Lélekbúvár a kispadon

Gömbölyű a labda, magyarázza új védenceinek Natália HejkováSomogyi Tibor felvételeiA szokottnál kevesebben foglaltak helyet a lelátón az NB I playoff-negyeddöntőjének első összecsapása alatt. „Kiábrándultak a szurkolók. Más szereplésre számítottak” – szólal meg mellettem az egyik néző, hogy megadja az alaphangot, és eszembe juttassa a soproni csalódásokat: nem jutottak a négy közé az Euroligában, korán kiestek a magyar kupában és a bajnokság alapszakasza után is csak a negyedik helyen végeztek. – Hetekig alig dolgoztak a lányok. Ideje már, hogy véget érjen a Balogh-uralom” – hallom a ráadást. Óhaja nem teljesül, mert Balogh Judit, a magyar női kosárlabda gyöngyszeme még mindig fényesen csillogott a mérkőzésen, csapata legeredményesebb játékosaként 26 ponttal veszi ki részét a Szolnok elleni 82:66-os sikerből. És a pályán töltötte mind a negyven percet, miközben rajta kívül mindenki váltakozott a játéktéren. Lecserélhetetlen? „Ma rendkívül jól játszott. Igazi húzóember volt. Amikor kellett, kosarat dobott. Ő megpihent meccs közben is, rengeteg a tapasztalata” – indokolja jóval később Natália Hejková Balogh-pártiságát.

„Megyünk dolgozni” – fogad bennünket az öltözői folyosón kézszorítás közben a szlovák edzőnő. Aztán leül a cserepadra, és nyugodtan figyeli játékosai bemelegítését.

Pereg a játékosbemutató. Mikor a névsor végére ér a műsorközlő, emelt hanghon bejelenti: „Bemutatom csapatunk új edzőnőjét, aki tizenöt évig a szlovákiai Rózsahegyen tevékenykedett. Üdvözlöm Natália Hejkovát!” Ütemes vastaps fogadja a bejelentést. „Csak bizonyos szavakat értettem belőle. Amikor elhangzott a Rózsahegy, gondoltam, lassan én következzem. Nagyon kellemes érzés volt hallani, lelkesítően hatott rám.”

Sokáig vesztésre áll a GYSEV-Orsi. A vendégek bátran kosaraznak, átjáró ház a hazai védelem, s a bírók is mintha szolnokiak lennének.

Talán senki sem várta, de tény: szünetben vesztésre áll (40:42) a bajnokcsapat. A csapatok öltözőbe vonulnak, Török Zoltán sportigazgató falfehéren, Hejková magabiztosan: „Azt mondta mérkőzés után az egyik játékosom, hogy végre valami megváltozott, mert eddig mindig azt folytatták, ami a mai első félidőben láttunk. Lelkileg felráztam őket, és megmondtam, hogyan védekezzenek, s bizony akadtak időszakok, amikor ezt meg is tették. A legnagyobb győzelemnek azt tartom, hogy meggyőződtek elképzeléseim magvalósíthatóságáról. Előtte is ezt mondtam nekik, de idegességükben és a bizonyítási vágyuk miatt képtelenek voltak úgy cselekedni a pályán, és visszatértek régi beidegződéseikhez.”

Nagy örömünnep lett a végére. A negyedik negyedben látok először mosolyt az edzőnő arcán, majd többször is. A Szolnok erőnlétileg összeomlott, a soproniak parádéztak, Hejková szokásához híven valamennyi csereemberét pályára küldi, hadd kóstoljanak bele a győzelem ízébe. A zsolnai születésű hölgy első magyarországi sikerét ünnepli. Megrohanják az újságírók, sorra adja a nyilatkozatokat.

Mit mondott játékosainak a mérkőzés után? „Csupán annyit, hogy örülök a győzelemnek, de főleg annak, hogy képesek voltak elképzeléseimet végrehajtani. Megyünk tovább, ezúttal csak a siker volt fontos.”

Felmerült-e a fejében, hogy kikaphatnak? A félidőben ugyanis vesztésre álltak: „Erre is gondoltam. Szőrnyű érzés volt. Mindenki sikerre vágyik, mi meg kikapunk, hát ez nem következhet be, de aztán elűztem ezt a gondolatot. Számukra még nem természetes a győzelem. Mert rendkívül gyengén védekeznek.

Gordana Bogojevics, a nemzetközi különítnmény szerb-montenegrói bedobója szokatlanul sokszor ment ki a pálya szélére Hejkovát meghallgatni. Hatalmas monokli van a szeme fölött, a Rózsahegyet is megjárt fürge, ponterős kosaras szívesen nyilatkozik, szlovák-szerb keveréknyelven. „Mintha valaki előre megmondta volna, hogy itt találkozunk. Magam sem hittem benne, hogy újra együtt dolgozhatunk. Egy álmom tért vissza. Abban bíztam, hogy pályafutásom végéig a Liptóban maradhatok. Aztán nyáron eljöttem Rózsahegyről, mert romlottak az anyagi körülmények. Szerencsétlen voltam, amikor csomagolnom kellett. Most szerencsére ő jött utánam. Meccs közben is szlovákul értekezünk, vittem üzenetet a társaknak is a pályára, de legtöbbször nekem mondta, hogy mit csináljak. Különben nagyon érthetően szól a játékosokhoz, többnyire angolul, mindenkinek világos, mi a dolga. Még a jövő évre is szól a szerződésem, de kimerem jelenteni: én már más edzővel már nem akarok együttműködni.”