Az átadások estéje Pozsonyban

Bázis Egyesületbe ugyanis fokozatosan egyre több más művészeti ág képviselői léptek be az írók és költők mellé – olyanok, akik fontosnak tartják az autonóm, független, szabad alkotást. Mindannyian kötődnek Szlovákiához, és a magyar írásbeliség és művészet legtágabb értelemben vett reprezentációjára vállalkoznak. „A Bázis célja, hogy lehetőséget nyújtson az együttgondolkodásra, a szakmai munkára, hogy tagjai inspirációt nyerjenek, egyéni lehetőségeik megsokszorozódjanak” – áll az önjellemzésben.

A jelenleg közel 170 tagot számláló egyesület az utóbbi időszakban petíciókban tiltakozott a szlovák kulturális minisztérium intézkedései ellen, tagjai tüntetéseken szólaltak fel, egyik legfontosabb „hőstettük” pedig az, hogy megmentették a Madách Imre-díjat, a legrégebbi és máig egyetlen magyar alkotóknak szánt hazai állami elismerést. Amikor pár éve kiderült, hogy a szlovák Irodalmi Alap (Literárny fond) nem tudja tovább finanszírozni a díjat, jelentkeztek társtulajdonosnak, átvállalva az egyébként nevetségesen alacsony költségek felét.

Mivel e témát már többször kiveséztük, most csak annyit jegyeznénk meg, hogy a legtöbb díjazott rendre a Bázis-tagok körül kerül ki, ezért a pozsonyi fesztiválon is köszöntik az előző év legjobb köteteinek szerzőit. Kedves és hasznos gesztus ez, mivel az Irodalmi Alap júniusi díjátadója óta sokan már el is felejtették ezt a fontos névsort. Eredeti alkotás kategóriában Polgár Anikó (Fordított gorgó, Kalligram), műfordítás kategóriában Vályi Horváth Erika (Pavol Rankov: A kis dunai háború, Kalligram) vehette át az elismerést, a nívódíjasok pedig Csehy Zoltán, Hornyák István, Mészáros Tünde és Csanda Gábor. A zsűri elnöke, Jitka Rožňová költő, műfordító ezúttal magyarul mondhatta el laudációját.

A Bázis Egyesületnek immár három éve saját alapítású díja is van. „Egy izgalmas játékról van szó, hiszen a pályázók munkái szerzői név nélkül kerülnek a zsűri elé, és csak a döntés után tudják meg, kinek a szövegét értékelték” – mondta a díjátadón N. Tóth Anikó, az egyesület társelnöke, hozzátéve, hogy bár a kifinomult ízlésű bírálók, Visy Beatrix irodalomtörténész, kritikus, Szávai Dorottya irodalomtörténész és Németh Zoltán költő, irodalomtörténész biznyos jellegzetes stílusjegyek alapján néha sejteni vélik, ki rejtőzik egy-egy jelszó alatt, mégis feszült várakozás kíséri a leleplezést.

Idén 21 pályamunka érkezett, a fesztivál Első közlés című programjába 18 alkotás került be. (Érdemes megnézni a felvételt a bazis.me honlapon, hiszen különleges élmény a szerzők előadásában meghallgatni ezeket a verseket és prózákat).

Az idei Bázis-díjat Gyurász Marianna költő érdemelte ki Agyagbabákról lenn a parton című verséért, amelyről a következőket mondta Szávai Dorottya: „Amikor megtudtam, hogy a szerző a molekuláris biológia doktora, megértettem, hogy az agyagbabák miért rendeződtek szép, molekuláris kompozícióvá a fejemben. Ezek az allúziók azonban jellemzően nem explicitek, ellenben sűrűk, tömények, megfejtésre, feltörésre vágyók. E költői nyelvet a természettudományos, biológiai nyelvhasználat, mondatfűzés és kompozíós logika teszi sajátos karakterűvé. /.../ A vers a materialitásról mint emberi határról, az emberi létezés anyagba zártságáról szól. A porból lettünk, porrá leszünk anyagparadigmájáról, egy olyan kompozíciós ívben, mely az anyagból, földből vétetésünktől eljut a földbe való visszatérésünkig. Vagy éppen ellenkezőleg, humán létünk humanoid határairól, a poszthumánról, a bennünk lakozó animálisról, netán bestiálisról, teremtőképességünk, alkotó fantáziánk fiktív határtalanjáról, végsős soron rémisztő határátlépéseiről beszél.”

