Nem kell több sztár

Ronaldo és Raul, a királyi gárda két csatárcsillaga ostromolja az ellenfél kapujátReuters-felvéteA jelenlegi Madridot a szurkolók már oly mértékben Florentino termékének tartják, hogy el is nevezték „Floren Team”-nek. Nem is minden alap nélkül: az együttes három – talán legfényesebb – csillagát, a három aranylabdást, Figót, Zidane-t és Ronaldót egyaránt ő szerződtette az elmúlt három esztendőben.

Jorge Valdano sportigazgató a minap jó osztályzattal értékelte a Madrid 2002-es esztendejét. Ön hányast adna a csapatnak?

Valdano érti a dolgát, és nem csak nekem, hanem a szurkolóknak is ez a véleményük. Szerintem mégis megérdemeljük a jeles kalkulust.

Nem volt túlzás egy kicsit a centenáriumi esztendő programja?

Miért, mit hagyott volna ki? A New Yorkban a japán válogatottal játszott jótékonysági meccset, a kábítószer- és AIDS-ellenes küzdelem jegyében? A látogatást az ENSZ-ben? A Bernabéu Kupát korábbi BEK-győztesek ellen? Vagy a december 18-i nagy fiesztát, a világválogatott elleni mérkőzést? Végtére is csak egyszer vagyunk százévesek.

Mekkora felelősséget jelent a Real Madrid elnökének lenni?

Óriásit. A Real Madrid a földkerekség leguniverzálisabb sportegyesülete, már régen túlléptük Spanyolország határait. Több szurkolója van a Madridnak külföldön, mint idehaza. Abban a 29 hónapban, amióta elnöke vagyok ennek a klubnak, minden tevékenységem e hírnév erősítését szolgálta.

Azt azért ismerje be, hogy Zinedine Zidane zseniális góljáig Glasgow-ban, a Bajnokok Ligája döntőjében, a zabszem benne volt a hátsójában.

Nézze, öt versengésben indultunk az elmúlt évben, ebből hármat megnyertünk- a BL-t, a Szuper Kupát és az Interkontinentális Kupát –, a Király Kupában a döntőben maradtunk alul, s a Primera División első helyéért is versenyben voltunk az utolsó fordulókig. Tény, ha nem nyertük volna meg a BL döntőjét, akkor most hiányérzetünk lenne. De senki se feledje el, hogy a Real Madridnak százéves fennállása alatt még egyetlen olyan esztendeje sem akadt, amelyben mindent megnyert volna. Hiszen bármekkora sztárok is a mi játékosaink, azért ők is csak esendő emberek.

Ön szerint azok a hatalmas befektetések, amelyeket Figo, Zidane és Ronaldo vásárlása jelentett, megtérültek a mezeladásokból?

Egyedül abból nem. Amikor ekkora sztárokat szerződtetünk, a hatás nem fejezhető ki euróban vagy pesetában. Legalábbis közvetlenül nem.

Van még olyan labdarúgó a piacon, akiknek helye lenne a Madridban? Várható további jelentős erősítés?

Nem hinném. Nem fér már több csillag ebbe a „világválogatottba“. A forrás, ahonnan merítenünk kell a jövőben, az a híres madridi utánpótlás. És ez nem is kerül pénzbe.

Nem gondolja, hogy a sportegyesületi forma hosszú távon idejétmúlt, és át kellene alakulnia a klubnak részvénytársasággá?

Az a célunk, hogy rendes bevételeink meghaladják rendes kiadásainkat. A 2003-2004-es bajnoki évben ezt már garantálni tudom.

Csakhogy annyi pénzt lehetetlen beszedni, amennyit a játékoskeret keres.

Az az elképzelésem, hogy a labdarúgók fizetésére költött pénz hosszú távon ne haladja meg a klub költségvetésének ötven százalékát.

Milyen lesz a 2003-2004-es évad Real Madridja?

Nagyjából ugyanolyan, mint a mostani. Vicente del Bosque marad az edző, és a játékoskeretben sem lesznek komolyabb változások.

Ha Ronaldo el akar menni márciusban a riói karneválra, ad neki ön szabadságot?

Ez nem az én dolgom, hanem Valdanóé.