Mi juttatta a dunaszerdahelyi futballcsapatot a kiesés szélére?

Hétfőn távoznia kellett a DAC-tól. Miért került sor az edzőváltásra?
Ennek nagyon egyszerű oka van. A klub sok pénzzel tartozik nekem, és én gyakran kérdezgettem, mikor kapom már meg az elmaradt fizetéseimet, vagy legalább egy részüket. Mindig azt hallottam: megkapod, megkapod, ne aggódj. Csakhogy közeleg a szezon vége, ezért tíz napja újra megkérdeztem a klubvezetőket,  mi a helyzet a pénzemmel, hiszen feleségem van, két gyerekem, és még vannak elmaradt járandóságaim tavalyról is. A nyári hónapokat se fizették ki rendesen, októberben és novemberben semmit nem kaptam, s idén sem javult a helyzet. Tíz nappal ezelőtt úgy volt, végre megkapom a pénzemet, csakhogy megint nem adtak semmit. Ezután ügyvédhez fordultam, s megmondtam a klubvezetésnek, elegem van ebből az egészből, s bíróság elé viszem az ügyet.

Mi volt a vezetőség reakciója?
Közöltem Mohsenivel, a klubelnökkel, és Antallal, az alenökkel, hogy az ügyvédem várja őket. Meg is ígérték, hogy eljönnek. Múlt kedden lett volna a találkozó. Egy nappal korábban még figyelmeztettem is Antalékat, el ne felejtsék, mert kell valami megoldást találnunk az ügyemre. De nem mutatkoztak az ügyvédemnél, akivel így a Szlovák Labdarúgó-szövetség Sportdöntőbíróságához fordultunk. Amikor erről Mohseni tudomást szerzett, nekem támadt, hogy miért kellett pont a legfontosabb meccsek előtt ilyet csinálnom, nem bízom-e benne. Azt feleltem: nyolc hónapig vártam a pénzemre, ha nem bíztam volna benne, már hamarább is jogi útra tereltem volna az ügyet. De én mindig hittem, hogy végül csak megkapom, ami jár nekem. Most viszont már nem tudom elhinni, hogy csak úgy a kezembe adják az elmaradt fizetéseimet, ezért más utat kellett választanom. Néhány nappal azután, hogy kiderült, feljelentettem a klubot, kaptam egy levelet a klubtól, mely szerint az utolsó héten elmehetek szabadságra. Így ért véget a dunaszerdahelyi munkásságom.

A pénzét azóta sem kapta meg?
Nagyon meglepett, amikor Mohseni klubelnök azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a klub az összes adósságát rendezte velem szemben. Ez nem igaz. Nem is látok rá esélyt, hogy peren kívül megkapjam a pénzemet.

Mennyivel tartozik önnek a klub?
A fizetésemből mindig csak kis részleteket kaptam, így a tavaly júliustól felhalmozott tartozás pontosan 24 520 euró. Szeptemberből például csak 270 euró elmaradásuk van, októberért viszont 5 500 euróval tartoznak. Nem kérek semmi mást, csak ami a szerződésem alapján jár nekem, ezt a pénzt viszont mindenképpen meg akarom kapni. Ezért háborodtam fel, amikor azt olvastam, hogy a klubelnök állítja, mindent kifizettek nekem. Ez egy rossz vicc. A játékosok is hasonló helyzetben vannak. Nem ismerem a pontos összegeket, de nekik is sok pénzzel tartoznak. Kedden például Markus See〜laus pakolt össze. Megelégelte a helyzetet, hazament. Ha Mohseni igazat mondana, s mindenki rendesen megkapná a fizetését, akkor vajon miért hagynák faképnél a játékosok a klubot?

A DAC vezetői állásfoglalásukban azt állítják, azért váltak meg öntől, mert nem voltak megelégedve a munkájával.
Nem is mondhatnak mást ebben a helyzetben. A klub mélyre csúszott a táblázaton, és a kiesés ellen kell harcolnia, holott a téli szünetben meg voltam róla győződve, nem eshetünk ki, akkora volt az előnyünk a sereghajtóval szemben. De arról is beszélnünk kell, mi vezetett ide! A DAC-ban nem úgy mennek a dolgok, ahogy egy profi klubban kellene. Amikor nyáron idejöttem, tudtam, kicsoda Mohseni, de nem ismertem annyira jól, hogy előre lássam, milyen szörnyű helyzetbe kerülök. Ezt az ember csak akkor tapasztalja meg, ha együtt dolgozik vele. Természetesen hallottam, hogy mit csinált az Admirával, hallottam arról is, hogy a Rapiddal szponzori szerződést kötött, aztán nem fizetett, sőt, arról is volt némi elképzelésem, mi zajlott Dunaszerdahelyen az elmúlt szezonban. Mégis hittem, hogy tanult a hibáiból, és minden más lesz. Nem számítottam ennyire katasztrofális helyzetre.

A teljes interjú csütörtöki nyomtatott kiadásunkban olvasható.