Stanislav Šestákkal, a Žilina válogatott labdarúgójával

Akadnak olyan találkozók, amikor nem jön össze a gólszerzés. De inkább történjen ez egy barátságos, tét nélküli mérkőzésen, mint a vb-selejtező fontos összecsapásain.

Volt egy jó helyzete, a lelátóról úgy tűnt, feleslegesen sokat várt ki a lövéssel.

A hétvégi, Ružomberok elleni bajnokin pontosan ugyanezt tettem, és gól lett a vége. Megpróbáltam az utolsó pillanatig kivárni a lövéssel, hogy elmozduljon a kapus, ő is azonban hasonló taktikát alkalmazott, és a végén már túl közel kerültem hozzá, nem tudtam elrúgni mellette a labdát. A szlovén hálóőr egyébként szerintem élete egyik legjobb teljesítményét nyújtotta.

Tényleg olyan rossz volt a talaj?

A nézőtérről talán jónak tűnt, de valóban nagyon pattogott a labda. A nagyszombati labdarúgók már előre figyelmeztettek. Tény viszont, hogy az ellenfél is ugyanezen a talajon játszott. Be kellett volna rúgni a helyzeteket, és akkor nem lett volna gond.

A közelmúlthoz képest nem nagyon változott a csapat összetétele, mégis mintha kicserélték volna.

Az elmúlt időszakhoz nem nagyon tudok hozzászólni, de amint a fiúk mondják, sokkal jobb a hangulat az öltözőben. Ezt én is érzem. Mindenki szívesen jön a válogatottba, hajt a kezdőcsapatba kerülésért, és ennek eredménye a pályán is megmutatkozik. Hiszek az együttes erejében, amennyiben ki tudjuk hozni magunkból a bennünk rejlő játéktudást, nem csak álom marad a világbajnoki részvétel. (sk)