Legyőzött legyőzhetetlen

„Csak bokszoltam a szorítóban” (Prikler László felvétele) Ha a szorítóba lépett, nem volt kétséges, hogy a ringbíró az ő kezét emeli magasba. Amikor néhány éve interjút készítettem vele, már egy kicsit nehézkesen beszélt, de nagyon készséges volt, azt mondta: „Csak nyugodtan kérdezz, ha bírok, estig is válaszolok.” Azt többször is hangsúlyozta: semmi különöset sem csinált a szorítóban, csak bokszolt, s azt, hogy valaki jól bunyózzon, kifogástalan erőnlétre van szüksége. Ő mindig is jó kondícióban volt. Ezt bizonyítják az olimpiai, világ- és Európa-bajnoki aranyérmek. Találkozásunkkor csak egyszer érzékenyült el, amikor azt a bizonyos profi vb-címet említettem. Egy kis szünet után ökölbe szorította kezét, mintha egy hatalmas jobbhorogra készülne és elcsukló hangon csak annyit mondott: „Sajnos ez nem rajtam múlott...”

Talán ő volt az egyedüli, aki annak idején meg merte mondani (én pedig nem írtam meg): Kokó hiába nyeri sorozatban a meccseket, megtorpant, nem fejlődik, előbb-utóbb megverik, s váratlanul hátat fordít a ringnek. Mennyire igaza volt.

Lépten-nyomon azt mondta: gyengék a mai gyerekek, ezért kevés a jó bunyós. „Elvinném őket egy kis erdei kirándulásra fát vágni, hadd erősödjenek!”

Életéről film készült Pofonok völgye, avagy Papp Lacit nem lehet legyőzni címmel. Sajnos, legnagyobb ellenfelét, a betegséget képtelen volt legyőzni...

ÉLETKRÓNIKA

NÉV: Papp László

SZÜLETÉSI HELY, IDŐ: Buda-pest, 1926. március 25.

KLUBJAI VERSENYZŐKÉNT: BVSC (1945-48), Bp. Lokomotív (1949-50), Bp. Bástya (1951-53), Vasas (1954-56), hivatásos ökölvívó (1957-62).

EDZŐKÉNT: Ferencváros (1964-68), Bp. Honvéd (1968-69), Óbuda Tsz SK (1978-79).

EDZŐI: Fehér István (1945-50, nevelőedző), Kovács Károly (1951-52), Adler Zsigmond (1953-62)

EREDMÉNYEI AMATŐRKÉNT: háromszoros olimpiai bajnok (1948, London, középsúly; 1952, Helsinki, nagyváltósúly; 1956, Melbourne, nagyváltósúly), kétszeres Európa-bajnok (1949, Oslo, középsúly; 1951, Milánó, nagyváltósúly), hétszeres magyar bajnok (1946, 1947, 1954, középsúly; 1952, 1953, 1955, 1956, nagyváltósúly).

PROFIKÉNT: Európa-bajnok (1962-64), 29 mérkőzésen veretlen.

ELISMERÉSEI: NOB-érdemrend (1982), A WBC öve a „világ legjobb amatőr és hivatásos középsúlyú ökölvívójának” (1989), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (1992), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, Miniszteri Díj (1996). (oo)