Nagyváradról a Mount Everestre

Tavasszal egy nagyszabású expedíciót tervezett a Mount Everestre, de a koronavírus-járvány miatt meghiúsult a mászás. Gondolkodik B terven?

Megpróbálom elfoglalni magamat, szerencsére futni és edzeni így is lehet. Várom a fejleményeket, egyelőre nehéz bármit is mondani. Az is lehet, hogy az ősszel jön majd össze az Everest, az is lehet, hogy nem. Meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. Azt tudni kell, hogy az Everestet még nem mászták meg magyarok oxigénpalack nélkül. (Eddig öt magyar összesen hatszor járt a Mount Everest csúcsán, mindannyian használtak pótlólagos oxigént – a szerk.). Úgy gondoltam, hogy ki szeretném magamat próbálni a legmagasabb hegyen a világon. Számomra mindig az a cél, hogy kipróbálhassak valami újat, egy hegyet, amit mások még nem másztak meg, vagy amit más magyar még nem mászott meg.

A tervek szerint a kevésbé népszerű tibeti oldalról mászta volna meg a Mount Everestet. Talán azért, mert onnan nehezebbnek tartják?

Szerintem nem nehezebb az az oldal, vannak előnyei és hátrányai is a nepáli oldalhoz viszonyítva. Átgondoltam, és úgy láttam, hogy abból az irányból több esélyem lenne. Több embert is ismerek, aki megmászta az Everestet, sokat beszélgettem velük erről, és többen is ajánlották a tibeti oldalt. Főleg mivel én oxigénpalack nélkül mászok, így jobbak az esélyeim arról az oldalról. Amikor aztán a kínaiak lezárták azt az oldalt a koronavírus-járvány miatt, úgy voltam vele, hogy megpróbálkozom a nepáli oldalról, csak hát pár nappal később jöttek a hírek, hogy azt is lezárták. 

Mászásait az elmúlt években a Kalifa Alpin csapat tagjaként, magyar útlevéllel és magyar zászlóval abszolválja.

Partiumi, nagyváradi magyar vagyok, kettős állampolgár, magyar állampolgárságom is van. Mint a magyar nemzetet képviselő mászó magyar állampolgárként mászok, mert számomra fontos a nemzeti hovatartozás. Ezt főleg a nyolcezresek esetében hangsúlyozom, amelyek a nagyobb közönség számára is érdekesek. 

Prioritást élveznek önnél a nyolcezresek az alacsonyabb hegyekkel szemben?

Körülbelül tíz éve járok már magas hegyekre, valamilyen szinten ezekre fókuszálok. Úgy gondolom, hogy ebben a műfajban kiemelkedőbb vagyok, mint másban, de egyéb technikai mászásokat is végzek, főleg edzés céljából. Ebben a műfajban azonban nem jutottam olyan szintre, hogy komoly falakat másszak. Egyelőre én a nyolcezresekben találtam meg azt, amiben talán jobb vagyok, mint az átlag. 

A tavalyi évben két nyolcezressel is megpróbálkozott, előbb sikeresen feljutott a Gasherbrum I-re, az ősszel azonban nem sikerült elérni a Dhaulagiri csúcsát. 

Én a Dhaulagiri-expedíciót sem élem meg kudarcként. Pont a csúcsra nem jutottam fel, de attól még egy nagyon jó expedíció volt, ahol jól éreztem magam, és fontos tapasztalatokat szereztem. Persze ez abban csúcsosodott volna ki, ha sikerül feljutni. Nem sikerült, ennek ellenére nem egy negatív élmény. A lényeg, hogy mindig megtegyek mindent, ami lehetséges, és ha tudom, hogy mindent megtettem és mégsem sikerült, nem okolom magamat. Lehet, hogy majd egyszer újra előtérbe kerül a Dhaulagiri, de nincs bennem az érzés, hogy ezt a hegyet most mindenképp meg kell mászni. Remélem, hogy lesz még alkalmam visszatérni erre a hegyre, de nem csak ez lebeg a szemem előtt. A nyolcezreseknél az időjárás és a szerencse is mindig fontos tényező. 

Négy megmászott nyolcezrese van, ezek közül melyik volt a legkeményebb menet?

Mindegyik nehéz volt, mindegyiken nagyon keményen meg kellett dolgozni a sikerért, de nem tudnám megmondani, hogy melyik volt a legnehezebb. Az az igazság, hogy ezek közül egyik sem igazán nagy nyolcezres. Vannak köztük nehéz és kockázatos hegyek, de az igazán nehéz mászások még előttem vannak. 

Melyik csúcsok vannak tervben, vannak hosszú távú céljai?

Eleve úgy osztom be az időmet egy évre, hogy el tudjak menni legalább egy expedícióra. Lehetőség szerint minden évben próbálkozok egy csúccsal, de az az igazság, hogy nem gondolkodom tíz évre előre. Minden évben a következő expedícióra koncentrálok, próbálok szponzorokat találni, és ha az sikerül, akkor gondolkodom csak a következő lépésen. Persze jó lenne mindegyiket megmászni, és amikor sikerül egy expedíció, akkor én is mindig motiváltabbá válok, de egyelőre nem foglalkoztatnak ilyen távoli célok.

Milyen típusú mászónak tartja magát? Általában óvatos, vagy több rizikót vállal?

Lehet, hogy az otthon ülőknek a hegymászók így válnak szét két csoportra, de szerintem ez nem így van, én nem tudom kettéválasztani. Ahhoz, hogy nyolcezreseket másszon az ember, nyilvánvalóan kell kockáztatni és rizikót vállalni. A legfontosabb része az egésznek a jó felkészülés, és ha nagyon erős állapotban vagy a hegyen, azzal a rizikófaktor is csökkenthető. Ha erős vagy és gyors, akkor mindig adódni fog legalább egy alkalmad a csúcsra jutni. A hegyen már a legtöbbször a pillanat dönti el a dolgokat, és szerintem bele kell menni a dolgokba, amíg azt a józan ész megengedi. Bele kell menni a csúcstámadásba is, hogyha úgy érzed, hogy máskor nem lesz rá alkalmad.

Előnyben részesíti az expedíciói során a szólózást, vagy szeret csapatban mászni?

Ritkán van az ember egyedül egy nyolcezresen a standard útvonalon. Olyan nincs, hogy csak te vagy, mert mindig vannak egyéb mászók, egyéb expedíciók is. Így eleve relatív dolog az egyedül mászás. Számomra nem fontos az, hogy csapatban menjek, hiszen az ember gyakran a hegyen alakít ki csapatot. Persze nem árt, ha van egy jó mászótársad, akivel együtt elindulsz otthonról, és ha jól ismered, akkor a hegyen jól együtt is tudtok dolgozni, de ez nem annyira fontos, mint mondjuk a Magas-Tátrában, egy technikás hegyen, ahol jó, ha biztosít valaki. 

Hogyan alakult ki a mászás iránti rajongása?

Először aprólékosan elkezdtem felfedezni a Kárpátokat, és aztán egyre messzibb tájakra és egyre magasabbra vágytam. Mindig érdekelt a földrajz és a történelem, a kaland, a természet és a barlangászat. Ezek együttes hatásából jött a hegymászás, a vágy messzi tájakra elmenni, más kultúrákat megismerni, ahol kipróbálhatom magam a hegyeken is. Természetesen Erőss Zsolt is hatást gyakorolt rám.