák Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságának és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportolói bizottságának is. Mik a fő céljai?

Közvetíteni szeretnék a sportolók és a sportvezetők között. Erre akkor is szükség van, ha nagyon rátermett, elhivatott vezetők ülnek egy szervezetben, mert még a fiatalok, az egykori sportolók is fokozatosan távolodnak a sport világától. A sportolói bizottság azért van, hogy folyamatosan emlékeztessük a sportvezetőket, ők dolgoznak a sportolókért, és nem fordítva.

Közben a szervezők hozzájárultak, hogy eláruljuk önnek az eredményt: megnyerte az ankétot!

Huh... Huh... Most azért kell pár perc, hogy összeszedjem magam. Bevallom, már nem bíztam ebben, főleg azok után, hogy egy nappal a gála előtt Sagan egyik szponzora már gratulált neki a győzelemhez. Igaz, más forrásokból azt az információt kaptam, hogy az ankéton is úgy fogok szerepelni, mint az olimpián… Nagyon örülök ennek a címnek. Nemcsak azért, hogy örök időkre ott lesz a nevem a krónikákban mint a 2016-os év sportolója, hanem azért is, mert ez bizonyítja, az olimpiának még mindig megvan a presztízse, és még mindig ez jelenti a legtöbbet. Boldog vagyok, nehezen találom a szavakat, meg vagyok hatva. Tényleg remélem, hogy ez nem fogja megosztani a sportrajongókat. Tisztában vagyok vele, hogy Peter Sagan az egyik legsikeresebb és mindenképpen a legnépszerűbb szlovák sportoló. Nagyon sok sikert kívánok neki, hogy továbbra is ilyen sok örömet szerezzen a szurkolóknak.

Mit jelent önnek ez az ankétgyőzelem?

Óriási megtiszteltetés. Teljes mértékben tudatosítom, milyen nagy nevek végeztek mögöttem. Világviszonylatban óriási meglepetés, hogy le tudtam győzni ilyen népszerű sportágak ilyen kiváló képviselőit, mint Sagan a kerékpársportban és Cibulková a teniszben. Ez kivételes dolog.