Negyedik lett a Veszprém a BL-ben

ÖSSZEÁLLÍTÁS

A Győr és a Szeged kupadiadalai után a magyar kézilabda-rajongók egy hónap leforgása alatt immár a harmadik Final Fourt izgulhatták végig, ezúttal azonban nem a magyar együttes játékosai emelhették a magasba a trófeát.

Atomkézilabda

az elődöntőben

A férfi BL elődöntőjében a Veszprém a német Kiellel találkozott. A mérkőzés fantasztikus játékot hozott, a szünetben a stúdióvendég Lékai Máté atomkézilabdának nevezte a látottakat. A veszprémiek nem ijedtek meg a húszezer fős kölni aréna hangulatától (már csak azért sem, mert a veszprémi tábor nemegyszer túlkiabálta a létszámfölényben lévő németeket), és sokáig nyílt volt a harc a kétszeres BL-győztes Kiellel szemben.

Végül azonban három dolog döntött: 1.) a veszprémiek túl sokszor adták el a labdát, így a Kiel élhetett a legveszélyesebb fegyverével, a gyors letámadásokkal; 2.) a csereként beállt svéd Andreas Palicka csodákat művelt a Kiel kapujában; 3.) a fokozódó feszültség miatt a veszprémi Sulic a 43. percben belekönyökölt Wiencek arcába, így piros lappal végleg kiállították. A Kiel 29:26-ra megnyerte a mérkőzést, és bejutott a döntőbe.

Carlos Ortega, a Veszprém spanyol vezetőedzője a mérkőzés után azt mondta, nagyon sokáig egyenrangú ellenfelei voltak a Kielnek, de a német csapat a második félidőben megbosszulta a sok kihagyott helyzetet, gyorsan tudott indulni, ezekből pedig rendre betalált.

Nagy László szerint idegesen kezdtek, és nem tudták megszűrni az ellenfél gyors támadásait, pedig készültek erre.

Iváncsik Gergő úgy vélte, mindig egy „pici dolog” hiányzott: „Amikor kellett volna, akkor a Kiel dobott gólt, vagy védekezett ki támadást. Sajnos, sok hibával játszottunk, és kaptunk 8-9 lerohanásos gólt.”

Mirko Alilovic kapus és az átlövő Momir Ilics szerint a játékvezetők sem mindig álltak a helyzet magaslatán, de nem ezen múlott a vereség. „A védekezésünk jó volt, de sajnos támadásban többet hibáztunk, ezekből kaptuk a gyors gólokat” – tette hozzá Ilics, aki éppen a Kiellel nyert kétszer BL-t.

A másik elődöntő is óriási csatát és elképesztő fordulatokat hozott, a Barcelona már hat góllal is vezetett a Flensburg ellen, ám a rendes játékidő végül 32:32-vel ért véget, a hosszabbítás után 36:36 volt az állás, hetesekkel pedig 5:3-ra a Flensburg nyert, s jutott a döntőbe.

A Barcáé a bronzérem

A bronzmeccsen a veszprémieknél nem játszhatott az eltiltott Sulic, a kapuban pedig Fazekas kezdett, akinek május 5-én eltörött a keze, és azóta nem játszott. A magyar kapus parádésan nyitott, hétméterest is fogott, és csak a hatodik percben kapott először gólt. A túloldalon Sterbik is elkapta a fonalat, így alig esett gól, 15 perc után 3:3 volt az állás. A 24. percig a Veszprém–Rutenka meccs 6:6-ra állt (a Barcelona klasszisa végül 11 gólt dobott a meccsen), akkor a volt veszprémi Lazarov indulása után először vezetett a Barca. Ekkor pályára lépett – mi több, góllal debütált – a Veszprém iráni átlövője, Dzsamali, aki a BL Final Four történetének első ázsiai játékosa lett, pedig öt hete térdszalagszakadást szenvedett.

A második félidő elején 13:9-re elhúzott a Veszprém, de a Barcelona kiegyenlített. A veszprémiek védekezése szétesett, amíg a magyar csapatnak meg kellett harcolnia a gólokért, addig a katalánok viszonylag gyorsan tudtak eredményesek lenni.

Az 52. percben, 20:20-nál Nagyot kiállították, és először lépett meg két góllal a Barcelona. Azonos létszámban ugyan visszajött a Veszprém, ám az izgalmas utolsó percben, 25:24-nél vitatható ítélettel sújtották, ráadásul a játékvezetők abban sem tudtak megegyezni, hány másodperc van még hátra a meccsből. A játékosok, élükön a csapatkapitány Nagy Lászlóval hevesen reklamáltak, a lelátó is nagy füttyel fogadta, hogy a labda a Barcelonánál maradt. A támadás végén Karabatic betalált, és ezzel eldőlt a harmadik hely sorsa. A végeredmény 26:25 lett.

Carlos Ortega, a Veszprém vezetőedzője büszke volt csapatára, bár szomorú is volt a vereség miatt: „A szombati vereség után talpra álltunk, jól harcoltunk. Külön köszönet a szurkolóinknak, hogy elkísértek minket Kölnbe. Sajnálom, hogy így alakult, mert szerettünk volna nyerni, és volt is rá esélyünk.”

A nyáron eligazoló Iváncsik Tamás elmondta, vegyes érzések kavarogtak benne a lefújás után. „Optimistán vártam a négyesdöntőt. Sajnos szombaton sok hibával játszottunk, és tulajdonképpen magunkat vertük meg. Nagyon bíztam benne, hogy most javíthatunk, de éppen hogy kikaptunk megint, és most ez nem rajtunk múlott. Boldog vagyok, hogy itt lehettünk” – nyilatkozta Iváncsik.

Fonyó Károly, a Veszprém klubelnöke már nem fogalmazott ilyen diplomatikusan: „Lehetett volna esélye a csapatnak, de a külső körülmények befolyásolták a végeredményt, és nem tudtuk elérni célunkat. Jogi lépéseket teszünk, hogy kivizsgálják a játékvezetők ténykedését.” (MTI)