Szkoblikova, az ovális jég királynője

A poros cipők olimpiájának is szokták nevezni az innsbrucki téli játékokat. Kevés volt a hó, ezért 25 ezer tonnát „importáltak” a teherautók a kopár hegyoldalakra, és minthogy ugyebár a hó tömege és súlya fura összefüggésben van egymással, el lehet képzelni, hány fordulóra volt szükség, hogy a lejtők mégiscsak fehéren csillogjanak. Az osztrák hadsereg 2000 katonája azonban nem ismert lehetetlent.

A IX. téli olimpiát nem annyira a rekordok, mint inkább a nagy egyéniségek kiváló teljesítményei tették igazán emlékezetessé. Az ovális jégen minden egyszerű, legalábbis a nőknél: Ligyija Szkoblikova, Squaw Valley kétszeres bajnoka váratlanul győzött 500 méteren, hogy aztán a másik három távon is nyerjen, és összesen hat aranyérmével minden telek legeredményesebb királynője legyen . Érdekesség: a Koreai NDK versenyzője második lett 3000 méteren. Hogy mi voltak...

Innsbruckban szerzett 1924 óta először két egyéni bajnokságot sífutó. Eero Mäntyrantát, a finn vámőrt Klavgyija Bojarszkih szovjet tanítónő követte. A svéd Sixten Jernberg 50 kilométeren elért győzelmével fejezte be pályafutását, három olimpián négy arany-, három ezüst -és két bronzérmet nyert. A női alpesi számokban egy mindig vidám francia testvérpár, az alig 20 esztendős Christine Goitschel és a 18 éves Marielle váltotta egymást a dobogón. Christine nyerte a műlesiklást Marielle előtt, az óriás-műlesiklásban fordított volt a sorrend. Ilyesmi sem fordult elő a havas olimpiák történetében.

Eugenio Monti az olimpia előtt a bob koronázatlan királya volt. A sárgarépa hajú olasz mérnök, a jégrakéta nagy újítója sorra nyerte a világbajnokságokat, de az olimpiai arany valahogyan mindig kicsúszott a keze közül. Innsbruckban például úgy, hogy a versenyben vezető angol Dixon-Nash kettős szerszáma az utolsó futam előtt „defektet” kapott. Egy fontos alkatrész eltört, hazulról pótolni már lehetetlen volt. Monti magától értetődő módon adta át a sajátját. Az angol kettős olimpiai bajnok lett, Monti pedig megkapta az UNESCO sportszerűségi díját. Költői igazságszolgáltatás, hogy Eugenio mester négy év múlva Grenoble-ban végre két aranyat is zsebre vághatott.

Az olimpia legnagyobb meglepetésével a szovjet Belouszova–Protopopov házaspár szolgált a páros műkorcsolyázásban. Leheletfinom, harmonikus kűrjével drámai versenyben megelőzte az esélyesebbnek tartott nyugatnémet Kilius-Bäumler kettőst. Persze, sokan vitatták a győztesek sikerét, mondván, amit bemutattak, az nem páros műkorcsolyázás volt, hanem jégbalett. Karol Divin, a 60-as játékok ezürtérmese nem került dobogóra, negyedik lett Innsbruck legfiatalabb érmese, a 15 éves amerikai Alan Scot mögött. A jégre becsusszant egy kislányka is, a 14 éves Almássy Zsuzsa (a legfiatalab női résztvevő; a férfiak közt ez a rang a 13 esztendős Ondrej Nepelát illette). Tizenhetetik lett.

Hokiban Majorovék nem vesztettek pontot. Azt mondták játékukra, hogy kiszámítható, áttekinthető, mégis háríthatatlan volt, mint egy elemi csapás. Az ellenfél jól tudta, minek kell következnie, és mégsem tehetett semmit, oly gyors és pontos volt a kombináció. Robotjáték – mondták az ellenfelek, inkább csak azért, hogy magukat vigasztalják. Gépies dolog, amely megbénítja ezt a kalandos, paprikás sportágat – folytatták. Mire végigmondták, már a Firszov, Vikulov, Polupanov sor viháncolt a jégen. Szinte vicceket meséltek az ütőjükkel, euforikus hangulatban táncoltak a síkos felületen; átlépték, meghámozták, kihegyezték, majd valósággal lenyelték a korongot.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (36 résztvevő; 1091 sportoló, ebből 166 nő; 6 sportág, 34 szám): Szovjetunió 11–8–6, Ausztria 4–5–3, Norvégia 3–6–6, Finnország 3–4–3, Franciaország 3–4–0. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Ligyija Szkoblikova (szovjet, gyorskorcsolya) 4–0–0, Klavgyija Bojarszkih (szovjet, sífutás) 3–0–0, Eero Mäntyranta (finn, sífutó), Sixten Jernberg (svéd, sífutó) 2–0–1, Toralf Engan (norvég, síugrás) 1–1–0, Veikko Kankkonen (finn, síugrás) 1–1–0.