„Sikernek tartom, hogy bejutottunk a rájátszásba”

JÓBA MIHÁLY

A komáromi férfi-röplabdacsapat nem kis erőfeszítéssel maradt bent az extraligában, a lelkes szurkolótábor nagy örömére. Az apró örömökről és a gondokról Németh Ödön edzővel beszélgettünk.

Minden idők legjobb komáromi röplabdaeredménye a férficsapat extraligába jutása a 2013–14-es évadban, ráadásul az együttes újoncként bentmaradt az élvonalban. Köztudott, hogy szívügyének tekinti a röplabdát a városban, gyakran találkoztunk a fiatalabbak mérkőzésein is. Milyen volt az út az extraligáig?

Ott voltam a komáromi férfiröplabda kezdeteinél, annak minden nehézségével és örömével. 2005-ben jutottunk fel a II. ligából az elsőbe, tehát a második vonalba. Hét idény és az azokban lejátszott harmadik osztályozó után sikerült a feljutás a legfelsőbb osztályba. Az I. ligában az első években csak hazai játékosokkal játszottunk, de többen is egyszerre hagyták abba az aktív játékot, a fiatalok pedig még nem érték el a megfelelő szintet, ezért néhány tapasztalt pozsonyi játékossal erősítettünk. Időközben – gondolva a jövőre – a saját nevelésű játékosokat is beépítettük a csapatba, és az új felállásban a tapasztalat találkozott a fiatalos lendülettel, ami a harmadik próbálkozásunknál az extraligába jutást eredményezte.

A csapat ígéretesen rajtolt a legmagasabb osztályban, ám amikor a szurkolók azt hitték, belemelegedtek egy kicsit, az együttes megtorpant, és a képzett játékosok is elbizonytalanodtak. Sikerült diagnosztizálni az okot?

Az első mérkőzéseken az újoncokra jellemző hév, a bizonyítás vágya hajtotta a fiúkat. Persze a nyári felkészülés, az edzőtábor Komáromban, s a felkészülési tornák is kellő edzettségi állapotot biztosítottak a játékosoknak. Később azonban a munkahelyi elfoglaltság, a különböző városokban tanulás, olykor betegség miatt a kelleténél kevesebbet tudtunk együtt edzeni. Az élvonalban a szükséges mennyiségű, rendszeres és intenzív munkát nem lehet semmivel pótolni. Mindennek az lett a következménye, hogy veszélybe került a bentmaradás az extraligában.

Végül a fiúk megemberelték magukat, az alapszakasz végjátékában derekasan helytálltak, és kiharcolták a bentmaradást. A playoff-negyeddöntőben azonban a lehető legerősebb ellenfelet, az Európában is jegyzett Chemes Humenné csapatát kapták ellenfélül.

Az utolsó pillanatban harcoltuk ki a rájátszásban való részvételt, amit én sikernek tartok. Az utolsó mérkőzéseken mobilizáltuk erőinket. Heti három alkalommal is együtt edzettünk, aminek meglett az eredménye. Örültem neki, hogy a Humennét kaptuk, így legalább a komáromi szurkolók láthatták Szlovákia legjobb csapatát. A fiúk ezeken a meccseken is tisztesen helytálltak.

A következő szezonra rátérve: kevesebb a kétely, mint a feljutás előtt volt 2013-ban?

Nem mondanám, hogy kevesebb, sőt! Most már látjuk, mennyibe kerül egy bajnoki évad az extraligában, és bizony nem tudjuk, képesek leszünk-e kellő mennyiségű forrást biztosítani a következő szezonra. A játékosállomány feltöltésére lenne lehetőség, ehhez azonban saját igyekezetünkön kívül támogatókat kell keresnünk – ahogy ez máshol is működik –, és talán Komárom sportszerető közönségére, önkormányzatára is számíthatunk. Városunk lélekszámát tekintve talán reménykedhetünk is.

Az alacsonyabb korosztályokban is jó a játékosállomány, néhány éve országos bajnok is volt a diákcsapat. Vannak köztük olyanok, akik beértek már az extraligás mérkőzésekre? A jövőben nagyobb arányban fog számítani saját nevelésű játékosokra?

A 2007-es bajnokcsapatból a mai extraligás együttes bővebb keretében öt játékos van – Ferencz Dávid, Vavřinec András, Nagy András, Németh Zsolt és Habán Máté –, akik a jövőben stabilizálhatják a csapat élvonalbeli szereplését. Az a célom, hogy minél több saját nevelésű játékos legyen a keretben, mert ez a rendszerezettebb és hatékonyabb edzések feltétele. A csapat sikeresebb irányításában sokat jelentene egy főállású edző.

Az idei szezon tapasztalataiból kiindulva min változtatna a következő évadban?

Sok tapasztalatot szereztünk, és ha eredményesebbek akarunk lenni, akkor biztosítani kell a feltételeket az egy helyen történő heti legkevesebb négy edzéshez, mert a technikai elemek tökéletesítése mellett csak így fejleszthető a csapatszellem és a közös munkából származó öröm, ami feltétele az elszántságnak és a jó eredménynek.

A város vezetése hogyan viszonyul az élvonalbeli röplabdához? Mi segíthetne a csapatnak a sikeresebb szereplésben?

Az erkölcsi támogatást megkapjuk a város vezetésétől, de az anyagi támogatás bizony lehetne nagyobb is, mert az I. liga és az extraliga közötti minőségi különbség sokkal nagyobb költségfedezetet kíván. Az az összeg, amivel megtoldották a támogatást a feljutás után, jelentősen elmarad az igényelt anyagiaktól.

Hogyan értékeli a komáromi szurkolókat?

Mint minden sportnál, a röplabdánál is nélkülözhetetlen a szurkolók jelenléte, támogatása. Ha néha kevesebben is jöttek ki a meccsre, de fantasztikusak voltak. Az első mérkőzéseken nem volt ritkaság, hogy 400–500 néző bíztatott bennünket. De a többi alkalommal is lelkesek voltak és bebizonyították, hogy Komáromban sportszerető polgárok élnek. Nagyon szépen köszönöm a játékosok nevében is kitartó, lelkes szurkolásukat az egész évadban.

Összegezve a tapasztalatokat: mit vár a következő idényben, mivel lenne elégedett?

Az elmúlt évad volt az első a komáromi férfiröplabda történetében, hogy a legfelsőbb osztályban szerepeltünk. Bebizonyosodott, hogy az I. liga és az extraliga között hatalmas különbség van. Ha az anyagi háttér biztosítva lesz a következő évadban, és az elképzeléseink valóra válnak, akkor a csapatot az 5–6. helyre várom.