Stéphanie Frappart az első, de biztos nem az utolsó

Első ízben volt női játékvezetője egy férfi nemzetközi kupadöntőnek Stéphanie Frappart személyében az augusztus 14-én lejátszott Liverpool–Chelsea mérkőzésen Isztambulban. Újabb mérföldkőhöz érkezett tehát a női játékvezetés története, és persze vele együtt a francia hölgy pályafutása is. Nézzük, milyen állomásokon keresztül jutott el a labdarúgás és Stéphanie Frappart oda, hogy egy ilyen nagy jelentőségű mérkőzésen egy női játékvezető tartson rendet a férfiak között!
A krónikák már a 19. század végén is beszámoltak női klubokról, az észak-londoni Crouch Enden egy női labdarúgó-mérkőzésen például tízezres nézőseregről is van feljegyzés. Preston városa volt akkoriban a női labdarúgás fellegvára, itt alakult meg 1894-ben a híres Dick Kerr’s Ladies egyesület, mely a szerepléseivel rengeteg jótékonysági adományt gyűjtött a rászorulók számára. 

A nők és a futball

Az 1920-as Boxing Day-en például 53 ezer néző előtt léptek pályára a Goodison Parkban a St Helen’s Ladies ellen, és a korabeli hírek szerint még több ezren rekedtek a stadionon kívül is. Később az FA (az Angol Labdarúgó-szövetség) kitiltotta a női labdarúgást a klubok pályáiról azzal a nem túl cizellált indoklással, hogy „A futball nem nőknek való!”. Az 1960-as évek végére azonban újra utat törtek maguknak a hölgyek a fociban. Angliában 1969-ben megalakult a női szövetség, a The Woman’s FA (WFA) és három éven belül már rendeztek FA-kupát a hölgyeknek is, valamint nemzeti válogatott is szerveződött számukra. 1983-ban már az FA is meghívta tagjai közé a nőket, majd tíz év múlva létrehozta a női tanácsot, hogy megszervezzék a hölgyek bajnoki rendszerét is, mely három osztállyal indult el. 1997-ben pedig az amatőr státuszból a professzionalizmus felé indította el a szövetség a női labdarúgást is. Arról, hogy ki lehetett az első női játékvezető, nem sok adat maradt fenn, hiszen nem hivatalosan már a kezdetekkor előfordulhattak hölgy bírók. 

Ami biztosnak tűnik, hogy az első hölgy, aki férfiaknak vezetett profi mérkőzést Angliában, Amy Elizabeth Fearn volt, aki folyamatosan lépegetett előre a ranglétrán, míg 2010-ben bemutatkozott a Championshipben, ugyanis tartalék játékvezetőként beugrott Tony Bates helyére egy Coventry City–Nottingham Forest mérkőzésen, majd 2013-ban már FA-kupameccset is vezetett. A nemzetközi színtéren már a 2000-es években is találkozhattunk hölgy bíróval, hiszen a svájci Nicole Petignat három UEFA-kupa-mérkőzésen is szerephez jutott. A Bundesligában Bibiana Steinhaus két éve fújja a sípot, míg a Ligue 1-ban idén debütált először női játékvezető Stéphanie Frappart személyében. Itt eddig a gyengébbik nemet csak Nelly Viennot képviselte, aki 1996 és 2004 között partjelzőként tevékenykedett. A magyar NB1-ben is találkozhattunk már hölgyekkel a sípmesterek között, hiszen 2011-ben Kulcsár Katalin dirigált a Siófok–Honvéd összecsapáson. (Sőt, 2016-ban az IFFHS a világ legjobb női bírójának választotta Kulcsárt.) 

Az idei év abban a tekintetben is áttörést jelentett ezen a téren, hogy a tunéziai Premier League-ben bemutatkozott Desarif El Kantaoui, ezzel pedig már az arab világban is szóhoz jutott női játékvezető a legmagasabb szinten. De vannak máig ellenpéldák is: a tavalyi év során csak azért törölték a Bayern München és az Augsburg bajnoki összecsapását az iráni állami televízió adásáról, mert a mérkőzést egy nő, Bibiana Steinhaus vezette.

Frappart több fronton is utat tör 

Mielőtt kitérnénk Stéphanie Frappart meredeken felfelé ívelő pályafutására, mindenképpen meg kell említenünk, hogy a Liverpool–Chelsea döntőn a két partjelző is a hölgyeket képviselte: az olasz Manuela Nicolosi és az ír Michelle O’Neill is hasonlóan kiváló teljesítménnyel rukkolt elő, mint a francia játékvezető. Arról már esett szó, hogy Frappart idén már a francia élvonal játékvezetői keretébe is bekerült, de az idei év még további elismeréseket is tartogatott számára, hiszen a női világbajnokság döntőjében is Frappart fújta a sípot. 

A 35 éves játékvezető egyébként már 18 évesen abbahagyta a futballt azért, mert jobban érdekelte őt a szabályok tanulmányozása és betartatása, így inkább átállt a másik oldalra. Tíz évvel később már a férfiak harmadik osztályában fújta a sípot, majd 2014-ben első hölgyként a francia másodosztályban is bíráskodott. Azóta közel 80 mérkőzést vezetett a Ligue 2-ban. 2009 óta tagja a FIFA nemzetközi játékvezetői keretének, a 2017-es női Európa-bajnokságon már elődöntőt vezetett, majd idén már bemutatkozott a francia élvonalban is, áprilisban ugyanis az SC Amiens és az RC Strasbourg találkozóján ő fújta a sípot. 

Nincs kivételezés, nincs megkülönböztetés

Bár a női játékvezetők számára mások a fizikai követelmények, Stéphanie Frappart nem gondolja úgy, hogy rá más szabályok vonatkoznának: „Ugyanazokat a teszteket teljesítem, mint a férfi kollégák. Azért, mert egy nő vezeti a meccset, a játékosok sem fognak lassabban futni.” Sokszor a játékosok meg is feledkeznek róla, hogy Frappart hölgy és “Monsieur l’Arbitre”-ként, azaz „bíró úr”-ként szólítják meg. 

A játékvezetőnő szerint ez is jelzi, hogy egyre inkább elmosódnak a határok a férfi és a női bírók között. Bár Frappart szerint a játékosok és a stábok részéről nagyobb tiszteletet kap, mint férfi kollégái, azért a nézőtérről sokszor érkeznek szexista beszólások. De ezek sem azért zavarják, mert túl sokat foglalkozna a bekiabálásokkal, sokkal inkább amiatt aggódik, hogy esetleg a szülei is meghallják a megjegyzéseket a nézőtéren. 

2015-ben azonban egy vezetőedzővel is volt összetűzése Frappart-nak, ugyanis a Valenciennes szakvezetője, David Le Frapper nemi alapon vádaskodva kért rajta számon egy büntetőt: „A bíró nem látta tizenegyesnek az esetet, talán korcsolyázott épp. Mindig bonyolítja a helyzetet, ha egy nő jön a férfiak közé ténykedni.” Később Le Frapper – átgondolva a helyzetet – már személyesen szeretett volna bocsánatot kérni Frappart-tól, ám a források szerint a sértett elutasította az edző hívását. Szerencsére napjainkban egyre több kiváló női játékvezető nevelődik ki, így egyre inkább meghonosodik az a nézet, hogy mindegy, hogy milyen nemű játékvezető vezeti a meccset, hiszen a futballpályán mindenki egyenlő – és csak a teljesítmény számít.