A kultúra stabil és sokszínű bázisa

Új kiadó nagy tervekkel

A mintegy 170 tagot számláló művészeti egyesület égisze alatt egy kiadó is elindult idén Abacus + néven, amely év végéig 10-12 kötet megjelentetését tervezi. Ezektől hét már kapható, a magyar kiadványok között ott egy líraantológia Németh Zoltán szerkesztésében, illetve három fordításkötet. Ezekkel a későbbiekben részletesen foglalkozunk, most csak felsoroljuk őket. Pavol Rankov Klinika című regényét Vályi Horváth Erika ültette át magyarra, Richard Pupala Nők és férfiak, állatok című elbeszéléskötetének fordítója Mészáros Tünde, Böszörményi Péter pedig Balla Romok között című regényét fordította le.

A kiadót Juhász Rokkó performer, Vályi Horváth Erika és Deák Renáta műfordító, valamint Gyenes Gábor képzőművész működteti, utóbbi a könyvek külalakjáért felel. Magyar művek szlovák fordításait, igényes gyerekkönyveket és művészettörténeti köteteket is terveznek kiadni.

Művészet és hatalom

Vajon mennyire befolyásolja a művészetet a mindenkori hatalom? Hunčík Péter pszichiátert, írót, Kerekes Vica színésznőt és Németh Zoltán költő, irodalomtudóst Sánta Szilárd kérdezte erről. Mostanában egyre többen kényszerülnek megtapasztalni a politikai hatalom kártékony működését, és sokan nyilvános fórumokon sem félnek hangot adni véleményüknek.

A Bázis Egyesület az utóbbi időszakban több tiltakozó nyilatkozatot kiadott, illetve szolidaritást vállal azon tagjaival, akiket véleményük miatt meghurcolnak. Azt se feledjük, hogy a Bázis egyedüli hazai magyar szervezetként csatlakozott a jelenleg is zajló kultúrsztájkhoz. Németh Zoltán, az egyesület alapító társelnöke elmondta, hogy nem lepték meg különösebben az elmúlt egy év hazai történései, mivel a magyarországi kultúrpolitika következményeit a Bázis-tagok is saját bőrükön érzik. Megromlottak a kapcsolatok az írók között, régóta működő irodalmi szervezeteket véreztettek ki, míg a semmiből előbukkanó, kormányhű szervezetek milliárdos állami támogatásokat kaptak. Egyes irodalmi lapok a megszűnés határára kerültek, mások viszont rengeteg pénzből gazdálkodhatnak. Mindaz, amit végigkövettünk az elmúlt tizennégy évben déli szomszédainknál, nálunk is valósággá válhat. A kulturális tárca az igazgatók leváltásával már elkezdte a jól működő intézmények lerombolásá,t és nálunk is vannak elégedetlen művészek, akik úgy érzik, nem kapják meg a tehetségükhöz méltó megbecsülést. Vélhetően Szlovákiában is ők fogják betölteni a vezető pozíciókat. Ám nálunk a közvélemény még aktívan kinyilvánítja nemtetszését, míg Magyarországon a legtöbben már beletörődtek a helyzetbe.

A közéleti kérdésekben gyakran megszólaló Kerekes Vica optimista. Szerinte három évet kell még kibírnunk, a legközelebbi választás elsöpri az önjelölt megmondóembereket. De addig is folyamatosan hangot kell adnunk nemtetszésünknek, ha veszélyben érezzük az alkotói szabadságot. Hunčík Péter viszont egy eléggé riasztó közép-európai körképet festett a hatalmi törekvésekről, amelyek szerinte orosz mintára zajlanak, a centralizáció és a keleti tömbhöz tartozás érdekében.

