Tábortűz a lelátón

Nem jár mindennap hétszeres francia bajnokcsapat errefelé, ezért a Focitipp sem hagyhatta ki az AS Monaco prágai vendégjátékát (UEFA-kupa, csoportkör).

Még akkor sem, ha különböző okokból hiányzott az ellenfélnél Adebayor, aki továbblőtte Togót a jövő nyári vb-re (nem túlzás: a 190 centi magas csatár 11 góljával az afrikai selejtezők gólkirálya lett), és hiányzott Ernesto Chevanton is, aki két éve – akkor még a Lecce színeiben – 19 találatot jegyzett az olasz élvonalban. Ott volt viszont egy ismeretlen játékos, a mindössze 20 esztendős Maurice Bellay. Érdemes megjegyezni a nevét, hiszen a Tottenham és a Manchester Utd játékosmegfigyelői (meg persze a díszpáholyban helyet foglaló II. Albert monacói herceg is) elsősorban az ő teljesítményétől voltak elragadtatva: a villámgyors Bellay testcselei élményszámba mentek, és akkor bolondította meg a védőket, amikor akarta.

A Slavia viszont csalódást okozott: a CSZKA Szófia (4:2) és a Sparta (4:1) elleni rugalmas offenzívát nem tudta megismételni. A pályán tébláboló hazaiak játékából hiányzott a tűz, nem hiányzott viszont a lelátón.

Égett a szektor, csapkodtak a gumibotok, mikor a Slavia Hooligans zászló alatti szektor közönsége meggyújtotta az ANTIFAns feliratú drapériát (aligha a mínusz 5 fokos hideg miatt…). De hogy nem volt jó ötlet, azt hamar belátták: mintegy százötven rohamrendőr szállta meg a hazai B-közép felségterületét, és a Slavia huligánjai (kiegészülve a lengyel Górnik Walbrzych hooljaival) rövid közelharc után feladták az egyenlőtlen küzdelmet. A petárdák és a rasszista skandálások miatt az UEFA már kétszer is kemény büntetést szabott ki a Spartára (az Arsenal elleni hazai BL-meccsen például mintegy hétezer szék maradt üresen a szektorlezárás miatt), hasonló szankciókra számíthat a Monaco elleni meccs után a Slavia is.

Retro

A prágai piros-fehérek legnagyobb európai kupasikere tíz évvel ezelőtti keltezésű: az UEFA-kupa 1995/96-os kiírásában a Sturm Graz, a Freiburg, a Lugano, a Racing Lens és az AS Roma legyőzésével egészen az elődöntőig jutottak, ahol aztán a Zidane-t, Dugarryt és Lizarazut felvonultató Girondins Bordeaux parancsolt megálljt a cseheknek (0:1, 0:1). Azóta sem volt olyan jó csapata a Slaviának (Stejskal, Suchopárek, Bejbl, Poborský, Šmicer, Štajner...), hiszen megnyerték a bajnokságot is, 21 (!) ponttal előzve meg az akkoriban egyeduralkodó Spartát. (gj)

Kis ország, nagy csapat

Az AS Monaco két európai kupadöntőt játszott eddig: 1991/92-ben a KEK-ben a Werder Brementől kapott ki a fináléban 2:0-ra (Allofs, Rufer). Arra a brémai csapatra jól emlékeznek a ferencvárosi szurkolók is, hiszen a Fradi a Levszki Szófia (4:1, 3:2) búcsúztatása után éppen a későbbi győztes Werdertől kapott ki a 2. fordulóban – a brémai 2:3 (Lipcsei 2 gól) után 0:1 az Üllői úton.

Miniállam nagy csapata – így aposztrofálható a Monaco tavalyelőtti gárdája, amely a BL-ben a csoportgyőzelem után kiejtette többek között a Real Madridot és a Chelsea-t is, s csak a döntőben állította meg őket a Mourinho-féle FC Porto. Mára abból a Monacóból hírmondó is alig maradt, a Morientes-Prso-Giuly csatársort szétkapkodták, és idén a rossz idénykezdet miatt (a 7. forduló után csak a 15. helyen álltak a Ligue 1-ben) lemondott az edzői posztról Didier Deschamps is. (gj)