Monzában is Vettel nyert, a tifosik nagy bánatára

GYÖRGY NORBERT

A Forma–1-es bajnoki sorozat kezdete óta (1950) minden évben itt, Monzában kerül sor az Olasz Nagydíjra (egyetlen kivétel, amikor 1980-ban Imolában futották a versenyt). Korábban nemegyszer óriási csatározások helyszíne volt az olasz ring, bajnoki címek sorsa dőlt el (akár végzetes balesetek árán is), de olyan futamok is akadtak, amikor dögunalmas vonatozás ment az első körtől az utolsóig.

Szerencsére ez utóbbi veszély a KERS és az aktív hátsószárny bevezetése után már nem fenyegeti a királykategóriát. Hogy ez mennyire elegáns megoldás, arról persze megoszlanak a vélemények, viszont abban mindenki egyetért, hogy pl. Hamilton akciói ezúttal is élményszámba mentek. Ami pedig a bajnokságot illeti: matematikailag természetesen nem dőlt még el semmi, viszont félő, hogy gyakorlatilag igen.

Vettel két héttel korábban, Spában nagyon simán nyerte a futamot, és egyértelművé tette, hogy ki a cím első számú várományosa. A többiek viszont, különösen a Ferrari és Alonso, abban bíztak, hogy gyors a monzai kör nem fog ízleni a Red Bulloknak azok relatíve alacsony végsebessége miatt. Erre jött Seb Vettel, és a szombati időmérőn gond nélkül kiautózta pályafutása 40. pole pozícióját, és látványosan demonstrálta, hogy a Red Bull ugyan a végsebesség szempontjából valóban elmarad kicsit a legjobbaktól, viszont a kanyarokból kijövet a kigyorsításoknál több időt nyernek, mint amit az egyenesek végén elherdálnak. Magyarán, Monzában is nekik volt a legjobb autójuk.

Mindezek után nem meglepetés, hogy Vettel némi gumifüstölős-elfékezés után (tehát még ez is belefért) az első sikánban rögtön az élre állt, néhány kör alatt kiautózta azt a négy–öt (később tíz) másodperces előnyt, amivel könnyedén maga mögött tarthatott bárkit, és végig kontrollálva a verseny kimenetelét, gyakorlatilag egy könnyű rajt–cél győzelmet aratott.

A bajnoki címvédő, aki 21 évesen és valahány naposan, egy emlékezetes és kaotikus esős futamon éppen itt, Monzában aratta pályafutása első győzelmét még 2008-ban, a bajnoki pódiumon az olasz közönség kitartó füttykoncertje mellett ezt mondta: „Nagyon különleges érzés visszatérni ide, nagyszerű futam volt. Lehet hallani, hogy mit jelent, ha nem piros overallban nyer valaki. De ez azt jelenti, hogy jól dolgoztunk, és legyőztük a pirosakat” – utalt Vettel a második helyen célba érő Ferrarira. „Mindkettőnk számára (a harmadik Webbernek is) jól sikerült a futam. Bár voltak gondok a váltóval, akadt elég előnyünk, amiből gazdálkodhattunk, így nem volt probléma. Remek munkát végzett a csapat.”

Persze Vettel mögött nem volt minden ennyire egyértelmű, és olykor még autóversenyzés is folyt a pályán. Alonso pl. ismét kihozta a maximumot az ötödik rajtkockából és a Ferrariból, de ez a győzelemhez most is kevés volt; Webber váltóproblémákkal küszködve dobogóra állhatott (tehát szépen búcsúzott Európától); Nico Hülkenberg a Sauberrel a nagyon ígéretes és briliáns harmadik rajtkockát ugyan nem tudta dobogóra váltani, de így is nagyot autózott (ötödik lett); Hamilton pedig (a verseny során bedöglött a csapatrádiója), ahogy azt már fentebb említettük, harcias volt, és pazar előzéseket mutatott be, ami látványnak ugyan szép volt, viszont mindössze két bajnoki pontot ért. „A kilencedik hely jutott, holott sokkal előrébb kellett volna végeznünk, ezért nagyon csalódott vagyok – mondta a futam után a brit pilóta. – Mindent beleadtam, de nem volt egyszerű. Két pontot szereztem, de azt gondolom, hogy a bajnokság véget ért számomra. A csapat remek munkát végzett, én viszont nem úgy teljesítettem, ahogy kellett volna.”

Tehát Räikkönen után gyakorlatilag Lewis is lemondott a címről. Egyedül Alonso maradt még úgy-ahogy képben, de az ő végső sikerére is már csak a legelvakultabb tifosik tennének némi pénzt, vagy talán már ők sem. Különösen úgy, hogy az évad hátralévő részében már inkább az épített, nagy leszorítóerőt igénylő pályák jönnek, ami egyértelműen a Red Bulloknak kedvez. És ugye emlékszünk még Vettelnek a tavalyi, négyfutamos ázsiai hadjáratára, ahol megnyerte a vb-címet. Most összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben van.