Egy hiánypótló díjat is átadtak a fesztivál első napján: a Senior Auctor Díj olyan szerzőkre irányítja a figyelmet, akiknek 50 éves koruk után jelent meg első kötetük, és pár év alatt jelentős ismertségre tettek szert. Az elismerést tavaly alapította Janáky Marianna író, költő és Müller János, a Stonehenge cégcsoport tulajdonos ügyvezető igazgatója. A kuratóriumban három Bázis-tagot is találunk: Korpa Tamást, Németh Zoltánt és H. Nagy Pétert. Az idei Senior Auctor Hunčík Péter lett. Az ismert pszichiáter és publicista irodalmi munkásságát H. Nagy Péter irodalomtörténész így méltatta: „Aki arra szánja az életét, hogy a tudattal foglalkozik, későn kezd el írni, bár Hunčík Péter azért nem így tett. Ő folyamatosan és nagyon régóta jelen van írásaival különböző médiumokban, szaktanulmányok, napi publicisztika, illetve egy regény erejéig is. Nagyon sokat köszönhetünk ezeknek az írásoknak, hiszen például olyasmikkel foglalkozik, hogy a Mi egy vérből valók vagyunk mítoszát hogyan lehet leleplezni, destabilizálni, vagy az önroncsolás járványszerű terjedésének hogyan lehet gátat szabni. Az az irodalmi mű, amellyel a Senior Auctor Díjat kiérdemelte, a Határeset című regény, amely anekdotasorozatra épül, valójában talán geokulturális megközelítést kíván. A határ mentén élő emberek hétköznapjait egy nyelvileg nagyon izgalmasan stilizált közegbe vetítve mutatja meg. Sok köze lehet a mágikus realista látásmódhoz is, amely a fenomenológia világ elsődlegességéből indul ki, azt méri össze a realitással. A nyelv és identitás összefonódása alapvető kérdés a regényben. Az irónia és a modalitás destabilizáló játéka szerintem szintén rendkívül fontos nála.” Németh Zoltán köszöntőverset is írt a díjazottnak, mely így végződik: „Sosem szabadna elköltöznünk arról a helyről, ahol megszülettünk. Sőt, elhagynunk sem. Mert annak regény lesz a vége”.

Egy negyedik, rendhagyó „átadásra” is sor került péntek este. A pozsonyi Womanpress kiadót azzal a céllal alapította Bolemant Lilla, hogy régi, elfeledett női szerzőket helyezzen fókuszba, illetve kortárs női szerzőknek adjon teret. Most azonban úgy érzi, a kiadó nélküle is működik, ezért átadta az irányítást Noszek Barbarának. Döntését később így indokolta közösségi oldalán:

„Összesen 72 könyv lett a 11 év termése, köszönet érte mindenkinek, aki közreműködött a munkálatokban, szerkesztőknek, grafikusoknak, nyomdászoknak… Közben, éppen 5 és fél éve felfedeztem az irodalomterápiát, ami azt a két dolgot ötvözi eggyé, amit a legjobban szeretek: irodalmat olvasni és arról beszélni és embereknek segíteni. Ehhez kapcsolódott nemrég egy olyan vállalkozás, amelyben – az irodalomterápiához hasonlóan – sokaknak segíthetek megtalálni az útját, megvalósítani álmaikat, és megtalálhatom benne ugyanazt az elfogadó közeget, befogadó közösséget, mint például a Bázis Egyesületben is, ami nagyon fontos számomra. Átadtam tehát a kiadót, szerencsémre néhány éve megtaláltuk egymást néhány olyan munkatárssal, akikben teljes mértékben megbízom, mert tudom, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és elkötelezettséggel viszik most tovább a Womanpress Könyvkiadót, mint amilyennel én 11 évvel ezelőtt kitaláltam és megalapítottam: a női szerzők, a női szövegek iránti elkötelezettséggel. Noszek Barbara, a nagyszerű szerkesztő és irodalmár, valamint Matús Czinege Noémi, aki a könyvek kreatív grafikai megjelenését és tördelését biztosítja magas színvonalon, veszi át a stafétát. Külön köszönettel tartozom Magyarics Kittinek, aki amellett, hogy a kiadó arculatát, különféle felületeken való megjelenését felügyelte és alakította az utóbbi években, nagyszerű szerkesztői munkát is végzett.”

A Bázis Fesztivál további programjait lapunk csütörtöki számában foglaljuk össze, mert úgy véljük, kár lenne szó nélkül hagyni őket. Addig is: valamennyi beszélgetés  videófelvétele elérhető az egyesület honlapján.