Magyar edzővel lettek sikeresek a szlovák szinkronúszók

A szlovák szinkronúszóduó a múlt heti, riói kvalifikációs versenyen harcolta ki az olimpiai részvétel jogát, de hosszú út vezetett idáig. Szauder Gábor volt már olimpiai résztvevő a görögökkel és a magyarokkal is, de állítása szerint a szlovákok kijuttatása volt a legnagyobb kihívás.

Rendszerek csatája

„Ez nemcsak a versenyzők, hanem a sportrendszerek csatája is. Az volt a legnehezebb, hogy el kellett érni, Szlovákiát is respektálják ebben a sportágban. Itt teljesen más pozíciót tölt be a sport a társadalomban, mint ellenfeleinknél. Még azokban az országokban is, amelyek mögöttünk vannak, szélesebb lehetőségeik vannak a sportolóknak, mint Szlovákiában. Csak Budapesten például több mint 90 medence van” – ecseteli a nehézségeket Szauder Gábor, aki 2013 őszén lett a szlovák válogatott edzője, szlovák felesége egykor szinkronúszó volt, ma ő is a szakmai stáb tagja.

Szauder azonban siet leszögezni, a több lehetőség nem jelent automatikusan jobb lehetőségeket, hiszen a szlovák szövetség minden támogatást megad a szinkronúszólányoknak. Szaudernek viszont a nemzetközi versenyeken így is vállalnia kellett azt a nem túl népszerű szerepet, hogy olykor felemeli a hangját a megfelelő helyeken a tanítványai érdekében.

Nemcsak edzőként, hanem pszichológusként is helyt kellett állnia – ezt hangsúlyozza Jana Labudová, a szövetség elnöke is. Rióban ugyanis egyáltalán nem voltak zökkenőmentesek a dolgok.

A szabad ég alatt

A versenyt nyitott medencében rendezték, ami nehezítő körülmény a versenyzők számára, mert nem olyan egyszerű tájékozódniuk. „Egy fedett létesítményben a tető, a sarkak szerint tudnak tájékozódni, de a szabad ég alatt az úszó felhők is megzavarhatják őket” – magyarázza Szauder. A szövetség elnöke hozzáteszi, a kvalifikációs viadal (ami az egyetlen kvalifikációs lehetőség az olimpiára!) első két edzése elmaradt, mert nagy vihar volt Rióban, utána viszont szinte elviselhetetlen kánikula lett úrrá a városon.

A kettős fiatalabb tagja, Naďa Daabousová elmeséli, a versenyzők érzik, hány fokkal kell elfordulniuk, és egymást nézve is tudnak tájékozódni, számára inkább az volt nehéz, hogy a nyitott medencében szinte felforrósodott a víz, így sokkal hamarább elfáradt, mint normál hőmérsékletű vízben.

Szauder hangsúlyozza, az olimpiáig mindenképpen sok nyitott medencés edzést kell beiktatniuk, hogy fel legyenek készülve minden eshetőségre.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"222455","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","style":"width: 600px; height: 400px;","title":"Szauder Gábor 2013 őszén érkezett Szlovákiába","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Kificamított boka

Vagy legalábbis azokra, amelyekre fel lehet készülni – a kvalifikációs versenyen ugyanis olyan váratlan esemény is történt, amire senki nem számíthatott: a szlovák bíró, Mária Dzuráková a bírói emelvényről lelépve kificamította a bokáját. „Amikor már száztíz fokon ég az ember, és azt hiszi, ennél feszültebb és idegesebb már nem lehet, jön a hír, hogy nem lesz bírónk az első körben, mert kifordult a bokája… Vagy visszarángatják a lányokat a last call roomból, mert még a sminket le kell ellenőrizni… Ilyenkor nagyon kell figyelni, hogy el ne szálljon az ember agya, mert egyrészt nem engedhetjük meg magunknak, másrészt a versenyzők az edzőt figyelik, mire hogyan reagál. Én voltam a legidegesebb, de nekem ezt ilyenkor nem szabad mutatni” – mondja Szauder. Amikor azonban a háromkörös (rövidprogram és két kűr) verseny végén biztossá vált a kvalifikáció, minden feszültséget kiadott magából: „Könnyek, megkönnyebbülés, öröm, minden formában. Szerencsés természetem van, mert ki tudom engedni az érzelmeimet, nagyon tudok örülni. Attól a pillanattól fogva, hogy kijutottunk, egyfolytában örülök neki.”

Éjszakai röhögőgörcs

A lányok, úgy tűnik, még nem is fogták fel egészen, mit értek el. A 27 éves Jana Labáthová más partnerrel már korábban is próbálkozott, de végül a tőle nyolc évvel fiatalabb Daabousovával érte el a nagy sikert. „Életem álma teljesült” – feleli a mindenki által csak Dzsenának hívott versenyző a kérdésre, mit jelent neki az ötkarikás részvétel.

