Nem tudom, mi történt

Sejejs (középen) az egyik skalicai csatárt akadályozza a kitörésben a pénteki bajnokinTASR-felvételA vártnál nehezebben lendült bele a Slovan, aztán a kezdeti bukdácsolás után hozta formáját s a táblázaton az együttes egyre jobban megközelítette a remekül rajtoló, éllovas Trenčínt.

A bajnokság elején várható volt, hogy elmaradunk tavalyi teljesítményünktől, hiszen jóformán menet közben egészült ki a gárda. Fordulóról fordulóra azonban egyre jobban játszottunk, s ami a fontos, jóval több gólt ütöttünk, mint a pontvadászat elején. Éppen ezért bizakodva vártuk a Trenčín elleni rangadót, amely után nagy volt az öröm, ugyanis ellenfelünk tőlünk szenvedte el idei első vereségét.

Tegyük hozzá, a rangadó egyetlen gólja, amely három pontot ért, ritkán látható kapushibából esett. Miért játszottak védekező felfogásban a Dukla elleni slágermérkőzésen?

Nagy hiba lett volna., ha kitámadunk, s fejjel rohanunk a falnak. Erre vártak a trencséniek, s amikor látták, mi is hasonló taktikával rukkoltunk elő, igencsak meglepődtek. A kezdeti tapogatózás után mindkét oldalon akadt egy-két ígéretes helyzet. Annak ellenére, hogy csak egy gól esett, elégedett lehetett a nyolcezer néző, mert élvezetes jó iramú hokit láthatott. Érthetően bosszúsak voltak a trencséniek, mivel egy könnyen hárítható góllal szenvedtek vereséget. Hát, ilyen a kapussors.

Ki gondolta volna, hogy a sorozatos hazai, illetve idegenbeli pontszerzések után megtorpan a Slovan, és három nap alatt két totógyilkos eredményt ér el...

Egyszerűen nem tudom, mi történt a fiúkkal! Azt határozottan kijelenthetem, hogy nem becsültük le ellenfeleinket. Hazai jégen vezetést szereztünk a Skalica ellen, ezután is voltak helyzeteink, de, sajnos, ezek kimaradtak. A ellenfél egyenlítő gólja és az elpuskázott ziccerek után váratlanul visszaestünk, és már nem tudtunk talpra állni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, hiába igyekeztünk, hiába támadtunk, kihagytuk a helyzeteket, a végén pedig kaptunk még egy gólt, és elúsztak a pontok.

Vasárnap milyen taktikával utaztak Nyitrára?

Felettébb komolyan vettük a sereghajtó elleni meccset, arra kértem a játékosokat, kezdettől fogva rohamozzanak, és már az első harmadban szerezzenek megnyugtató előnyt. Ebből azonban nem lett semmi, mert szétesően, sok hibával hokiztunk, sőt, még gólt is kaptunk az első szünet előtt. Sajnos, a továbbiakban sem találtunk magunkra.

Mérges volt a két fiaskó után?

De mennyire! Még mindig dühöngök, ha eszembe jut a Skalica és az újonc Nitra elleni mérkőzés. A hét elején higgadt fejjel mindent megbeszéltünk, a csapat tagjai azt ígérték, a kassaiak elleni, szombati tévés mérkőzésen kiköszörülik a csorbát.

Nem nyugtalanítja, hogy lecsúsztak a harmadik helyre, s a Trenčín előnye már 15 pont?

Nem, mert az alapszakaszból még nagyon sok meccs van hátra. A valódi tétmérkőzések majd a playoffban várnak ránk. Ekkor kell csúcsformában lennünk, no meg január közepén, amikor a Kontinentális Kupa-döntő mérkőzéseire kerül sor. Ez viszont nem jelenti azt, hogy félvállról vennénk a bajnokság körmérkőzéses sorozatát.