Jól vagy? Egykori csapattársak egymás között. (Fotó: TASR/AP)
Áll a két 40 pluszos csapatkapitány a játékoskijáróban. Volt klubtársak, aranylabdások.
Mindketten tudják, hogy bő két óra múlva az egyikük (válogatottbeli) érája véget ér. Azt viszont még csak nem is sejthetik, mekkora érzelmi hullámvasútra ülteti fel őket a VAR a portugál–horváton.
Ronaldo például lő egy egyenlítő gólt, régi önmagára emlékeztető mozdulatsor után (ami az egyetlen értékelhető a részéről, de ezt most hagyjuk). Jön a Video Assistant Referee, és bevonalazza, hogy CR7 válla „belógott” az indítás pillanatában, így a csatár lesen állt. Tökéletes ütemű a beindulás, az egyvonal iskolapéldája, de a rendszer nem ismerheti, mi fán terem a játék szelleme.
A VAR-szobában ülők viszont igen. Legalábbis nem tudunk nem arra gondolni, hogy az előbbi kompenzálásaképp hívják ki nem sokkal később Eskas játékvezetőt, hogy nézzen meg egy tizenhatoson belüli esetet: Vlasic büntetőt érően rángatta-e vissza Veigát vagy sem. Láttunk már ilyenért tizenegyest és továbbot is inteni, most előbbi változat nyert, ám legyen.
De mindez smafu volt ahhoz képest, ami minden idők egyik leghosszabb, 19 percre nyúló ráadásában történt: az újbóli portugál vezetésre a 113. percben érkezett a horvát válasz. Balkáni örömmámor, már (jó ideje) a cserepadon hitetlenkedő CR7 – és a VAR. Pontosabban a technika: mert hiába játszották vissza akárhányszor, akárhány szögből Perisic beívelését, mindig az látszódott, hogy Matanovic nem tudott belecsúsztatni, így az egyik portugálról továbbpattanó labda nem találhatta lesen Pasalicot, aki szabályos gólpasszt adhatott (volna) Gvardiolnak.
De csak volna, mert az Adidas Triondája érzékelt a minimálisabbnál minimálisabb kontaktust Matanovic hajával, így a továbbpattanó labda már lesen találta Pasalicot… Mennyből a pokolba és fordítva. Hitetlenkedő Modric, portugál örömmámor – és a feloldhatatlan viták a (nem)szabályosságról.
Kapcsolódó cikkünk
Félreértés ne essék, részünkről továbbra is VAR-pártiak vagyunk, amióta szinte kizárt, hogy égbekiáltó bírói tévedés döntsön el egy-egy mérkőzést (Lampard meg nem adott bombagólja a németeknek a 2010-es vb-nyolcaddöntőből minden egyes alkalommal felvillan lelki szemeink előtt, amikor épp a videózást kezdenénk ekézni). De a paramétereken nem ártana picit módosítani, a gép(ek)nek teljesen mindegy, hogy valamit milliméterre kockáznak-e ki, vagy az algoritmusba beépítenek nekik egyfajta toleranciaküszöböt.
Hogy ne az legyen a perdöntő, hogy valaki rövidebbre vágatja-e a sérót vagy az átlagnál jobban gyúr-e vállra. Hanem a játék szelleme.
Ezt olvasta már ?
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.