SPORTOLÓINK A PEKINGI PARALIMPIÁN

Csejtey Richárd (asztalitenisz)

Szombaton Pekingben kezdődik a 13. paralimpia. Akárcsak négy éve Athénban, ezúttal is lesznek magyarok a szlovák csapatban. Csejtey Richárd 29 éves balázsfai asztaliteniszező, a galántaiak igazolt versenyzője két bronzéremmel tért haza az athéni paralimpiáról. A TT8-as kategóriában egyéniben és csapatban is a dobogó harmadik fokán végzett.

Peking lesz a csúcsra törése? „Mindnyájan nyerni szeretnénk, s ez eleve nagy versenyhelyzetet teremt. 2006-ban egyéniben és csapatban világbajnoki címet szereztem, és így méltán reménykedem az újabb sikerben – árulja el céljait, de rögtön jelzi: nagyon megemelkedett a színvonal is. – Jómagam úgy próbálok versenyben maradni, hogy egyre többet edzek. Naponta öt-hat órát is az edzőteremben töltöttem, és ez megbosszulta magát, mert megsérültem. Egy hónapos kényszerpihenőre kényszerültem, nagyon fájt a térdem. Azóta már kipihentem magamat, folyamatosan javul az állapotom, de még nem az igazi. Fontos a lelkiállapot is, gyakran millimétereken múlik egy-egy labda sorsa, de ha nincs valaki lelkileg rendben, akkor nagyon könnyen elúszhat a meccse. Pekingben csak két asztal lesz, s mindenki ránk fog figyelni, ami még nagyobb lelki teher lesz számunkra. Kevésbé ismerjük a kínai ellenfeleket, mert nem túl gyakran járnak versenyekre, de mi anélkül is tudjuk róluk, hogy roppant erősek.”

Aranyérme még nincs a paralimpiáról. Most azért hajt? „Igen kiélezett helyzetben kell helytállni. Némileg megváltozott a helyzet – magyarázza. – Négyen leszünk a csoportban, és csak a győztes lép az elődöntőbe. Egy vereség már a búcsút jelentheti. Szinte minden labdának jelentősége lehet a végső elszámolásnál. Aki a csoportból továbblép, lényegében már a dobogón érezheti magát. Idáig előre ismert volt a sorsolás, idén ezen is változtattak, és csak a helyszínen derül ki, kikkel csapok össze. Nem lehet készülni csak a csoportellenfelekre, voltaképpen mindenkire készülni kell. Ebben a helyzetben egy éremszerzés is nagy örömet jelentene.” (jmk)