Nem lehet nagyobb az olimpia!

Másfél éve áll a nemzetközi olimpiai mozgalom élén, s azóta jócskán körvonalazódtak az ötkarikás világ új irányzatai. Jacques Rogge NOB-elnökként már letette a névjegyét, amit múlt heti pozsonyi látogatása is megerősített.

ATHÉN. Jövőre az újkori játékok első állomáshelyére tér vissza a nyári olimpia. Az üzleti világ kedvence, a megalománia rendszeres seregszemléje visszatalált Görögországba. Igaz, nem a százéves születésnapra. Nyolc évvel később, mert a támogatók érdekei így kívánták. Athén 2004-re került a sorba, s bizony elég sokáig tartott, míg megtalálta az olimpia iránti mai elvárások hullámhosszát. Sokáig késésben voltak a szervezők, de az év elején már egészen biztató hírek érkeztek a jövő évi játékok felkészültségéről. Felgyorsult a munkák üteme. Maga Rogge is megnézte Athént, látta az építkezések állását. Számára azonban más a fontos: „Az az elsődleges, hogy milyen emberek veszik ki részüket a szervezőmunkából. Más mindent látni, ellenőrizhető, de az nem, hogy kiket választanak ki a háttérmunka elvégzésére, az csak a főpróbákon derül ki. Nos, eddig csak a vitorlások versenyén vagyunk túl, kiválóra sikerült. A többi majd őszre kiderül.”

DOPPING. A világ olimpia mozgalmának első számú embere három rákfenét lát a sportban: a doppingolást, a megvesztegetést és a lelátói erőszakot. A legelsővel kapcsolatban: orvosként tisztában van azzal, hogy micsoda erőket mozgatnak meg a siker érdekében, hogy a doppingolók adagolói állandó lépéselőnyben vannak az ellenőrök előtt. Tudja azt is, hogy gyakran olyan szerekhez nyúlnak az élsportolók, amelyek a gyógyításban nélkülözhetetlenek. Egy példát is felhoz, lerántva a leplet három tavalyi doppingeset hátteréről. A spanyol Mühlegg, valamint az orosz Lazutyina és Danyilova sífutóként bukott le a Salt Lake City-i téli olimpián. Őket is meglepte a dolog, mert nem az akkoriban slágertermékként használt EPO-t találtak a szervezetükben, hanem egy hozzá hasonló készítményt, a NESP-et, ami a vesebántalmak hatásos kezelésére alkalmas. „Ez volt a gyógyszergyártókkal való együttműködésünk első gyümölcse. Amíg az EPO kimutatására tíz évig tartó kutatás kellett, addig a NESP 2001 októberében történt piacra dobása után 2002 februárjában már elkaptuk azokat, akik ezzel éltek viszsza.” Hiába voltak világklasszisok, hiába tiltakoztak, a váratlanul gyors doppingcsapásra alighanem a mögöttük álló szakembergárda sem számított.

JÖVŐKÉP. Egy biztos: véget ért az olimpiák állandó duzzasztásának korszaka. A Mexikóvárosban tartott legutóbbi NOB-ülés érthetően megszabta a felső határt: 28 sportág, 300 versenyszám és 10 500 sportoló. Ehhez 2003 januárjában Jacque Rogge az alábbiakat fűzte: „Érthető, hogy hatalmas a játékok iránti érdeklődés, a szervezők és az indulók részéről egyaránt. Voltaképpen 1896 óta csak nőttek a játékok, minden téren. Nincs szándékunkban még nagyobb és többszereplős olimpiát rendezni, viszont a színvonalat sem kívánjuk csökkenteni. Szerepet szorítunk az új sportágaknak, s ha így lesz, csak mások rovására tűnhetnek fel a műsorban. Olcsóbb olimpiákat akarunk, olyan létesítményekkel, amelyek később is hasznosíthatók lesznek, nem maradnak nyűgként a rendezők nyakán. Csökkenteni fogjuk az akkreditácókat is, de nem a médiáét. Arra szükségünk van, hiszen Sydneyből is négymilliárd embert tájékoztatott az eseményekről. Kis ország rendezhet-e olimpiát? Esete válogatja. Alapvető mutató az odaítélésnél az ország gazdasági ereje, lakossága viszont nem mérvadó. A 12 ezer lakosú Lillehammer 1994-ben remek játékokat rendezett a négymilliós Norvégiában. Görögországnak sincs 12 milliónál több lakosa, mégis Athén lesz a következő házigazda. Ezzel azt akarom jelezni, nem az ország lélekszáma a legfontosabb a rendezésnél.” Ez egyfajta üzenet az elcsendesedett szlovákiai kísérletek (Poprád-Tátra) és mind nagyobb erőket megmozgató magyarországi próbálkozás (2012) végrehajtóinak.