Nem érzi magát túlkorosnak

Sikeresnek nem nevezheti Kabát Péter a közelmúltban véget ért őszi labdarúgó-szezont, az újpesti szurkolók kedvence sérülést sérülésre halmozott. A 37 éves Megyeri úti csatárral beszélgettünk.

Sokat volt sérült az őszi szezonban. Mennyire hiányzott a foci, a játék?

Szörnyen rossz sérültként a lelátóról nézni a csapat mérkőzéseit. A nézőtéren ülve nemegyszer azt vettem észre magamon, hogy annyira bele tudom élni magamat a látottakba, hogy van, amikor még a lábam is „bemozdul” a gólhelyzetekre. Lényegében ugyanez vonatkozik a kispadra is, amikor már csereként számításba veszik az embert, és közelebb kerülhet a játéktérhez.

Nebojsa Vignjevics edzővel milyen a kapcsolata? Mert azt látni, hogy hiába egészséges, a tréner nem kapkodja el, hogy akárcsak csereként is, de lehetőséget adjon önnek.

Kimondottan jónak tartom a viszonyomat vele, úgy érzem, hogy nincs vele problémám. Tudomásul kell venni, hogy a sérüléseim sok hátrányt tudnak okozni. Lényegében mindig mindent újra kell kezdenem ilyenkor, ehhez pedig türelem, idő és meccsek kellenek.

A mellőzés miatt nem fordult meg a fejében, hogy csapatot vált?

Ahogyan már utaltam is rá, nem érzem magam mellőzöttnek. Sok időt töltöttem már itt Újpesten, máshol nem tudom már elképzelni magam, mint játékos. Újpest az én hazám!

Harminchét évesen nem érzi azt, hogy idős már az első osztályban való szerepléshez?

Ez meg sem fordult még a fejemben soha. Nem érzem magam „túlkorosnak”. Jó erőben vagyok, és szeretnék még egy-két évet komoly szinten játszani.

Meddig van szerződése Újpesten?

2016. június 30-ig szól a szerződésem.

Milyen tervei vannak az új esztendőre?

Természetesen azt mondhatom, hogy valamennyi tervem a labdarúgáshoz, és a Megyeri úthoz kapcsolódik. Reménykedem abban, hogy túllépek végre ezen az engem sújtó sérülési hullámon, és góljaimmal, játékommal tudom segíteni a csapatot! Szép lenne megnyerni ismét a Magyar Kupát, és a bajnokság végén is megmaradni a dobogón.