Daabousová pedig elmondja, közvetlenül a verseny után még nem tudatosította az eredményük jelentőségét, csak éjjel, a hotelszobában az ágyban fekve kezdett el minden előzmény nélkül önfeledten kacagni. „Akkor jutott el, hogy kint vagyunk az olimpián” – idézi fel a pillanatot nagy nevetések közepette Daabousová.

A szlovák csapatot három lány alkotja, Labáthová és Daabousová mellett a tartalék Diana Miškechová is kint volt Rióban. „Nem csak úgy kiutazott. Nagyon fontos, hogy legyen egy olyan tartalékversenyző, aki bármilyen gond esetén képes beugrani. Ugyanúgy végigcsinálja az edzéseket, mint a másik két lány, és így be vagyunk biztosítva, hogy akkor sem esett a kvalifikációra az esély, ha netán valaki megsérül vagy megbetegszik” – mondja Jana Labudová, a szövetség elnöke.

Miškechová még juniorkorú, és Szauder szerint párosbeli partnerével, Petra Ďurišovával megcélozhatja a tokiói olimpián való részvételt, így amiatt sem kell szomorkodnia, hogy az olimpiára most nem mehet ki, mert ott már nem lehetnek tartalékok.

Jön az érettségi

A felkészülés programja viszont egyelőre nincs készen, meg kell várni ugyanis az érettségik pontos időpontját. Daabousová és Miškechová is idén fejezi be a középiskolát, de versenyszezonban nincs sok idejük a tanulnivalóval foglalkozni: napi négy–hat órát edzenek. „Öt hete nem voltam iskolában, de már gratuláltak többen a tanárok közül, úgyhogy remélem, kíméletesek lesznek velem” – jegyzi meg Daabousová.

Szauder eközben arról beszél, nem Szlovákia az egyetlen ország, ahol a „tanulás mindenekfelett” elv uralkodik, de a kompromisszumoknál néha afelé kell tolódni, hogy több legyen az edzés. A lányoknak sok egyéb áldozatot is kellett hozniuk az olimpiai kvalifikációhoz. „Feladták azt a magánéletet, ami tizenévesen természetes lenne. Nincsenek mozik, nincs diszkó, nincsenek osztálykirándulások. Csak edzés, edzés, edzés van, meg a versenyek. Ez kifizetődő befektetés, de tizenévesen ezt nem olyan egyszerű megérteni” – mondja Szauder. A szlovák lányok azonban készek voltak a kompromisszumokra, komolyabb konfliktus nem volt.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"222456","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"320","style":"width: 600px; height: 400px;","title":"Jana Labáthová és Naďa Daabousová Rióban harcolta ki az olimpiai részvételt","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]]

Athén brazil módra

A szlovák kettős a rangsorban huszonharmadikként kvalifikált az olimpiára, de a játékokon szeretnének eljutni húszig. „Ez reális cél, ha jó a felkészülésünk, és ha szerencsénk is van” – hangsúlyozza Szauder. Bár a kvalifikációs verseny rendezése nem volt ideális, kevés volt a néző, voltak különféle fennakadások, a két olimpiát megjárt edző biztos benne, hogy Rióban nagyszerű hangulat lesz a játékokon: „Rió athéni olimpiát fog rendezni. Az emberek ugyanolyan mosolygósak, kedvesek, mint Athénban. Családias, barátságos, szambahangulatú olimpia lesz. A rendezési hiányosságok szerintem a sportolókat nem fogják érinteni, legfeljebb az őket kísérőket. A sportolók számára ez egy remek ünnep lesz, mint minden olimpia.”

Komoly mérföldkő

Az olimpia Szauder számára is ünnep, hiszen annak idején pont az ötkarikás részvételről álmodva lett rendkívül tudatos tervet követve szinkronúszóedző.

„Tízpróbáztam, de 1992-ben egy kullancscsípést követően agyvelő- és agyhártyagyulladásom lett, tehát fel kellett adnom minden élsportolói álmomat. De magyar emberként mindenképpen olimpiában gondolkoztam, ezért megnéztem, mely olimpiai sportágnak nincs Magyarországon szakszövetsége. A szinkronúszás mellett még a gyeplabda volt ilyen, de az túl nagy ahhoz, hogy ott komolyan versenyben lehessen Magyarország, ezért esett a választásom a műúszásra. Úgy gondolkoztam, hogy ha ebben a számomra teljesen új sportágban elkezdem képezni magam, akkor ez előbb-utóbb megadja számomra a lehetőséget, hogy edzőként részt vehessek egy olimpián” – mondta lapunknak másfél éve adott interjújában.

A tervezés bejött, Szauder előbb a görög, majd a magyar szinkronúszók edzőjeként is járt a játékokon, és két és fél éve azzal jött Szlovákiába, hogy kijuttatja az olimpiára a szlovák lányokat. Ígéretét be is tartotta, ezzel pedig az egész sportágat fellendítette. „Komoly mérföldkő az olimpiai kvalifikáció, máshogy néznek az emberre, más a tisztelet, más az értékelés, a bírók más dobozba rakják be az országot – magyarázza a sikeredző. – Megpróbáljuk ezt kihasználni, és erre építkezve jobb és jobb eredményeket elérni.”