Tökéletes az összhang a fiatal négyes tagjai között

A szlovákiai hajó a poznani Eb-t is megnyerte, így Kanadába első számú esélyesként utazott. „Volt egy kis nyomás rajtunk, de enélkül nem megy. Kicsit nehezebb volt így versenyezni, de elbírtunk vele” – mondta lapunknak a somorjai Jakubík Gábor. Száz méterig ideális„Nem szabad a nyomásra gondolni, tiszta fejjel álltunk oda a rajthoz. Ennek ellenére nem volt az igazi a pálya. Lehet, hogy ez furcsa a drukkereknek, de mi belülről éreztük, hogy ennél többre is képesek vagyunk” – folytatta a komáromi Demin Viktor. A wellandi döntőben nyújtott teljesítményt a többiek is kritikus szemmel nézték: „Talán olyan 100 méterig volt ideális a pálya” – mondta Marek Krajčovič, aki tavaly K1-ben a londoni olimpián is részt vett. „Talán az lehetett a gond, hogy nem egyenesen ültem a hajóban. Az első perctől éreztem, hogy valahogy félre vagyunk” – tette hozzá Matej Michálek. Először a tengerentúlonJakubík szerint az időeltolódás is gondot okozott: „Még soha nem versenyeztünk a tengerentúlon. Edzőtáborban már voltunk, de az edzést és a versenyzést nem lehet összehasonlítani. Két óra volt eddig a legnagyobb eltolódás, amit versenyen átéltem, Moszkvában. Azt hamar meg lehetett szokni, de hat óra sok.” Jakubík utólag úgy látja, nem volt elég idő az akklimatizációra: „Egy héttel a verseny előtt mentünk ki Wellandba, de a mostani tapasztalataimmal még két nappal korábban kiutaznék.” Demin könnyebben tudott alkalmazkodni: „Az első három nap nehézkes volt, napközben csak pislogtunk. Hajnalban kétszer-háromszor felébredtem, nem bírtam aludni. De mire eljött a verseny, már nem voltak gondjaim.” Az aranyért mentekA fiatal négyes minden hátráltató körülmény ellenére igazolta az elvárásokat, s első lett. „Az aranyért mentünk, és el is hoztuk” – mondta az egység edzője, Felix Masár.„Nem ez volt a legjobb pályánk, de mégis ez, mert most lettünk világbajnokok. Inkább vagyok úgy világbajnok, hogy rossz pályát megyünk, mint hogy jó pályát menjünk, de másodikok vagyunk” – szögezte le Jakubík. Édes bundáskenyérWelland a Niagara-vízeséstől 25 kilométerre található egyetemi központ. „Nagyon modern kollégiumban laktunk, de a kajával nem voltunk kibékülve. Főételnek hamburgert, hot-dogot, hasábburgonyát adtak, reggelire semmi olyan nem volt, amit itthon szoktunk enni. A bundáskenyér például édes volt, a rántotta porból készült, nem tojásból” – mondta Demin Viktor, s hozzátette, a közlekedés sem volt mindig zökkenőmentes: „A busz többször késett, egyszer pedig elromlott. Negyven percet vártunk hazafelé, éhesen… De amúgy minden rendben volt. Maga a versenyhelyszín nagyon tetszett.” Néha kell a magányA négy fiú négy különböző városban készül (Jakubík Somorján, Demin Komáromban, Krajčovič Pozsonyban, Michálek pedig Pöstyénben), csak az edzőtáborokban és a versenyeken találkoznak. „Lehetne központosítani a felkészülést, de nem biztos, hogy ebbe a fiúk belemennének” – jegyezte meg Masár. Jakubíknak például szüksége van az egyedüllétre: „Néha kell a magány. Hiába jövünk ki jól, ha már sok időt töltünk együtt a négy fal között, akkor már azért el tudnám harapni a másik torkát, ha rosszul teszi vissza a széket az asztalhoz. Ez így pont jó, hogy eljárunk együtt edzőtáborokba. A versenyzési időszakban talán jó lenne többet együtt lenni, de tavasszal meg télen jobb, hogy külön vagyunk.” Demin szerint előnye és hátránya is van ennek a helyzetnek: „Mivel nem vagyunk állandóan összezárva, nem veszünk össze, de az is tény, hogy minél többet evezünk együtt, annál jobban megy a négyes.” A központosított felkészülés ötlete azonban neki sem feltétlenül tetszik: „Ha ez Komáromban lenne, szívesen fogadnám, de Pozsonyba nem jönnék evezni.” Versenyeznek egy jótEgy éve ilyenkor a fiúk még nem is gondolták, hogy nem az U23-as vb-vel zárul a szezonjuk. Az idei szezon elején már látszott, hogy az olimpiai négyes nincs ideális formában, s a fiatal egység akár az augusztus végén esedékes felnőtt-világbajnokságon is indulhat Duisburgban. A szegedi Világkupán a Vlček-féle hajó ért el jobb helyezést, Račicében azonban már a fiatalok végeztek előrébb. „Onnantól kezdve már az volt a cél, hogy meg kell őket verni a válogatón, hogy kijussunk Duisburgba. A válogató végül nem jött össze, nem álltak fel ellenünk, de erről nem mi tehetünk” – mondta Jakubík, aki szerint a felnőttmezőnyben nem lesz rajtuk semmilyen nyomás: „Versenyzünk egy jót, lesz, ami lesz. Lényeg, hogy kiadjuk magunkból, amit tudunk.” A hatodik hely reális célFelix Masár szerint akár az éremszerzés is cél lehetett volna Duisburgban – de csak akkor, ha nem szakítja meg a felkészülést a wellandi U23-as vb. „Így viszont a felnőtt-világbajnokság már a harmadik olyan verseny lesz idén, ahol csúcsformában kellene lenniük a fiúknak. Az éremszerzést pont ezért túlzásnak tartom, de a hatodik hely reális cél” – nyilatkozta a tréner. „Jó lenne bejutni a döntőbe, az időeredmények azt mutatják, hogy erre megvan az esély” – tette hozzá Demin, aki év elején egyáltalán nem bízott benne, hogy még a felnőtt-vb-n is érdekelt lesz: „Januárban lesérültem, azt hittem, hogy nem is fogok tudni nyáron evezni. Teniszkönyököm volt, januártól májusig fájt, jártam kezelésekre, bizonyos edzéseket ki is kellett hagynom.” Két lábbal a földönEdzőjük szerint a fiúk sikere két fő faktornak köszönhető: az egyik, hogy mindannyian nagyon kiegyensúlyozottak, s két lábbal állnak a földön, a másik pedig az, hogy az egyéni teljesítményük is egyformán magas szinten van. „Ehhez jön még a harcosságuk és az akaraterejük” – dicsérte védenceit Masár. „Tényleg higgadtak vagyunk. Ha van is nézeteltérés köztünk, nem szoktunk kiabálni – emelte ki Demin. – Más-más személyiségek vagyunk, de le tudunk ülni, és hideg fejjel meg tudjuk oldani a dolgokat.” Jakubík pedig hozzátette: „Az összhang a legfontosabb. Érezzük egymást a vízen, és jól meg tudunk beszélni mindent. Vízen kívül is haverok vagyunk, szoktuk egymást húzni. Néha valaki fel is kapja emiatt a vizet, de ez gyorsan elmúlik.”