Matej Tóth: „A fejem és a szívem még akarja a versenyzést”

Matej Tóthnak a 2017-es évet egy hosszas doppingbotrány miatt ki kellett hagynia. Végül a doppingvádak alól felmentették, és a 2018-as Európa-bajnokságon azonnal egy ezüstéremmel tért vissza. Erről is beszélt a sportoló, aki a 2018-as Év sportolója-szavazáson az ötödik helyet érte el.

Milyen érzések töltik el, ha a 2018-as évre gondol?
Örülök, hogy egy év kihagyás után visszatérhettem. Különleges és nagyon pozitív év van mögöttem, még akkor is, ha atlétikai szempontból úgy igazán nagy versenyek – amik vetekedni tudnának az olimpiával –, nem voltak ebben az évben. Ennek ellenére sikerült beverekednem magam Szlovákia legjobb 10 sportolója közé, ezért nagyon elégedett vagyok. A 2017-es Év sportolója gála-esten díjátadóként voltam itt, de ebben a minősítésben is olyan támogatást éreztem a nézők és a kollégák részéről, ami még jobban felrázott, és óriási motiváció volt számomra, hogy jól teljesítsek a 2018-as évben. 

A berlini Európa-bajnokságon sikerült is megszereznie az ezüstérmet.
Igen, ennek nagyon örülök. Már csak azért is, mert sokat gondolkodtam azon, hogy egyáltalán folytassam-e a versenyzést a körülöttem kialakult helyzet után. Szerencsére az eddigi sikereim és a már említett, irántam tanúsított bizalom meggyőzött arról, hogy versenyeznem kell. Sikerült bebizonyítanom magamnak és mindenki másnak, hogy még mindig felveszem a versenyt a legjobbakkal. 

Milyen érzések kavarogtak önben, mikor a nyakába akasztották az ezüstérmet?
Annak ellenére, hogy ez „csak” egy Európa-bajnokság volt, majdhogynem érzelemdúsabban éltem meg a második helyet, mint anno az olimpiai elsőséget. Rengeteg minden kavargott bennem akkor, az elmúlt év meghurcolása, az a sok támogatás, amit kaptam, az, hogy még mindig az élmezőnyhöz tartozom. Euforikus élmény volt az a pillanat.

A 2018-as Év sportolója-szavazáson Anastasia Kuzmina végzett az élen, egyetért a végeredménnyel?
Mindig is úgy gondoltam, hogy a legtöbb, amit egy sportoló elérhet a profi karrierje során, az az olimpiai győzelem. Így azt gondolom, hogy igazságos eredmény született, Kuzmina megérdemeltem lett a legjobb sportoló.

Merre haladt a szlovák atlétika 2018-ban? Sikerült lépést tartani a világ élmezőnyével? 
Úgy gondolom, hogy a szlovák atlétika idén abban fejlődött a legtöbbet, hogy elkezdett kinevelni egy új, sikerre éhes generációt. Már nemcsak arról van szó, hogy akad egy-egy kiváló teljesítmény, hanem egyre több szlovák atléta kezd felzárkózni a világelithez. Az atlétika az egyéni sportok közül az a sport, ahol az egyik legnagyobb a konkurencia, így az ugyan nem várható el, hogy minden évben érmes atlétáink lesznek a világversenyeken, vagy minden olimpiáról dobogós helyezéssel térünk haza, de egyre több sportolónk zárkózik fel a legjobb nyolcashoz, ami szerintem szuper eredmény. 

A doppingügye óta többször vannak ellenőrzései? 
Elég gyakran ellenőriznek, de azt azért nem mondhatnám, hogy extra sok doppingellenőrzésem lett volna azóta. Talán egy olimpiai évvel lehetne összehasonlítani, amikor 9 doppingellenőrzése is van az embernek. Az elmúlt időszakban is valahogy így volt a kontrollok száma.

Milyen céljai vannak a következő szezonra?
Ebben a korban (Matej Tóth februárban lesz 36 éves – a szerk. megj.) ez már nem csak arról szól, hogy én mit akarok. A testem már a teljesítőképessége határán van, ahogy idősödöm, úgy válik egyre komplikáltabbá a versenyekre való felkészülés is. Örömmel mondanám azt, hogy biztosan versenyzek még legalább a 2020-as olimpiáig, de ez már nem csak az én kezemben van. Most is izomproblémával küzdök. Nem vagyok az ilyen sérülésekhez hozzászokva, ezért elég nehéz időszak ez nekem ilyen szempontból. De a fejem és a szívem akarja a versenyzést, és erről próbálják meggyőzni a testemet is. Szerencsére a világbajnokság csak szeptember végén, Dohában lesz így van elég időm arra, hogy újra egészséges legyek és elérjem a legjobb formámat. Ha minden rendben lesz, akkor megpróbálok a világbajnokságról egy újabb éremmel hazatérni.