Megérdemelnék az aranyérmet

Debrecen. Az idegtépő középdöntőbeli rajt után fellélegző, 5 és fél ezer jelen lévő magyar szurkoló között Dörnerné Csapó Erika, az egykori 129-szeres magyar válogatott átlövő is nagyot sóhajtott. A kilencvenes évek debreceni kupasiker-sorozatának egyik alapfigurája is csak folyamatosan csóválta a fejét a magyar–német meccs (26:25) első félidejében...

Ön szerint mi történhetett a találkozó elején, merthogy ezt a silány játékot csak a lámpaláz számlájára írni gyengécske magyarázkodás lenne...

Biztos, hogy a drukk is szerepet játszott, de úgy gondolom, hogy leginkább az idegi fáradtság okolható a valóban elképesztően gyenge kezdésért. A csapat ugyanis nem akármilyen két csoportmeccset követően utazott az ország másik végére, mert az osztrákok, de főleg a franciák elleni fergeteges játék mind fizikailag, mind idegileg igen sokat kivett belőle. Ennyire színvonalas találkozók után szinte törvényszerűen jönni szokott egy kisebb hullámvölgy.

Hát a 22. percben, 7:13-as állásnál elég mélynek tűnt ez a hullámvölgy...

Pedig a németek voltaképpen semmi különlegeset nem mutattak, feltűnt például, hogy zsinórban ötször ugyanazt a figurát csinálták meg a beállósra...

Leszámítva az idegi és a fizikai fáradtságot szakmai szemmel mi volt a legnagyobb gond az elején?

A németek védekezési stílusa igen kellemetlennek és hatásosnak bizonyult. Ez a csipkelődéses ellenállás nem feküdt a mieinknek, akik inkább a játékosságban jók, mintsem az agresszivitásban.

Őszintén, látott esélyt hatgólos hátránynál a fordításra?

Hát nem. Akkor kezdtem reménykedni, amikor a félidőig sikerült háromra csökkenteni a mínuszt. A szünetben szinte biztos voltam benne, hogy fordítani tudunk.

A magyarok nyerték meg, vagy a németek vesztették el a végén?

Egyértelműen mi nyertünk, klasszisokkal javult a játékunk, mind védekezésben, mind táma-dásban, és bebizonyosodott, hogy a minden poszton jobb kézilabdázókból álló csapat a pályán is le kell, hogy győzze a gyengébbet.

Ennél rosszabbul már nem játszhattak Radulovicsék, mint ahogy a németek elleni első félidőben?

Ebben biztos vagyok. Mondhatom, jókor jött a hullámvölgy, különösen így, hogy hősies hajrával fordítottunk a végén. A magyar válogatott a legjobb, s bár a norvégokkal számolnunk kell, de azért remélem, meglesz az arany, mert ez a játékosnemzedék megérdemelné.