Szlovák öröm – cseh bánat

Miroslav Šatan (balról) és Peter Bondra fantasztikus formában játszott a világbajnokságonTASR-felvétel A szakvezetők és a játékosok közül senki sem gondolt (arany)é-remre, legalábbis nem beszélt róla. Az illetékesek már a negyeddöntőbe kerüléssel is kiegyeztek volna. A „kitűzött célt” könnyedén teljesítette az NHL-es játékosokkal telitűzdelt csapat; már biztos továbbjutóként, az alapszakasz zárófordulójában balszerencsés vereséget szenvedett a finnektől. Majd következett a felejthetetlen győzelmi sorozat. A középdöntő nyitófelvonásában a szlovákok alaposan meglepték a magabiztos házigazdákat, majd a vártnál nehezebben fektették két vállra az osztrákokat, az oroszok elleni, tét nélküli meccsen aztán megint látványosan és gólerősen hokiztak Bondráék.

Azokkal a kanadaiakkal mérkőzött a negyeddöntőben a szlovák válogatott, akik éremért utaztak Göteborgba. Már-már úgy tűnt, nem lesz folytatás, hiszen a juharlevelesek két góllal is vezettek, ám jött a vb egyik főszereplője, Peter Bondra (most játszott először világbajnokságon), és az ő vezérletével fordított a Filc-legénység, amelynek következő ellenfele Svédország volt. Annak ellenére, hogy pár nappal korábban a szlovákok megleckéztették a Tre Kronort, a házigazdák felettébb biztosak voltak a sikerben, azaz a fináléba jutásban. Másodszor is kikaptak a skandinávok, úgy, hogy másfél perccel a befejezés előtt még vezettek. Šatan egyenlítő gólja után, a rendes játékidő hajrájában, majd pedig a hosszabbításban Lašák kapus pillanatai következtek. A drámai csata utolsó felvonásában is ő brillírozott. Míg a házigazdák egy büntetőlövést sem tudtak gólra váltani, addig a szlovákok kétszer is betaláltak. Szlovákia tehát kiharcolta a döntőbe jutást, s ez volt a 66. világbajnokság egyik legnagyobb szenzációja.

Azzal is kevesen számoltak, hogy az utóbbi években gyengélkedő orosz együttes (utoljára kilenc évvel ezelőtt szerzett vb-érmet) egészen a döntőig menetel. Borisz Mihajlov védencei minden különösebb feltűnés nélkül, az utolsó, negyedik helyről jutottak a legjobb nyolc közé. Itt azokkal a csehekkel találkoztak, akik a legutóbbi három világbajnokságon aranyérmet szereztek. Szinte mindenki biztosra vette a Jágrt felvonultató címvédő sikerét, ám nem így történt, mert a szbornaja – az olimpiai negyeddöntőhöz hasonlóan – hibátlanul védekezett és gólveszélyes ellentámadásokat vezetett, és teljesen megérdemelten győzte le a görcsösen, sok hibával hokizó favoritot. Aztán a négy között idegtépő csatában (büntetőlövésekkel) a finneken is túljutott!

Remekül felkészültek a fináléra a szlovákok, a vb előtti, igencsak óvatos nyilatkozatokhoz képest, a döntő előtt már a világbajnoki elsőségről „szólt a nóta”. Mint ahogy az később kiderült, teljesen megalapozott volt a derűlátás. Ján Filc vezetőedző legénysége az első két harmadban – minden tekintetben – felülmúlta ellenfelét, kétszer is megnyugtató, kétgólos előnyre tett szert, azonban az utolsó játékrészben feljöttek az oroszok, percekig egykapuztak, s a hajrában sikerült egyenlíteniük. De nem sokáig örülhettek Karpovék, mert a hajrában menetrendszerűen jött a szlovákok nyerőembere, a vb gólkirálya, Bondra és egy leheletfinom mozdulattal beütötte az aranygólt.

Le a kalappal a Filc-legénység előtt, amely talpra tudott állni az olimpiai fiaskó után. Igaz, az ötkarikás selejtezőben egészen más gárda szerepelt. A svédországi aranycsapat valamennyi tagja átlagon felüli teljesítményt nyújtott, de ne feledjük, az NHL-ben szereplők (Lašák, Višňovský, Bondra, Stümpel, Országh, Šatan, Bartečko, Pálffy, Handzuš és Nagy) nélkül szinte biztos, hogy nem jutott volna fel a csúcsra a szlovák válogatott.

A jól értesültek úgy tudják, Ján Filc nem hosszabbítja meg júniusban lejáró szerződését, azonban menedzserként továbbra is a szövetségben szeretne dolgozni.

Az már biztos, hogy a svédországi vb-kudarc után távozik a cseh együttes trénere, Josef Augusta, aki végtelenül sajnálja, hogy csapata Svédországban is csalódást okozott. Egyelőre nem nyilatkozik a balsiker(ek) okairól, csak annyit mondott: „Egyszer fent, másszor lent...”