Tanuljunk Zoro Kpolótól

Az egy héttel ezelőtti Messina–Internazionale olasz bajnoki mérkőzés 66. percében történt: Marco Andre Zoro Kpolo, a Messina elefántcsontparti védője egyszer csak megfogta a labdát, és azonmód elindult vele a pálya széle felé. Ráunt a vendégszurkolók rasszista megnyilvánulásaira, akik Zoro minden labdaérintésénél huhogtak. A 22 esztendős afrikai futballistának elege lett a mocskolódásból, és ezzel a gesztussal jelezte: uraim, számomra véget ért a mérkőzés, ilyen megalázó körülmények között nem vagyok hajlandó tovább futballozni.

Először még talán a saját játékostársai is megdöbbentek (végül a brazil Adriano és a nigériai Obafemi Martins bírták maradásra), de már néhány órával az események után szinte egész Olaszország megmozdult. A sajtó kiállt az elefántcsontparti mellett, s volt olyan tévéműsor, amely fekete-fehér címmel indult, összességében pedig egy erőteljes rasszizmus elleni kampány kezdődött.

A Messina természetesen azonnal pártfogásába vette játékosát, aki a hétvégi, Treviso elleni bajnokin csapatkapitányi karszalagot viselhetett. „Tiszteljük a bátorságáért. A huhogók pedig tudatosíthatnák: mindannyian emberek vagyunk” – nyilatkozta Pietro Franza, a Messina elnöke. S bár az Inter javíthatatlan szurkolói csoportja, a Boys San már a soron következő, Parma elleni kupameccsen ismét megtalálta Zorót, és gyalázkodó rigmusokat skandált, a milánói kék-feketék klubvezetői minden fórumon elnézést kértek a történtek miatt. Az Olasz Szövetség pedig a most lejátszott bajnoki fordulóban minden mérkőzést ötperces késéssel indított, s a csapatok is részt vettek a rasszizmus elleni kampányban.

Lám, a szégyenteljes eseményekre ilyen gyorsan és hatékonyan is lehet reagálni.