Nem halványul Július Nôta emléke

Nincs meg a gyilkos

A tragédia a szlovák és a magyar futballvilágot is megrázta. Nôta kapusként nagyon népszerű volt, átélte a rimaszombatiakkal a nagy feljutásokat, amikor két év alatt két osztályt feljebb lépve az élvonalba került a csapat, majd Magyarországon folytatta pályafutását – védett Diósgyőrben, Dunaújvárosban, Zalaegerszegen, a Honvédban és a Vasasban is, végül visszatért Rimaszombatba, ahol kapusedző lett. A korosztályos szlovák válogatott kapusaival is foglalkozott. 

37 évesen gyilkolták meg, tíz év távlatából sem tudni, ki volt az elkövető. A tett színhelyén Jánosiban kis emlékmű áll, rajta egy futball-labda is jelzi, hogy Nôta élete összefonódott a labdarúgással. Sírkövén nincs semmilyen különleges felirat. Julko Nôta – ennyiből is mindenki tudja, kinek az élete ért véget tragikusan korán.

„Ez örökké fájni fog. Az ember valahogy megtanul együtt élni a helyzettel, folytatja a mindennapokat, de sosem lehet megbékélni azzal, ami történt – mondja lapunknak Zuzana Nôtová, Július Nôta özvegye. – Egyik percről a másikra elvesztettem a férjem, a gyerekeink, Julko és Jakubko pedig az apjukat. Ezt nehéz feldolgozni. Úgy veszem észre, a gyerekeknek évről évre talán még nehezebb is, mert a felnőttkor küszöbén egyre nagyobb szükségük lenne az apjukra. De már nincs ott mellettük.”

A hozzátartozók, barátok fájdalmát csak fokozza, hogy tíz év után sem tudni, ki ölte meg a kapust. Röviddel a gyilkosság után letartóztatták a helyi Milan Z.-t, akit tiltott fegyverviselés és droghasználat miatt is letöltendő szabadságvesztésre ítéltek, de a gyilkosság ügyében néhány évvel később bizonyítékok híján felmentették, azóta már szabadlábon van.

„Én már ezt nem szeretném boncolgatni. Sajnos, ez van, a gyilkos azóta sincs meg” – jegyzi meg keserűen Zuzana Nôtová.

Igazi kapusnév

Július Nôta örökségét idősebb fia, a kis Julko viszi tovább, Jakubkót sosem érdekelte a foci. Julko a gyilkosság idején nyolcéves volt, már akkor is védett. „Gyorsan fel kellett nőnie, de a tragédia csak megerősítette abban, hogy kapus akar lenni. Amit annak idején az édesapjával tervezgettek, azt most megvalósítja. Ezért is kötött ki végül Zsolna helyett Besztercebányán, mert az apjával mindig arról beszélgettek, hogy egyszer majd a besztercebányai sportgimnáziumba fog járni” – meséli fiáról Zuzana Nôtová. 

Fia a gimnázium befejezése után földrajz–testnevelés szakra jelentkezett, emellett a II. ligás besztercebányai Dukla cserekapusa. „A földrajz és a testnevelés szép kombináció, de nehéz. Julko most szembesült például először a sízéssel. A férjem azt tartotta, egy futballista ne álljon sílécre, egy kapus meg főleg ne, mert a kezére és a lábára is szüksége van. Ezért a fiúk nem is tanultak meg sízni” – mondja mosolyogva Zuzana Nôtová. 
Bár a kapusoknál az ujjtörés vagy -ficam a leggyakoribb sérülés (a néhai Július Nôtának is meggyűlt ezekkel a baja), a kis Julko első komoly sérülése ennél jóval kellemetlenebb volt: állkapocstörés. Egy hónapig össze volt drótozva az állkapcsa, csak híg ételt fogyaszthatott – kínszenvedés volt ez neki is, és édesanyjának is. 

„A férjem kiskorától a futball felé terelgette Julkót, én pedig örülök, hogy a nyomdokaiba lépett – jelenti ki büszkén Zuzana Nôtová. – Kár, hogy nincs már itt köztünk, hogy még többet segíthetne neki. De a neve fennmaradt, a fiamnak sokszor mondják: a Nôta igazi kapusnév!”

Tornák őrzik emlékét

A tragédia idején a rimaszombatiak kapusa Martin Kuciak volt, aki később Aranyosmaróton, majd Podbrezován folytatta pályafutását, innen igazolt a téli átigazolási időszakban a prágai Slaviába. 

Sokszor és sok helyen elmondta már, sokat köszönhet Nôtának, aki biztatta akkor is, amikor Rimaszombatban eleinte kevés lehetőséget kapott, és ezt a rengeteg segítséget a fiának szeretné viszonozni. Azóta is folyamatosan kapcsolatban vannak. 

„Sokat segített nekünk a kezdetektől, bármikor kész volt tanácsot adni, és sok kesztyűt is kaptunk tőle. Hálás vagyok Martinnak, hogy mindig szakmai szemmel értékelte Julko kapusteljesítményét, én anyaként mégis elfogultabb vagyok” – magyarázza az özvegy. Egy ideig a fia rendszeresen járt kapustáborokba Diósgyőrbe is, az ottani kapusedző invitálására. A tragédia után egyszer a kis Julko végezhette el a kezdőrúgást Diósgyőrben, ez a figyelmesség nagyon jólesett a családnak.

„Julko teljesen az apjára ütött, hasonló stílusban véd, mint ő, csak abban nem hasonlít rá, hogy nem akar hosszú nadrágban védeni, pedig az apja mindig hosszú nadrágban állt a kapuba” – mondja nevetve Zuzana Nôtová.

Hozzáteszi, férje is jó kedélyű, mosolygós ember volt, aki azt szeretné, mosolyogva emlékezzenek rá. Ezért is örül, hogy Feleden egy téli öregfiúk-teremtorna, Jánosiban pedig egy nyári torna őrzi férje emlékét. 

Amikor felmerült, hogy Rimaszombatban futballakadémia létesülhet, az is felvetődött, hogy a felújított stadionnak Július Nôta nevét kellene viselnie. „Én is csak pletykákat hallottam, ráadásul az akadémia valószínűleg már nem is jön létre – vélekedik Zuzana Nôtová. – De jólesik, hogy gondolnak a férjemre, megérdemli, mert sokat tett a rimaszombati fociért.”