„Tessának életmentő viccei vannak“

Tessa Virtue és Scott Moir a helsinki műkorcsolya-vb-n koronázta meg a sikeres sze-zonját, bár a kűrben egy kis hiba miatt nem ők voltak a legjobbak, a rövidtáncban szerzett előnyüknek köszön-hetően megőrizték az első helyet. Az immár háromszoros világbajnok kanadai jégtánc-kettőssel a tegnapi gála előtt beszélgettünk.

Két év kihagyás után versenyeznek újra. Mennyit változott azóta a jégtánc?

Tessa: Tudtuk, mibe jövünk, mert tavaly szakkommentátorként ott voltunk a bostoni világbajnokságon. Láttuk, milyen sok a tehetséges versenyző, és mennyivel tisztábban hajtják végre az elemeket az egyes párok. A technikai specialisták is sokkal szigorúbban figyelnek minden egyes mozdulatot. A 2014-es szezonhoz képest történt néhány szabályváltozás is, ami kedvez a kreativitásnak, és azt gondolom, ez látszik is a kűrökön.

Az új idénytől Montrealban készülnek Marie-France Dubreuil és Patrice Lauzon csapatában, ahol fő riválisuk, a francia Gabriella Papadakis, Guillaume Cizeron duó is edz. Korábban Michiganben is a fő ellenfelükkel, az amerikai Meryl Davis, Charlie White kettőssel egy csoportban edzettek. Mik ennek a helyzetnek az előnyei és a hátrányai?

Scott: Nem igazán tudnék mondani semmilyen hátrányt. Szeretünk együtt edzeni, a versenyeken egy kicsit húzósabb a helyzet, mert gyakran előfordul, hogy egymás után következünk. De úgy gondolom, az edzőinknek ez nehezebb helyzet, mint nekünk. Nagyszerű dolog, hogy mindennap látjuk őket, ezáltal folyamatosan még jobb teljesítményre sarkallnak.

Van olyan új aspektus, ami éppen ennek a közös munkának köszönhetően került be a korcsolyázásukba?

Scott: Ezt nehéz megítélnem. Az évek során mindig is igyekeztünk fejlődni, megújulni. Ez most is így van.

Ezt a szezont megelőzően a szocsi olimpián versenyeztek utoljára. Mit volt a legnehezebb újra megszokni, amikor megkezdték a felkészülést?

Tessa: Ebben a szezonban az volt a fő célunk, hogy modellezzük, mi vár majd ránk az olimpiai idényben. Fontos volt, hogy újra felvegyük a versenyrutint, beállítsuk a napirendet, az időeltolódással kapcsolatos stratégiát. A legnagyobb kihívást talán az jelentette, hogy hogyan irányítsuk a bennünk lévő energiákat, hogyan használjuk jól a versenydrukkot.

Húsz éve korcsolyáznak együtt. Emlékeznek az első napra, amikor találkoztak?

Tessa: A legelsőre nem, de emlékszem az első közös nyári korcsolyatáborunkra. Scott folyton cukkolta a lányokat, gonosz kis tréfákat eszelt ki ellenük, és nagyon intenzív pingpongversenyek is zajlottak.

Scott: Hát mire van a korcsolyatábor?! A rajongók szerintem nevetnének rajtunk, ha láttak volna minket az első öt-hat évünkben. Azok a gyerekek, akik most kezdenek el korcsolyázni, sokkal komolyabbak. Mi sosem voltunk ilyenek. Mindig is imádtunk korizni, és a lehető legjobbak akartunk lenni, de nagyon sokat bolondoztunk is.

Az évek során hogyan változott a kapcsolatuk?

Scott: Melyik fejezetet meséljem?

Tessa: Hétről hétre változik. Ahogy a többi pár, mi is nagyon keményen dolgozunk, és hálásak vagyunk, hogy ilyen szilárd alapra tudunk építkezni. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy még jobb legyen közöttünk a kommunikáció, még hatékonyabbak legyünk együtt. Minél erősebbek vagyunk csapatként, annál erősebb a korcsolyázásunk is.

Hogyan jellemeznék egymást?

Scott: Sokan nem gondolják Tessáról, hogy nagyon jó a humora. Ezen általában meg szoktak lepődni az emberek. Én ugyanis rendkívül szórakoztató vagyok – ah, nem! De én tényleg nagyon társaságkedvelő ember vagyok, mindig viccelek. Viszont amikor a kűrben majdnem elestem, Tessa olyan vicces megjegyzést tett, ami pont segített abban, hogy ne agyaljak, hanem újult erővel folytassam a kűrt. Tessa fantasztikus ember, elképesztően eltökélt, motivált, én csak próbálom vele tartani a tempót. És tényleg életmentő viccei vannak.

Tessa: Csodálom Scott elkötelezettségét, drive-ját. Soha nem ismertem senki mást, aki ennyire elhivatottan dolgozik azon, hogy tökéleteset alkosson. Emellett pedig ő az egyik legönzetlenebb, legsegítőkészebb ember. A jégen kívül is pontosan olyan szenvedély fűti, mint amit a programjainkból megismerhettek.

Ahogy említették, helsinki kűrjükben volt egy apró hiba, Scott egyszer egy pillanatra kibillent az egyensúlyából.

Scott: Kis hiba volt, de mindenki erről beszél, mert a jégtáncban a tökéletes harmóniát, a nagybetűs pillanatot kell megalkotni. Mindent megtettünk azért, hogy ez a hiba ne zökkentsen ki minket. Elég hülye hiba volt, főleg egy vb-n, de azért edzünk napról napra, hogy egy ilyen megingás ellenére is nyerni tudjunk. Egyre többet és többet kell nyújtani, egyre szorosabb a verseny, amit az is mutat, hogy a kűr után teljesen átrendeződhet a rövidtáncban kialakult sorrend.

Bőd Titanilla, Helsinki