Mindenki mosolyog

Samir Handanovic önfeláldozóan ment a hazai Stanislav Šesták elől a Szlovákia–Szlovénia barátságos labdarúgó-mérkőzésenTASR-felvételPedig elég nyögvenyelősen indult a 2004-es esztendő. Két vereség és két döntetlen után a Luxemburg elleni vb-selejtezőn tört meg a jég. Három-egyre nyert a Galis-legénység, és valami megmozdult a szlovák labdarúgó-válogatottban. Következett az oroszországi pontszerzés, majd a hét gól Liechtenstein hálójában. A lettek elleni, 0:1-ről megfordított mérkőzés igazi futballcsemege volt. A szlovénok elleni barátságos meccs lehetett volna a hab a tortán. Sajnos, a vége nem egészen az elképzelés szerint alakult. Hiába volt több helyzete a szlovákoknak, a kilencven perc alatt egyszer sem kiálthattak gólt a szurkolók. Dušan Galis vezetőedző így is mosolygott a találkozó után. „Köszönetet kell mondanom a fiúknak az egész idényben nyújtott teljesítményért. Kár, hogy az utolsó mérkőzésen nem sikerült gólt rúgnunk, és nem győzelemmel búcsúztunk a szurkolóktól. A dicséret a csapatot illeti, nem lehet külön senkit kiemelni”.

Robert Vittek játékán is látni lehet, rengeteget fejlődött a Bundesligában. A szerdai meccsen a legjobbak közé tartozott, aprították is őt rendesen. „Kaptam egy rúgást a bokámra, remélem, nem lesz komolyabb következménye. Balszerencsés meccset játszottunk, de néha van ez így. Örülök, hogy a hideg ellenére sokan utat találtak a lelátóra” – mondta a fiatal csatár.

Klubtársa, Marek Mintál előtt több tiszta lehetőség is adódott, de a nürnbergi gólzsák a válogatottban ritkábban rezzenti meg az ellenfelek hálóját. „Nem tudom mitől van ez. Az ember mindig gólt akar szerezni, pláne hazai közönség előtt. Helyzetek vannak, de nem és nem tudok a kapuba találni” – tette hozzá kicsit szomorúan.

Egyszer-kétszer ugyan megmutatta oroszlánkörmeit a szlovén válogatott is, de összességében nem jelentett különösebb veszélyt. Miroslav Karhan, a szlovák csapat kapitánya: „Ellenfelünk nemrég legyőzte az olaszokat, nem volt tehát könnyű mérkőzés, de a helyzetek alapján simán nyernünk kellett volna. A szerencse most kicsit elpártolt tőlünk. Jó volt újra a nagyszombati közönség előtt futballozni, de hozzá kell tennem, ilyen egyenetlen talajon már régen nem játszottam”.

Szlovákia tehát futballmámorban, a németországi vb-részvétel álmával tér téli pihenőre. De ne igyunk előre a medve bőrére. „Eddig csak két komolyabb megmérettetés van mögöttünk, az előttünk álló találkozókon majd elválik, mennyire reális a továbbjutás” – mérlegelt Marek Mintál.

Csak egyet lehet érteni a Németországban légióskodó csatárral. Március 23-án Észtországban vendégszerepel a nemzeti tizenegy, és a rá egy héttel a portugálokat fogadja. E két összecsapás után biztosan okosabbak leszünk.