Évszázadon átnyúló, kőbe faragott gyász

Bár első pillantásra jó állapotúnak látszik, alaposabban megfigyelve az is feltűnik, az időjárás viszontagságai kikezdték, megrongálták a szarkofág formájú, gyászoló nőalakkal ékesített sírt. Most még menthető, s remélhetőleg hamarosan restaurálják. A legfrissebb hírek szerint, mint az országosan jegyzett védett műemlék fenntartója, Rozsnyó városa tervezi a felújítást. Megérdemelné!

Kandó és Pósch család

Arról a Kandó Kálmánról beszélünk, aki az első magyar villanymozdony létrehozója, ő volt az a nemzetközi szinten elismert vasútvillamosítási szakember, aki alig 1895 és 1929 közt 69 szabadalmat dolgozott ki és nyújtott be villamos vasúti motorok, többfázisú váltóáramú motorok, automatikus kapcsoló berendezések, villamos felsővezetékek és erőátviteli telepek működése tárgykörökben. Rendkívül tájékozott, világlátott ember volt, aki az 1897-es amerikai útja során a Baltimore város állomásait összekötő egyenáramú vontatást tanulmányozva jött rá, hogy a váltóáramú vontatás gazdaságosabb, gyorsabb és biztonságosabb. Egy év múlva már Rozsnyón járt, ahol 1898. szeptember 11-én eljegyezte a nála 11 évvel fiatalabb Pósch Ilonát, egy régi és már régen Rozsnyóra származott Zólyom megyei nemesi család sarját, akit 1899-ben feleségül vett Budapesten. Kandó maga is régi nemesi családból származott, előnévként a sztregovai és farnosi nevet használták, ősei közt Rimay nevűek találhatók és számos híres nógrádi nemesi családdal volt rokon. Kandó Kálmán rendkívüli tehetségű, nagy munkabírású, kitartó és igen megbecsült szakember volt, kiemelten sikeres a munkájában.

Szomorú tragédiák

Magánéletére azonban tragédiák egész sora vetett árnyékot. Az első súlyos csapás imádott felesége, a rozsnyói születésű Pósch Ilonka elvesztése volt, aki 1913. július 9-én hunyt el. A fiatalasszony halálát alig 33 évesen a fennmaradt adatok szerint veseelégtelenség okozta, Ilonka akkor már két kisgyermek, egy kisfiú és egy kislány édesanyja volt. Sírját egy carrarai márványból faragott emlék díszíti, ennek alkotója Amleto Cataldi nevű ismert olasz szobrászművész. Érdekesség, hogy Amleto Cataldi – akinek jó néhány alkotását, így az Amboisban lévő Leonardo da Vinci szobrát – számontartja az olasz művészettörténet, szintén fiatalon, alig 48 évesen hunyt el. Három viszonylag fiatalon elhunyt embert köt össze a kőbe faragott fájdalom. Mert Kandó Kálmán is viszonylag korán, alig 61 évesen hunyt el. A Fiumei úti temetőben – egykor Kerepesi úti temető – nyugszik, a 46-os parcella 1. sorának 6-ik sírjában, sírköve Müller Ernő alkotása. Miután özvegyen maradt, a feltaláló mérnök soha többé nem nősült újra, imádott felesége halála után minden erejét a munkájára fordította. A tudós ember egészségét egy másik megrendítő esemény is legyengítette, amikor fia, ifjabb Kandó Kálmán – aki 1899 végén született – alig 23 évesen öngyilkosságot követett el. A sorscsapások alatt Kandó Kálmánt egyedül az vigasztalta, hogy az 1901-ben született Sára Ilona lányának sikeres volt a házassága, és 1924-ben Dobrovits György nevű unokája is megszületett. A családnak ez az ága ma is létezik, német nyelvterületen él. Kandó Kálmánné Pósch Ilona síremléke remélhetőleg hamarosan megújul, az országos műemlékjegyzékben nyilvántartott alkotás felújítására pályázati forrásból szeretne Rozsnyó városa támogatást szerezni. Remélhetőleg sikerül!