Párizsból is hazavitte a nagy kupát

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Hogyan lett világbajnok a komáromi hölgyből?

Az olaszországi Eb után egy hónapot pihentem, utána elég komoly felkészülés következett. Új koreográfiával, új szabadgyakorlattal. Mást akartam bemutatni, mint a kontinensviadalon. Pintér Dorina mellett Lengyel Vivien tánckoreográfus is segített a munkában.

Mivel szembesült Párizsban?

Nemcsak én, hanem a csapattársaim is nagyon izgultak, hiszen ez nem egy mindennapos megmérettetés. A világbajnokságra is – mint minden más versenyre – keményen kell készülni. Komoly diéta, kitartás, akarat és hatalmas önfegyelem kell hozzá. Két nappal a vb előtt utaztunk ki, tizenhat ország küldte el versenyzőit. Kategóriámban hatan voltunk.

Miért ilyen kevesen?

Mert ez az egyik legnehezebb versenyszám. Nem elég csak jól fizikailag felkészülni, a szabadgyakorlatnak is meghatározó szerepe van. Akinek meg nincs tornászmúltja, mint nekem, az még nehezebb helyzetbe kerül. Nagyjából ötven-ötven százalék a két rész aránya a pontszámban. Komoly felkészülésre van szükség, ami sok embert elriaszt, mert nem elég csak a jó kondi hozzá.

Ezért szűkebb a mezőny?

Vélhetően. Már a mérlegelésnél láttam, két nagy ellenfelem lehet: a katalán és a házigazda francia hölgy. Szerencsére a spanyol színekben induló katalán nem volt formában. Jó tornász, testileg jól felkészült, de ez nem volt elég. Ugyanez mondható el a francia lányról is, de tőle is tartanom kellett, mert otthon versenyzett.

Milyen volt Őszi Denisza?

Nagyon jó formában léptem pódiumra. Szalaggyakorlatommal, kosztümömmel, választott zenémmel magamra vontam a figyelmet. Minden hatásosra sikerült. Közben fáradt voltam. De úgy éreztem, mindent megtettem a felkészülés alatt, bíztam magamban. A formámat pedig a zsűri értékelte. A végén arany lett belőle, amire magam sem számítottam.

Mivel ellensúlyozta azt, hogy kimaradt az életéből a tornászmúlt?

Nem dupla szaltóval próbálkoztam, de valamivel el kellett adnom magam. Nőiesre vettem a figurát, sok táncos elem volt a gyakorlatomban. Mindent megtettem a sikerért. Bátran kell adnia magát az embernek, hogy a döntő pillanatban meg tudja mutatni, mi van benne.

Hogyan élte át a versenyt?

Nagyon izgultam. Igazából nem a helyezés járt a fejemben, sokkal inkább az, hogy próbáljam a maximumot kihozni magamból. Reggel kilenckor kezdődött a verseny, de először csak tizenegy órakor kerültem színpadra. A várakozás alatt szinte végtelennek tűnt az idő. Nálunk a formaidőzítés a legfontosabb, a várakozás meg a legrosszabb. Ugyanez folytatódott délután is. A szabadgyakorlatommal este hat körül léptem színpadra. Már nagyon fáradt voltam, de ilyenkor az ember ezt nem is érzékeli. Egy fontos elem a végén ki is maradt, nem mertem kockáztatni. Az esti döntőre aztán megtelt a csarnok, fergeteges hangulatot teremtettek a nézők is. Ez sokat segített.

És a verseny után mi történt?

Mindenki azt mondta, a legjobb voltam. Én azonban nem voltam ennyire biztos a dolgomban. Az eredményhirdetésig kételkedtem a győzelmemben. Amíg nem mondták ki a nevem, nem hittem el. Aztán végre nekem szóltak a fanfárok. Sírtam örömömben, fantasztikus érzés volt. Két év munkája van benne, meg a korábbi időszaké. Lelkem mélyén volt ilyen célom. Ritkán jön össze, hogy egy évben Európa- és világbajnok is lehessen valaki.

Miben volt más ez a diadal, mint a bussolengói Eb-siker?

Küzdeni kellett érte. Dunaszerdahelyi klubelnökünk, Méhes Roland, aki a szövetség alelnökeként is buzdított, bekiabálta: „Deni, küzdjél!” És én igyekeztem. Mert ez harc volt, valahol az idegek harca is. Célom, álmom megvalósult. Mind az Eb-cím, mind a vb-arany nagyon fontos volt számomra.

Komáromi mozgásstúdiójában is van nyoma a két nagy diadalnak?

Ott tartom a kupákat. Próbálok azonban ugyanolyan maradni, mint azelőtt. Vasárnap hazajöttem, hétfőn már órákat tartottam. Nem állhat meg az élet.

Mit szólnak a vendégei, hogy ilyen sikereket ér el?

Jóleső érzés nekik, hogy nálam készülhetnek. Tudják, nagyon kemény munka van mögötte. Nekem azonban elsősorban ők a fontosak, a versenyzés ugyan nagy kihívás, de csak egyfajta plusz számomra. Úgy érzem, amit elértem, üzenet az embereknek, hogy nincs lehetetlen. Mindenki megpróbálhatja.

Négyéves lánya, Vivien hogyan érzékeli anyu sikereit?

A világbajnokság előtt volt két szlovákiai versenyem. Mikor oda készültem, megkérdezte tőlem: „Anyu, ugye, nem Párizsba mész? Oda csak úgy mehetsz, hogy megint elhozod a nagy kupát.” Hát elhoztam. Felfogja, mi történik velem, örül a sikereimnek.

És mit mondott diadalai után edzője, Jánosdeák Angelika?

Nagyon büszke rám, csak mi tudjuk, honnan indultam. Tizenöt éve tornászom. Ha valaki három éve azt mondja, hogy 2013 után Európa- és világbajnok leszek, nemigen hittem volna el. Edzőm sem tudhatta, hogy ilyen eredményes leszek. Elégtétel ez számára, pozitív visszajelzés.

Immár Európa- és világbajnok. Mi következik ezután?

Egy hónapos pihenő után újabb kihívásokra készülök. Szeretnék kijutni a Fitnesz Olympiára. Úgy érzem, négy-öt évig még formában lehetek. Nem akarom abbahagyni, nagyon szeretem, amit csinálok, még hallani fognak rólam.