Suba Sára araszolgat az aranycsúcsok felé

A 19 éves tornóci lány néhány éve Debrecenben gimnazista, az ottani búvárklub versenyzője, és immár magyar felnőttválogatott. Legutóbb a nyári gödöllői kontinensviadalon hívta fel magára a figyelmet. Hat számban indult, és ugyanannyiban volt döntős. Annyi érmet szerzett (hármat), ahány negyedik helyet. Egyéni versenyszámban, az 50 méteres felszíniben lett Eb-második. „Összes érmemnek örülök, mert ez volt mindössze a harmadik felnőtt nagy versenyem. Tavaly a birminghami Világjátékokon mutatkoztam be, majd a világbajnokságon Caliban is indultam – eleveníti fel pályafutása eddigi csúcspontjait. – Természetesen a gödöllői Eb-n az 50 m felszíniben elért második helyemnek örülök a legjobban, mert abban tudtam a legközelebb kerülni a dobogó legmagasabb fokához. Tényleg magamért küzdöttem, és már nem a junior mezőnyben. Ám összes eredményemmel elégedett vagyok. Úgy érzem, hogy kétszázon és százon jobban tudtam volna teljesíteni a negyedik helynél, de ennyi jött ki belőle. Nem vagyok emiatt szomorú. Teljesen rendben van.”

Sajátos volt a felkészülése Gödöllőre, mert sokszor edző nélkül, egyedül végezte el a megszabott edzésadagot. Nagyon sokat köszönhet a vb-n még versenyző, de azóta visszavonult Varga Krisztinának, aki a mestere időnkénti indokolt távolléte alatt segített. „Büszke vagyok magamra, hogy ilyen körülmények között is fel tudtam ilyen szinten készülni az Eb-re” – teszi hozzá.

2022-ben a kolumbiai vb-n mindig kilencedik volt, ahhoz képest szembetűnő az előrelépés. „Viccelődtünk az edzőkkel, annyi negyedik helyem lett ebben az évben, mint tavaly kilencedik. Reméljük, jövőre az első és második helyekből lesz a több. Gödöllőn két váltóban is bronzérmes voltam. Szeretek váltózni, a váltók kizökkentenek abból, hogy egyéni sportágban versenyzem. Egymásért is úszunk, nagyobb a tét. És ha netán utolsóként ugrasz be, akkor van benned teher is, hogy vár három ember a parton, értük is úszol, nem csak magadért” – igazít el a váltók világában.

Tavaly újoncként mutatkozott be a Világjátékokon, a nem olimpiai sportágak legnagyobb versenyén. Már utazás közben akadályokba ütközött, és csak később repülhetett a csapat után az USA-ba. „Valamit elütöttek a vízumomban, elrepültünk Budapestről Zürichbe, ahol ki kellett volna nyomtatni a jegyet. De nem tudták, mert baj volt a vízummal, így nem érhettem el a csatlakozást Amerikába. Megijedtem, hogy mi lesz, de az egyik edző velem maradt, és rákérdeztünk a problémára. Ez most már viccesnek tűnik, mert igazából semmi probléma nem volt, csak valamit elütöttek Pesten a gépben, és emiatt félreértés történt. De kaptunk szállást, és következő nap repülhettem a küldöttség után. Utólag jól is jött ez ki, mert az előttem megérkezett nagycsapat tagjainak nem érkeztek meg a bőröndjeik, nekem meg igen – eleveníti fel utazási kalandját, majd a versenyre is kitér: – Az egyik legfiatalabb voltam a magyar válogatottban. Örülhettem, hogy kijuthattam. Az az év számomra a váltókról szólt, hogy ily módon segítsem a csapatot. Tudtam, egyéniben még nem vagyok olyan erős, mint a felnőttmezőny. És fő számom a váltó volt, amiben a dobogó alját szerettük volna elcsípni. Ez volt a lányokkal az álmunk, s végül egy ezüstérem jött össze a 4x100-as felszíni váltóban. Ezenkívül úsztam száz métert, ahol hetedikként értem célba. Örültem, hogy nem utolsóként.”