Pjongcsangi napló: Ne nézz hátra!

Egyedül biztosan nem tudnám végigcsinálni, ha nem jön a japán kollegina, nem bírom el a biztonságiak lelki terrorját. Nem fordulok meg, próbálok ugyanolyan természetes méltósággal sétálni, mint a megmentőm, de bizsereg a hátam közepe. Várom, hogy mikor vesz minket körbe egy rohamosztag, vagy tépik le a nyakamból az akkreditációt, de nem történik ilyesmi. A sajtóközpont ajtaja becsukódik mögöttünk. 

Sikerült! Ételt csempésztem egy helyszínre!

Minden olimpián eljön a pillanat, amikor az ember az ébresztőt hallva a "reggeli vagy plusz fél óra alvás?" kérdésre a plusz fél óra alvást választja. Ennek a döntésnek a pillanatában találtam ki a zseniális tervet, hogy hát majd én viszek magammal kaját! 

Ebből már látható, hogy a legjobb ötleteimet nem reggel szoktam kigondolni. Már a jégcsarnok felé tartó buszon ültem (kajával felszerelkezve), amikor rádöbbentem: nem fogják beengedni.

Hát persze, hogy nem fogják beengedni, még a vizet sem engedik be. Amivel nem is lenne gond, ha a sajtóközpontokban lenne lehetőség normális ételt venni, de sokszor előfordul, hogy az eleve szegényes kínálatból (egyféle mikrós félkész kaja, kevéssé biztatóan kinéző "grillezett" főtt virsli, csoki, csipsz) csak a csipsz marad. Nem épp a legideálisabb ebéd, főleg nem három héten át.

A biztonságiakat ez nem érdekli. Ők az előíráshoz tartják magukat. Csak semmiféle étel! Meg lehet gyorsan enni (a nyílt utcán a beléptetősátor előtt, asztal és szék nélkül), vagy el lehet dobni.

Sosem voltam jó az ilyen helyzetekben. Ekkor libben be a képbe a megmentőm. "Ez nevetséges. Mi dolgozni jöttünk ide. A sajtóközpontban nincs rendes étkezési lehetőség. Senkinek nem lesz baja. Ez nem bomba" - mondja ellentmondást nem tűrően.

Aztán már nem nézünk hátra.

A többi kollégával beszélgetve kiderül, másoknak is volt már hasonló problémájuk. Ha épp olyan kedvük van, a biztonságiak még egy banánt sem engednek bevinni.

Egy kanadai kolléganő azonban jó tanáccsal szolgál: "Mi már kitapasztaltuk, hogy a főtt tojást nem mutatja ki a táskában a szkenner. A banán nem jó, mert a jellegzetes alakját azonnal kiszúrják. A tojás, az a tuti."

Megköszönöm az ötletet, de már tudom, nem fogom kipróbálni. Amilyen az én formám, azt hinnék, hogy kézigránát. S akkor már biztosan nem úsznám meg a rohamosztagot!