Menni vagy maradni?

Megvan az olimpiai bronzéremTASR-felvételKilenc érmet gyűjtött az idén a világversenyeken, köztük egy bronzot az olimpián, ahol negyedik és kilencedik is volt, de a győri légfegyveres Eb-n egyéniben nem került dobogóra. Bármelyik Vk-sikert szívesen elcserélné egy jobb olimpiai vagy Eb-helyezésért?

A kontinensviadalon címvédőként szálltam versenybe, a negyedik helynél többet akartam elérni. Az olimpián mindenki a legjobb szeretne lenni. A sportlövészet azonban nagyon sokat fejlődött az utóbbi években, régen elmúlt az a korszak, amikor végig lehetett verni a mezőnyt. Csaknem húszan alkotjuk a puskások élmezőnyét, és csak tizedek döntenek a sorrendről. A maga nemében különleges év áll mögöttem, csalódásról semmiképpen sem beszélnék.

A Világkupákon ellenben sokkal jobban ment a célzás...

Több versenyből áll a sorozat, tökéletesen felméri a sportlövő felkészültségét, csak a legjobbak tudnak diadalmaskodni. Az olimpián azonban csak egy esély van a bizonyításra, könnyebben megesik, hogy a középmezőnyből nyer valaki. Az egész Világkupa-sorozatot valójában az ötkarikás felkészülésnek rendeltem alá. Magam sem tudom, miért éppen a Vk-versenyeken voltam eredményesebb.

Idén ismét a sportág honi legjobbjai közé sorolták. Mit jelent a szövetség elismerése. Nem csak egy újabb díj a vitrinben?

Mivel nagyon sokat tartózkodom külföldön, az ilyen rendezvények azért fontosak számomra, hogy találkozhatok a szövetség embereivel és a többi sportlövővel. Nem a díjak miatt jövök haza, hanem azért, hogy beszélhessek a felelős személyekkel a sportág további fejlődéséről, gondjairól.

Nyílt titok, hogy nálunk közel sem olyan körülmények között készülnek a sportlövők, mint külföldön, a jó eredmények mégsem maradnak el. Mi lehet ennek a titka?

Az emberek közötti kapcsolatok. Nem hűvös profizmus uralkodik köztünk, pedig az egyes sportvezetők és klubok ezt kínálják. A sportolók olyan társakat, edzőket keresnek, akikre támaszkodhatnak, és akkor ők is fejlődhetnek. Nem csak az anyagi feltételek a döntőek. Sajnos egyre többen inkább a vezetői bársonyszéket választják, mint a sok munkát és lemondást igénylő edzői tevékenységet. Pedig az utóbbiból sokkal nagyobb tőkét lehet kovácsolni.

A sportvezetés felé intézett bírálatáról már sok szó esett. Van valamilyen előrelépés az ügyben?

December huszadikán találkozom a klubvezetőkkel, hogy amolyan előszerződést írjunk alá. Egyben tájékoztatnak majd az elképzeléseikről a jövőt illetően. A tárgyalások nem az én anyagi támogatásomról szólnak majd, hanem arról, megteremtik-e a feltételeket, hogy rendes körülmények között lehessen Szlovákiában készülni a versenyekre.

Mi lesz akkor, ha nem jutnak közös nevezőre?

Nem titok, hogy kaptam ajánlatokat más országokból. Amennyiben nem tudunk megegyezni, és nem látok esélyt a javulásra, nem nehéz kitalálni, mi fog következni...