Fókuszban a gyerekek

Egyértelmű, hogy a szerzőnek más hangot kell megütnie egy gyerekeknek szóló könyvben, mint a felnőtt irodalomban. Igzalmas kihívás megtalálni ezt a nyelvet, főleg manapság, amikor annyi káros impulzus éri a srácokat. Erről beszélgetett Petres Csizmadia Gabriella egyetemi oktató, a téma egyik legelismertebb hazai szakértője Marosz Diánával, aki első kötetében saját kétnyelvű gyerekeinek történetét írta meg, és N. Tóth Anikóval, akinek pár napja jelent meg új mesekönyve a Pozsonyi mesék-sorozatban. Szerinte gyerekeknek írni nehezebb, mint felnőtteknek, hiszen ők minden témát megértenek, ha azt az ő nyelvükön prezentálja a szerző.

Marosz Diána, aki tizennyolc évig élt Zsolnán, egynyelvű környezetben, és saját gyerekei szórakoztatására kezdett történeteket írni róluk, természetes nyelvet keresett, amely se nem lebutított, se nem filozófiai magasságokba törő. Egy jó szemű szerkesztőnek, Cs. Liszka Györgyinek köszönhetően ezek a történetek előbb a Vasárnapban, majd könyv alakban is megjelentek Benőke és Hanga, a kétnyelvű testvérek címmel, a szerző saját illusztrációival. Itt a szereplők azzal a kérdéssel szembesülnek, hogy melyik is az ő nyelvük, melyiket kell jobban szeretniük.

A keresgélés, a bizonytalanság gyakran jelenik meg a kortárs gyerekkönyvekben. Míg a népmesék főhősei általában magabiztosak, tudják, hol a helyük a világban és mit akarnak elérni, a mai mesehősök sokkal többet hezitálnak, bénáznak. N. Tóth Anikó szerint nem kell szuperhősöket mutogatni a gyerekeknek, azt sugallva, hogy ilyeneknek kell lenniük. Nyugodtan lehetnek bizonytalanok, téblábolók, lehet bennük félelem, hogy képesek-e teljesíteni az előttük álló feladatot. Az ő karakterei lassan, fokozaosan nőnek fel a feladatokhoz, mert a többiek bíznak bennük. Ezek a könyvek önismeretre tanítanak, és azt sugallják, nem olyan nagy baj, ha nem vagy tökéletes.

A megjelenés terei

Három képzőművészt faggatott Csanda Máté művészettörténész szombaton. Németh Ilona idén hosszabb időt töltött a párizsi Montmartre negyedben található műteremházban, illetve annak visszavadult kertjében, ahol építész férjével, Ravasz Mariannal egy helyspecifikus alkotást készítettek. (Kevesen tudják, hogy a 130-nál is több műterem közül egyet a rendszerváltás után száz évre megkapott a Szlovák Képzőművészek Szövetsége.) A kertben álló vasbeton konstrukció új életre kelt, illetve egy műalkotás részévé vált. Terveztek rá egy korlátot, rajta a felirat: „Amikor odaérünk, a kert már ott van.” Vagyis nem feltétlenül szükséges a saját képünkre formálni a teret. A kert helyén egykor porcelánkészítők dolgoztak, ezért Németh Ilona porcelánréteggel vonta be a kerámiakorlátot, amely így még törékenyebbnek hat.

Pézman Andreát egy ideje a székek foglalkoztatják. Nemrég zárt budapesti tárlatának egy részét áthozta az InSitu művésztelep pozsonyi kilállítására, amelyről hamarosan bővebben is olvashatnak. Nála a két egymás felé forduló szék az emberi kommunikációra utal, egymásnak háttal állítva pedig a párbeszéd lehetetlenségére.

Gyenes Gábor egy képregényen dolgozik, amely a dunaszerdahelyi maffiáról szól. Mivel a filmeket is szereti, és a képregény valahol a film és az olvasás közötti dimenzióban helyezkedik el, izgalmasnak találta így elmesélni a kilencvenes évek első felének történéseit. A könyv Barak Dávid tényirodalmán alapul, és ha sikeres lesz, Gyenes két további részben tervez eljutni a történet végére.