„Megdolgoztatnak a bolgárok”

Kevés ember van a mai magyar futballban, aki hónapok óta mentesül a támadásoktól. A békén hagyottak egyike Gellei Imre szövetségi kapitány, hiszen mindenki tudja: ebben a közegben ötmeccses őszi veretlenséget produkálni, és egyelőre versenyben maradni az Eb-selejtezőkön... Nem a teljesítményt túlértékelve, inkább az állapotokra gondolva: az már-már maga a csoda.

Jó volna, ha lassabban telnének a napok, és később jönne el a 2003-as válogatottpremier a bolgárok ellen?

Fikciókkal nem érdemes foglalkozni, ám eddig sem sütkéreztünk, sőt, igyekeztünk a legmesszebbmenőkig megőrizni a szerénységünket. Az ősszel a selejtezőkön kivívtuk az esélyegyenlőséget, de tisztában vagyunk vele: a folytatás még előttünk áll. A folytatás, mondom, hiszen úgy tekintünk a szerdai barátságos meccs és a tavaszi kvalifikációs program elé, mintha nem is lett volna szünet. Az elgaloppírozás veszélye egyébként sem fenyeget bennünket, mert már annak is örülnünk kell, ha a magyar futballt körülvevő általános apátiától valamelyest függetleníteni tudjuk magunkat. Szó, mi szó, ebben a tekintetben nincsenek komoly eredményeink; elég csak azt említenem, hogy a televíziók kétségbeejtő közömbösséget mutatnak a válogatott mérkőzései iránt.

Most mi a feladat: méltó partnerei lenni Larnacán a bolgároknak, vagy összerázni a csapatot a március végi Eb-selejtezőre, Chorzówra?

Egyszerre két mérkőzésre sohasem lehet készülni. Jelenleg tehát a bolgárokra koncentrálunk, annál is inkább, mert a legerősebb csapatukkal szerepelnek ellenünk. Ez különben egyáltalán nem lep meg, hiszen olyan zsúfolt a nemzetközi versenynaptár, hogy minden válogatott igyekszik maximálisan kihasználni a próbalehetőségeket. Aki a ciprusi kirándulástól laza játszadozást vár, az súlyosan téved: nincs kétségem felőle, hogy a bolgárok alaposan megdolgoztatnak – bennünket. Ne feledjük: vetélytársunk három meccsen kilenc pontot szerezve vezet Eb-selejtező csoportjában úgy, hogy Brüszszelben 2:0-ra legyőzte a belgákat, és Szófiában szintén 2:0-ra a horvátokat.

Vannak „bolgár” tanácsadói?

Magyar tanácsadóim vannak. Baróti Lajos és Illovszky Rudolf véleményét rendszeresen kikérem.

Egy színház, amelyben a súgók a legnagyobbak?

Legendás elődeim múltja alapján nincs okom, hogy vitassam ezt a megfogalmazást. Még akkor sem, ha a szerepeket már nem ők osztják: a darab a miénk.

Ez inkább csak vicc volt, de hagyjuk is a mókát, mert a tavaszi műsor nem lesz tréfadolog...

A legkevésbé sem. Már a bolgárok elleni mérkőzésnek úgy kell nekiindulnunk: a rivális az esélyesebb. Azt meg végképp nem hihetjük, hogy favoritokként utazunk a lengyelekhez. Egyfelől meg kell becsülnünk az eddigi lépéstartást – magam is ezt teszem, hiszen elsősorban azokra a játékosokra számítok, akik az őszi négy pontot megszerezték –, másfelől muszáj józanul közelíteni a további selejtezők felé. Ha paradoxonnak tetszik is, szerintem ezzel a felfogással – és kizárólag ezzel – akár még esélyünk is lehet.

Mit gondol, volt-e olyan értéke bármikor a lengyelek elleni győ-zelemnek, mint amennyi márciusban lenne?

Nem gondolom, hanem biztos vagyok benne: soha nem volt. De semmiképp sem szeretném azt sulykolni, hogy szinte a sportágért játszunk; egyebek közt azért sem, mert a csoport eddigi eredményei alapján csak okoskodni lehet, okosnak lenni nem.

Négy nappal később a svédek ellen javíthatnánk, nem igaz?

Aki mindjárt a pótvizsgára készül, az elsőre nem megy át. Ezzel együtt egy mai magyar szövetségi kapitány még véletlenül sem mondhatja, hogy ne lenne javítanivaló.