Téblábolás, mélyrepülés

Bognár Péter (balról) öt találatával a sárga-kékek legjobb őszi góllövőjeA nyári holtidényben 11 labdarúgó, zömmel a tavasszal szárnyaló kezdőcsapat tagjai távoztak a csallóköziektől. Odébbálltak a sárga-kékek iráni légiósai, a perzsákhoz szerződött a csapat osztrák szakvezetője, Róbert Pflug is.

A tervezettnél később kezdődött el az új idényre való felkészülés is, melyet a bajnoki rajtot megelőző napokig Vladimír Kinier irányított. Ugyancsak tetézte a gondokat a vezetőség összetételében menet közben bekövetkezett változás. A klub iráni többségi tulajdonosa honfitársát bízta meg az irányítással, aki a tájékozatlansága és a nyelvi nehézségek miatt csupán kereste a helyét a szlovák futballközegben.

Štefan Horný, a dunaszerdahelyiek új vezetőedzője szinte végszóra érkezett a csapathoz. „A legnagyobb hiányosságnak a játékosok gyenge erőnlétét tartom. Hetvenpercnyi játék után már légszomjjal küszködnek a fiúk” – mutatott rá az együttes legnagyobb hiányosságára az első gyakorlások után. Bemutatkozása azonban sikeres volt, hiszen védencei előbb legyőzték a vágsellyeieket, majd pontot zsákmányoltak Eperjesen. A privigyeiek elleni hazai botlást az újonc tőketerebesiek pályáján aratott DAC-győzelem ellensúlyozhatta volna, ám a pályán megszerzett három pontot – Horochonič jogosulatlan játéka miatt – a szövetség sporttechnikai bizottsága a keletieknek ítélte oda. Mondhatni öngólt rúgtak a dunaszerdahelyi vezetők, akik nem olvasták el a szövetség időszerű közlönyét.

„Az ominózus eset még az idény legelején történt. Sem kiállított, sem négy sárga lap miatt kényszerpihenőre szorult labdarúgónk nem volt a 3. forduló után. Tény, hogy nagyot hibáztunk” – fogalmazott az esetet kommentálva František Lunák csapatvezető. A dunaszerdahelyiek elsősorban a bacsfaiak, illetve a Slovan elleni hazai összecsapáson kedveskedtek a közönségnek. „Ezeken a meccseken szemre tetszetősen és eredményesen játszott a csapat, küzdeni tudásból is jelesre vizsgáztak a fiúk” – fogalmazott Horný. A hajrában azonban hullámvölgybe került a foghíjas DAC, az utolsó öt mérkőzésen ugyanis mindössze egy pontot szerzett. A beavatottak azt rebesgették: elsősorban az elmaradt fizetések állnak a hirtelen jött formahanyatlás hátterében.

ŐSZI MÉRLEG

Hazai pályán: 6. 5 1 2 12:7 16

Idegenben: 15. 7 0 16 5:23 1

Legjobb góllövő: Bognár, 5 gól

Hazai nézőszám: 12 434, átlag: 1554

Lapok: 34 sárga/3 piros

SZAKMAI ÉRTÉKELÉS

Štefan Horný, a DAC edzője: Három harmadra osztanám az őszi idényt. Az elsőt a taktikai fegyelmezettség, kiváló küzdőszellem, eredményesség jellemezte. A másodikban mindhárom hazai párharcunkat megnyertük, a bacsfaiak és a Slovan ellen helyenként sziporkáztunk. A nyitraiak pályáján kezdődött el a mélyrepülésünk. Kiélezett helyzetben főleg a tapasztalt labdarúgóink mondtak csődöt. A Rapid elleni hazai fiaskót, a szenciek elleni döntetlent magunknak köszönhetjük, alighanem lebecsültük ellenfelünket. Nem tudom megemészteni, hogy a figyelmezetések ellenére, néhány alkalommal három-négy perc leforgása alatt elvesztettük az egyébként számunkra kedvezően alakult párharcokat. Szűk játékoskeretünkből nem volt lehetőségem megfelelő szintű tartalékokkal helyettesíteni a sérülteket (Hrubina, Drobný), a lapok miatt kényszerpihenőre ítélt (Hrabáč, Olejník, Nagy J.) labdarúgókat. A szurkolók gyakran cserére buzdítottak. De ugyan kit állítottam volna be a rosszul futballozók helyett? Talán a még gyengébbeket? Hat-hét játékosunk tudásszintje egyébként is csupán az V. ligára lenne elegendő. Olykor csupán ketten-hárman üldögéltek a cserepadon. Egyértelműen a szűk, híg játékoskeret volt a legfájóbb pontunk. Amikor a meccsekről készült videofelvételek elemzésénél ostoroztam a hibákat, csupán Olejník volt hajlandó elfogadni a bírálatot. A többiek viszont zokon vették a kritikát. Többen azt kifogásolták, hogy az öltözőben, a kispadon hangoskodom. Ugyan mit vártak volna tőlem? Hogy hozzájuk hasonlóan lélekben már a félidőben feladjam a küzdelmet. Velük ellentétben én olyan edző vagyok, aki mindig nyerni szeretne. Legyek bárhol, a csapat kudarca az én vereségem is egyben“ – zárta bosszúsan szezonvégi visszapillantását a lobbanékony karmester. (ái)