Radványi Miklós: „Aki nem bízik a bennmaradásban, az csomagoljon össze”

Hogyan fogadta, hogy az első tervekkel ellentétben mégsem lesz „tét nélküli” az alsóházi rájátszás öt fordulója, és az utolsó helyezettnek osztályozót kell játszania a II. liga bajnokával?

Mi az elejétől kezdve amellett voltunk, hogy játsszunk, a pályán szeretnénk bebizonyítani, hogy az élvonalba valók vagyunk. Valamilyen szinten így örülök a döntésnek. Ugyanakkor fura, hogy egyik héten ilyen döntést hoznak, a másik héten olyat, néha már nevetséges a dolog, de ehhez kell alkalmazkodni. Már nagyon várom a mérkőzéseket.

A játékosokat szintén inkább feldobta, hogy még jobban kell hajtani, vagy picit megijedtek, hogy ez így nagyon komoly öt meccs lesz?

Megijedni biztosan nem ijedtek meg, de látom rajtuk az edzéseken, hogy nem olyan felszabadultak, mint azelőtt voltak. A sportolónak arról szól az élete, hogy versenyez, aki nem bízik abban, hogy bennmaradunk az első vonalban, az szedje össze a dolgait és menjen. Hiszem, hogy elég erősek vagyunk, és a pályán kivívjuk a bennmaradást.

Három pont a hátrányuk a nyitraiakkal szemben, hat a szerediek mögött. Az öt meccsen nem nagyon lesz lehetőség hibázásra, illetve javításra…

Fura volt, hogy csak öt mérkőzésben egyeztek meg a felek, egészen más lett volna, ha itthon és idegenben is lett volna öt-öt bajnoki, ahogy az eredetileg a kiírásban volt, akkor 30 pontért játszottunk volna. Tavaly az alapszakasz után az aranyosmarótiaknak 14 pontja volt – nekünk most 16 van – és a tizedik helyen zártak végül. A rájátszásban hoztak 20 pontot. Ezt a szakaszt azért is találták ki, hogy minden csapat kaphasson egy új esélyt, nekünk ez most nem igazán lesz meg, mert öt meccsre szűkítették le a folytatást. Természetesen mi vagyunk a legrosszabb helyzetben, mindent megteszünk, hogy elkerüljünk a 12. helyről, de ha nem sikerül, mindenhol hangoztatom, hogy ez egy kemény öt meccs lesz, ami felkészít minket az osztályozóra.

Mekkora hátrány, hogy három meccset játszanak idegenben, ráadásul rögtön az első kettőt?

Az első meccset azzal a Trencsénnel játsszuk, amelyik szerintem nemcsak a mi hatosunk, hanem a Fortuna Liga egyik legerősebb csapata, annak ellenére is, hogy a zsolnaiaktól felkészülési meccsen kaptak egy nyolcast. Mivel azonban csak ötszázan lehetnek a stadionokban, minden csapatnak nagyjából egyforma lesz a helyzete, a hazai meccseken sem lesz tele a stadion, nem lesznek annyian mellettünk. Jól felkészültünk a folytatásra, és megpróbáljuk a lehetetlent: mert öt forduló alatt le lehet dolgozni a hátrányt, de ezt a többi csapat is így gondolja. A Nitrának például elég négy mérkőzést behúznia, és kint van a vízből.

Ha a három felkészülési meccs alapján (1:1 és 3:1 Ružomberok, 0:2 Slovan) összeveti csapata formáját a márciusival, most hol állnak? Miben van esetleg lemaradásuk?

A játékot illetően már a kényszerszünet előtt is jól néztünk ki, mindenkinek egyenrangú ellenfelei voltunk, sok esetben jobbak is, mint például a rózsahegyiek ellen, csak nem tudtunk gólokat rúgni. A Slovan elleni meccs is jól sikerült, félidőben 3:0-ra kellett volna vezetnünk, de a helyzeteinket nem rúgtuk be, a pozsonyiak pedig rögzített szituációból találtak be. Ugyanaz a problémánk, ami márciusban is volt, a támadások befejezése, hogy nem tudjuk feltenni az i-re a pontot, nem tudunk gólt rúgni. Sokat gyakoroltuk a befejezéseket az utóbbi hónapban, bízom benne, hogy jobban fog kinézni ez a része is a játékunknak.

A Pohronie háza tájáról már a koronavírus-járvány kezdetén olyan hangok érkeztek, amelyek stabilitásról szóltak, önnel is szerződést hosszabbított ebben az időszakban a klubvezetés…

Nemrég együtt ebédeltem a polgármesterrel, aki biztosított afelől, hogy ugyanolyan stabil a klub háttere, mint korábban volt, minden ugyanúgy működik, semmi gondunk nincs. Mindenki bízik benne, hogy ha nem a rájátszás után, akkor legfeljebb az osztályozón kivívjuk a bennmaradást.