<p>Nyögvenyelősen, de megnyerte (27:25) finnországi Eb-selejtezőjét a szlovák női kézilabda-válogatott, amelynek kapusát, a párkányi származású Tóth Zsanettet a mai visszavágó (18.00) előtt faggattuk – az újabb finnek elleni meccsen kívül arról is, miért tűnt el két évre a nemzeti csapatból.</p>
„Szeretek a válogatottban védeni”
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_13960410409522_43.jpg.jpg?itok=rcPoxJyL)
OROSKY TAMÁS
Finnország az Eb-selejtezős csoport leggyengébbnek tartott csapata, mégis csak 27:25-re tudta őket legyőzni a szlovák válogatott, úgy, hogy félidőben még a vendéglátóknál volt az előny...
Szoros volt a mérkőzés, de valahol számítottunk is rá, hogy nehéz dolgunk lesz, mert otthon játszanak és nagyon-nagyon pörgős csapat a finneké. Az volt a baj, hogy mi hagytuk is, hogy felpörögjenek. De így is azt gondolom, hogy mi tettük nehézzé magunknak a találkozót, hál Istennek győzni tudtunk, ez a fontos.
Ezek szerint a finnek nem lepték meg semmivel a csapatot?
Minden úgy történt, ahogy azt a felkészülés során gondoltuk, de nem jött össze a védekezésünk. Remélem, a szombati visszavágón máshogy fog kinézni minden. Azt szeretnénk, hogy Nagymihályban sima legyen a mérkőzés.
Hogy értékeli saját teljesítményét?
A második félidőben léptem pályára, és nemcsak a csapaton, hanem magamon is azt éreztem, hogy tudok én ennél jobban is védeni. Persze örülök neki, hogy a védéseimnek is köszönhetően sikerült utolérnünk a finneket, és megnyerni végül a mérkőzést. De nem vagyok százszázalékosan elégedett a teljesítményemmel.
Klubcsapatában, a francia Stella Saint-Maurban viszont minden bizonnyal azok, mert újabb két évre szóló szerződéshosszabbítást ajánlottak önnek.
A francia harmadosztályban szereplünk, a francia női válogatott csapatkapitánya, Allison Pineau vette szárnyai alá a klubot. Az idén a feljutás volt a cél, ami nehezen ugyan, de még sikerülhet. Egyébként nem rossz az itteni harmadik vonal, nagyon sok egykori első és második ligás kézilabdázó játszik a bajnokságban.
2005 óta külföldön véd, a Vasas és a Békéscsaba után 2011-ben a francia Dijonba igazolt. Nem tartott tőle, hogy egy kicsit kikerül a hazai kézilabda vérkeringéséből?
A Dijon akkor az élvonalban szerepelt, s én ugyanúgy tagja voltam a szlovák válogatottnak. Aztán Peter Sabadka lett a szövetségi kapitány, akinek sajnos nem voltam szimpatikus. Meghívott egy edzőtáborba, és ennyi maradt. Így két évre úgymond eltűntem a nemzeti csapatból. Most a harmadosztályból újra a keretben vagyok Dušan Poloz kapitánynál, aminek nagyon örülök. Sajnáltam, hogy korábban nem hívtak, mert mindig szerettem a válogatottban játszani, most is, ha három napra haza tudok jönni, akkor itt vagyok.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.